FFK Az FK Női Támogatói Köréből

Idő kell, míg megtanulunk jól szeretni. Van, aki alárendelődik, behódol, megalkuszik, és mindenféle megalázó, életidegen helyzetekbe sodródik, csak hogy megtartsa a szeretett emberek figyelmét és elfogadását. Van, aki bántalmazóvá válik, kontrollál, követelőzik, elvár, manipulál, és fura nevelési szándékkal csenddel, érzelmi kivonódással büntet, vagy éppen szeretetéhes polipkarokkal fonódik a másikra, szintén azért, hogy megtarthassa szerettei figyelmét. Az erőszak, a féltékenység, az örökös kontroll is szeretethiányt tükröz, az önszeretet hiányát.

A rendíthetetlennek hitt kapcsolat hűtlenség nélkül is szétrugdalható. Nem csak egy szerető dobhat pusztító „atombombát” a kapcsolatra. Az egyoldalú, folytonos elvárások is számos kapcsolatot nyírnak ki, megölik a spontaneitást, az

Egy konfliktusmentes kapcsolat nem erős, hanem inkább felszínes. Amelyben soha nincs semmilyen konfliktus, abban mélység sincs. Amelyben csak felszínes és kulturált szerepviselkedés zajlik, és soha nem adnak visszajelzést egymásnak érzelmi állapotukról, abban lassan beáll a csend. A párkapcsolat legnagyobb ellensége a csend, a megfagyott, dermedt, üres, felszínes kommunikáció. Egy jó, konstruktív vita elsodorja a rossz, betokosodott rutinokat, kiszellőzteti a kapcsolatot, életet, friss levegőt visz bele. Célja a probléma jelzése, és a szándék, hogy mindkettőnknek változni kell a fejlődés érdekében.

Lelkünk mélyén olyan párkapcsolatról álmodunk, amelyben találkozásunk azonnali kapcsolódás. Amelyben nincs megfelelési kényszer, félelem, bizonytalanság, érzelmi ridegen tartás, és nincs taktikázás, csupán szép, ösztönös együtt létezés van. Sajnos azonban ádáz módon érkezik a felismerés, hogy egyre ritkábban élhetünk át ilyen mély és őszinte spontaneitást. A negatív tapasztalatok, a széthulló induló párkapcsolatok, magyarázat nélküli köddé válások is ezt igazolják.

Egy egészséges dinamikájú kapcsolatban nem a folyamatos pozitív visszajelzést várjuk sóváran, hanem adni, szórni akarjuk a szerelmet. Milyen szerencsés az a kötelék, amelyben mindkét fél ilyen módon adja a szerelem

A tisztelet, a lelki kapcsolódás, a kötődés, a társszerelem kialakulásához idő kell – és ez az, amit sokszor nem várunk ki. Ahhoz, hogy az érzések kifejlődjenek bennünk, és valódi, érett érzelmekké alakuljanak, ami ezután a teljes párkapcsolati hozzáállásunkat inspirálja, ahhoz időre, türelemre és az alábbi lelki feladatokra is szükség van.

Az egyéni életünk és a párkapcsolati létünk is életciklusokra bontható. Amikor egy új életciklusba érkezünk, mindig van egy krízispont, ami változást követel egyéni életünk és kapcsolataink rendszerében, és éppen a krízispont az, ami a fejlődésünket lehetővé teszi önismeretben, szeretetadásban, a konfliktusok kezelésében. Minden személyiség és kapcsolat a kríziseken keresztül fejlődik, gazdagodik igazán.

A torzított minták gyermekként mély nyomokat hagynak lelkünkben. Vannak, akik hamar megtanulják, hogy érzéseikről jobb elterelni a figyelmüket, minél mélyebbre rejtik azokat, annál kevésbé fájnak. Azt is, hogy konfliktus esetén a legjobb megoldás az elkerülés, érzelmeik kifejezésével feleslegesen „terhelik” környezetünket. A valódi érzések kimutatásával csak még nagyobb „galibát”, konfliktust okoznak.

Sok férfi nem vállalja fel az érzéseit, sokkal inkább elnyomja azokat. A férfiak ma attól félnek, hogy az érzelmek kinyilvánítása a gyengeség jele. Nem kérnek segítséget, és tényleg magukra maradnak az érzéseikkel, mert ha kifejezik úgy, ahogyan a nőktől látták, akkor feminin módon panaszkodnak, másképp meg nem tudják, mert arra nem kaptak megfelelő mintát. A gyengédséget, az érzékenységet nem szokás egyébként a férfias tulajdonságok közé sorolni. A nők azért képesek könnyebben kinyilatkoztatni a gyengéd érzéseiket, mert a kislányokat többnyire erre szocializálják; az érzelmesség, a figyelmesség, a gyengédség a női, az anyai szerepekhez szorosabban kötődik, mint a férfias szerepviselkedéshez.

A szeretkezés mindent magában foglal, amitől szép lehet a kapcsolatunk: a szerelmet, a vágyat, a figyelmet, együtt rezdülést, az intimitás minden örömét. A kezdeti évek égszakadás-földindulás érzése után, amikor pattognak a szikrák, és tombolnak a hormonok a „szerelem vegykonyhájában”, a párkapcsolatban eljönnek a hétköznapok. A kapcsolat dinamikája megszelídül, átalakul, de továbbra is érzelmi és biológiai igényünk kell maradjon a boldog testi szerelem. Vajon a szex hiánya a kapcsolatunk végét, a vonzerő teljes elvesztését jelenti, vagy csupán egy krízist, egy nehezebb átmeneti időszakot?