Ha gyerekként a legfontosabb, érzelmileg legközelebb álló emberek elhagyták, eltűntek, majd feltűntek az életében, folyton hazudtak, becsapták, vagy soha nem váltották be ígéreteiket, akkor a gyanakvás, a bizalmatlanság ugyanúgy átlengi a felnőttkort, mert gyermekként azt tanulta meg, hogy még a szeretetkapcsolataiban sem bízhat…
A bizalom érzelmi biztonságot jelent. Valaki ott van mellettem és neki megnyithatom a szívem, vele levehetem álarcaimat, lebonthatom falaimat. Kinyilatkoztatja és érezteti: „velem biztonságban vagy”. A bizalom az az érzés, amikor tudom, hogy a másik ember megkérdőjelezhetetlenül jó ember, és minden megnyilvánulása a közös boldogulásunkat, jóllétünket építi. Nem csupán a társam, barátom és szerelmem, hanem minden szerettem és jóakaróm egy személyben. Benne bízhatok, mert tudom, hogy nem vesz el tőlem semmit, sem hitet, sem méltóságot, sem önbecsülést. Inkább hozzáad az életemhez, szépséggel tölti meg azt.
Kapcsolatainkban természetes krízisfolyamatok játszódnak le, mert ez az élet normális rendje. De tégláról téglára érzelmi falakat építhetünk haragból, titkokból, meg nem értettségből, az érzelmi biztonság teljes hiányából. Érdemes ezért minél gyorsabban, vagy inkább azonnal reagálni, de nem csenddel, érzelmi, vagy fizikai kivonódással, hanem értelmes emberi beszéddel…
Az érési folyamathoz kellenek fájdalmak az életben, hogy el tudja sajátítani a megbocsátás képességét, kudarcok, hogy újra és újra erőre kapjon, és fel tudjon állni, és kellenek szerelmek, szívleckék, melyekből megtanul szeretni, rajongani, és tisztelni a nőt. Kiből lesz a jó társ? Aki bármit képes megtenni a szeretett nőért, és amennyiben ez a nő férfiként bánik vele, ezt ő messzemenően értékelni fogja.
Ha a párkapcsolat tánc lenne, akkor a nő ma úgy próbálna ebben a táncban vezetni, hogy közben elvárja, vezetve legyen, miközben kimondva, vagy kimondatlanul ellenáll a lépéseknek. A férfi ölelésében révbe érne már, hiszen ő is ugyanúgy vágyik egy inspiráló szeretetkapcsolatra, mégis hatalmas iramban lépeget előre, pedig versengeni és fel is nézni a férfira egyszerre lehetetlen.
A feledés során az emlékek halványulnak, vagy egészen törlődnek, míg az elengedés során a megfelelő polcra helyezzük egymást, a negatív, fájó érzéseinket, a haragot, a veszteséget, az alkalmatlanság sebeit. Azt jelenti, hogy találtam egykori társam számára egy méltó „rekeszt” a szívemben, és minden történés ellenére is képes vagyok szeretettel gondolni rá. Ha ez nem történik meg, akkor nem tudunk továbblépni. Ameddig elutasítással, negatív érzelmekkel, bosszúvággyal, erős indulatokkal kötődünk egymáshoz, akkor még nem dolgoztuk fel.
Az elkötelezettség valójában az egyetlen ami megkülönbözteti az igazi, tartós kapcsolatot a felszínes temporális kötelékektől.
Akkor tud teremteni egy férfi, ha a háta mögött van egy fontos bizalmi vonal, a nő elismerő szeretete. Hogy lehet közel férkőzni egy férfiszívhez? Mi az érzelmi anyanyelve a legtöbb férfinak? Az elismerő szavak és a tisztelet.
Az ember veleszületetten társas lény, szüksége van a melegségre, az odaadásra, arra az érzésre, hogy tartozik valahová, valaki számára fontos. A becsontosodott magány megbetegít, boldogtalanná tesz, mégis a fogyasztói társadalom mostanában az elidegenedés, a magány felé sodor, az „érezd jól magad egyedül, szeresd önmagad, ragadd meg a pillanatot” attitűdöt sugallja.
A hosszú távon működő párkapcsolatokban nem egy túlszerető, érzelemfüggő, térdre boruló, méltóságát vesztett társat szeretnénk magunk mellett látni, aki egyre csak arra vár, hogy testi-lelki komfortérzetét biztosítsuk. A túlszeretés, az érzelmi függőség megöli a vonzalmat.
