Segítő kezek
2018-01-26
Nincs hozzászólás
Ha azt írom segítő kezek, akkor sokan egyből a rokoni segítségre gondolnak – helyesen. De most mégis egy más segítségnyújtás kerül előtérbe.
Ha azt írom segítő kezek, akkor sokan egyből a rokoni segítségre gondolnak – helyesen. De most mégis egy más segítségnyújtás kerül előtérbe.
A férfiak ma is szeretik a legjobb arcukat és legvonzóbb férfitulajdonságaikat kidomborítva meghódítani a nőt, majd időt és lelkesedést nem kímélve addig küzdeni, míg jutalmul elnyerik a figyelmét. Persze sok nő vélekedik ma erről egészen eltérően, mert a modern férfi egyre inkább elengedni látszik ezt a hagyományos, hősies, lovagias, küzdő férfiszerepet. A nő, mint gyengébbik nem átveszi a kezdeményezést az ismerkedésben, és a férfiak nagy része ugyan élvezi, ha egy nő megkívánja, de direkt kezdeményezésükre sokan zavarral reagálnak. Miért? Mert a rámenősséget férfias tulajdonságnak tekintik, és a nőkben ezt nem igazán értékelik. Bár nehéz eltalálni azt a keskeny mezsgyét, ahol nem túlzottan kihívó, de nem is annyira hűvös, vagy visszafogott, hogy meg sem merjék szólítani, mégis egy nőnek pontosan éreznie kell, hol van a nyomulás és csábítás közötti vékony határvonal, amit soha ne lépjen át. Manapság elfogadjuk, ha egy nő kezdeményez, mégis a férfiak többsége azt állítja, hogy nem sok esélyt ad ilyenkor egy hosszú távú kapcsolatnak. Tehát csupán megadja magát, sodródik az eseményekkel, és mivel vadászösztönét nem piszkálta fel senki, nem válik érdekeltté a kapcsolat kialakításában.
Amikor kisfiú vagyok azt szeretném, hogy Apa hős legyen. Csináljon valami fontosat, ami mindenkinek jó. Mint Batman, üljön fel a szelek szárnyára, viselje gondját a bajba jutottaknak.
Egész életünkben szeretni tanulunk. Idővel megértjük, hogy a kedves szavak mit sem érnek, ha nincs mögöttük valódi, teljes szívvel, elmével odaforduló figyelem…
Egy úriember arról ismerszik, hogyan bánik a nőkkel, tartja a mondás. Tetteivel bizonyítja, hogy a lovagiasság nem kihalóban lévő viselkedésforma, mert tudja még mi fán terem az udvarlás…
„Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás” – írja Márai Sándor. Mégis a karácsony az év legérzékenyebb ünnepe. Sokan eltévedni látszunk a csilingelő csengettyűk, hógömbök, és a környezettudatos, ám teljesen varázsukat vesztett, illattalan műfenyők tengerében.
Egy hosszú kapcsolat megszakadása is gyász, veszteség, és ugyanúgy végig kell vánszorognunk a lelki feldolgozás fázisain. A ránk szakadó érzések jobban sajognak, mint a fizikai érintés hiánya…
Egy párkapcsolat két ember lehetősége, hogy fejlődjenek, érjenek, tapasztaljanak általa, és megtanuljanak érzelmileg éretten szeretni, adni, szórni a szerelem bőségét, mert akkor mindketten kapnak is. De mindannyian egyedi életúttal rendelkezünk, és múltunk, életeseményeink jelenünk minden területére hatással vannak, így a párkapcsolatunkra is.
A férfi harcol, hangot ad fejlett igazságérzetének, jelképesen, vagy valóságosan késeket fen, csomót old, és reggelente felvértezve újra és újra útnak indul az anyagi világ hiénái ellen. Magáévá tette a „karom erős, szívem bátor” ideáját, megtanult küzdeni, teremteni, hatalmat fitogtatni, érzelmeket mélyre rejteni, racionálisan élni, páncélt növeszteni, és szívügyekben hatékony védekezési technikákat kifejleszteni, ilyen például a vasálarcos macsó és az érzéketlen rosszfiú jelmezek.
Az egyedülállók sok mindent megtanulnak a szakítás, válás után, kénytelenek felállni a sarokból, és elkezdeni a romok eltakarítását. Megtanulják, hogy csak tiszta, lecsupaszított terepre építhetnek új életet…
