FFK Az FK Női Támogatói Köréből

Mindannyian csomaggal érkezünk. Kisebbel, nagyobbal. Ott van benne egy egész történelem, az összes bukásunk, botlásunk, sikereink, párkapcsolati mélységeink, magasságaink, szívfájdalmunk és válásunk. Azt gondolom, jobb vakmerőn farkasszemet nézni a múlt szellemeivel, nyugodtan „vendégeljük meg őket fehér asztalnál”. Ami volt, az kizárólag már csak a fejünkben él, és a mindenfélével teletömött csomagban, amit húzunk, vonszolunk, és néha képtelenek vagyunk letenni, nem is érhet hozzá senki illetéktelen. Beszélni kellene, és beszéltetni egymást: ez voltam, ezt tettem, így bánt el velem az élet, és már tisztán látok, hol rontottam el, hogy nekem is benne volt a kezem, „bűnrészes” voltam az életem félresiklásánál.

„Szeretlek. Gyöngyöm a gyöngyöd. / Tiéd a sóm, kanalam / mezítlen kell idejönnöd, / hogy rádadjam, ami van.” (Gyurkovics Tibor)

Egy férfinak elengedhetetlenül fontos a kaland, a férfias nagy tettek, a küzdelem, a vetélkedés, a győzelem íze. Egy férfi mindig győzni akar. El akar jutni a Holdra, fel akar fedezni új kontinenseket, nyerni akar csatákban, szörnyű kilométereket akar leküzdeni hófödte vadonokban, és ki akarja tűzni a zászlaját olyan hegycsúcsokon, ahol eddig ő előtte senki nem járt. Valamiben első akar lenni. Közben mire vágyik? Egy nő odaadó, szerető támogatására, arra, hogy teremtsen számára mindehhez biztonságos érzelmi hátteret. Amíg a nő kalandos biztonságra, a férfi biztonságos kalandra vágyik.

Egy érzelmileg érett nő megtanulta szeretni és értékelni önmagát. Megtapasztalt már fatális, fájdalmas szívtöréseket, és állt életösvények elején szorongva, melyiket válassza, merre induljon. Megbotlott, felállt, és koronát igazított, ahogyan azt kell. A helyes pofi és a bájos külső egy idő után már nem elegendő erőforrások a sikerhez, ezért tanult valós tanagyagot, és vizsgázott mindabból, amit az élet akadályként elé gördített. Mire vágyik a nő? Egy saját értékeivel tisztában lévő, erős morális iránytűvel rendelkező nő, egy felnőtt, felelősségvállalásra képes, lélekben is érett férfira vágyik. És meg is érdemel egy igazi férfit.

Módszeresen, szorgalmasan, tervszerűen készülök az ünnepre. A szép karácsony összes kellékét megszerzem, sápadt fénnyel világító toboz girlandot veszek, csillogó gömböket, hamis jégvirágot és fénylő betlehemi csillagot az ablakba. Őrzöm a karácsony üzenetét, tiszta szobát különítek el a lelkemben ezekre a napokra, és várok. Mint a gyermek, beleburkolódzom az adventi időszak mohó várakozásába, és minden nap kinyitnék egy ablakot, várnám a decemberi varázslatot. Az emlékek hangjaira fülelek, úgy hallanám még egyszer apám dobbanó lépteit, ahogyan az ablak alatt havat lapátol, és a szürke járdát perceken belül újra belepné a hófátyol.

Nővé válni hosszú és bonyolult folyamat, hölgyeim. A nőnek ma ebben a szétcsúszott, eltolódott egyensúlyú, feminista eszmékkel dúsított, „szintetikus” világban kell rátalálni arra az ösztönös tudásra, amit nagyanyáink oly csendesen, minden görcs és megfelelési kényszer nélkül, magától értetődően, természetesen alkalmaztak. Az időtlennek hitt emberi értékekre nagy veszély leselkedik manapság. A mai lányok egy emancipált, felborult szerepegyensúlyú világrend szerint próbálnak nővé érni, a médiából rájuk zúduló, agyonretusált, és túlerotizált nőideál csak még inkább összezavarja őket.

Minden fontos irány meghatározása férfienergiát igényel, de a megvalósításhoz a nők szíve nélkül nincs esély. A nőnek ott kell lennie. A kezdetektől ott van, érint, táplál, vigyáz, a növekvő magzat a hasfal és a méh rétegein át is reagál, az anya lelkével érez, és átéli hangulatait. Simogató kezeinkkel még aprócska testrészeit is tapinthatjuk. A nő már a születés előtt oltalmazza a gyermeket, a magzatvíz közvetíti az ő szívverését, a járásával ringat, a légzésével kellemesen, finoman, ösztönös hozzáértéssel érinti a magzat bőrét. „Ciróka terápiával” bátorítja életre a koraszülött babát, és hiába az inkubátorok steril biztonsága, ha nincs az anya simogató, gyógyító keze.

„Sóhaj-csöndben / fagy-fehérben / pecséttel-vert / kötelékben. / Te sem szebben / én sem dalban / lúdbőröző/tapintatban / Közös ágyban / mégis széjjel / súlyosbodó/vétkességgel.” (Bodnár István: Súlyosbodó)

„Először is szeretnetek kell egymást. Másodszor hasonló kell, hogy legyen az életstílusotok. Harmadszor meg kell értenetek egymást szexuálisan. S negyedszer, a házasság gazdasági kapcsolat is. A négy láb tehát a szeretetteli lelki kapcsolat, a második a szellemi hasonlóság (életstílus), a harmadik a kölcsönös, kielégítő szexualitás, a negyedik a gazdasági közösség és bizalom.” (Füst Milán)

Az önbecsülés csendes, nyugodt magabiztosság, belső stabilitás, és a megingathatatlan tudat, hogy erősségeimet, és gyengeségeimet tárgyilagosan látom, ki tudok állni az érdekeimért, képes vagyok nemet mondani, és elsétálok onnan, ahol már semmi keresnivalóm. Az önbecsülésem, az alap, a gerinc, a tartás, ami ha nincs, összecsuklok, összeomlok, és lehet rajtam bármilyen drága dizájner hacuka, csak szomorú, magányos, alaktalan madárijesztő leszek benne. Ha van önbecsülésem, akkor belső szépségem, békém, csendes magabiztosságom ragyog, akkor egy lepedőbe csavarva is gyönyörű leszek.