A „nincs rá(d) időm” az érdektelenek kifogása, egy ilyen kapcsolatban nem vagyok fontos és semmi keresnivalóm benne. Ha valakinek számítok, akkor soha nem lehet annyira elfoglalt, hogy ezt ne mutassa ki. Felgyorsult a világ, mégis a napot mindenki a saját épülése és kedvteléseinek függvényében osztja be, vagyis arra van időnk, amire akarjuk.
Nők vagyunk. Bújunk, dorombolunk, simogatunk, gondoskodunk, kényeztetünk, kieresztjük vadmacskakörmeinket, aztán újra törleszkedünk, leszünk befogadó, odaadó, homlokránc elsimító pihenőhelyek.
A hála megélése azt jelenti, hogy felismerjük, megbecsüljük életünk pozitív oldalait, és nem tekintjük magától értetődőnek mindazt a jót, ami körülvesz. Hálát adni azt jelenti, hogy ki tudom mondani: megelégszem azzal, amim van, mert sokkal több, mint amit valaha reméltem.
A gerinc, a tartás, a határozottság, az önazonos, magabiztos kisugárzás gyakran összemosódik az erős nő fogalmával. Valóban, ha a párkapcsolat tánc lenne, akkor a nő ma úgy próbálna ebben a táncban vezetni, hogy közben elvárja, vezetve legyen, miközben kimondva, vagy kimondatlanul ellenáll a lépéseknek.
Társ az, aki velem egy irányba tekint, és nem sajnálja a kikerült utakat, amelyekre miattam, az én szerelmem miatt nem lépett rá.
Nem csak azon az egyetlen napon akartunk igazán szeretni. Nem azon a néhány napon át akartunk vizsgázni egymásra figyelésből, empátiából…
Az elfogadásért való könyörgés terhét húzzuk-vonjuk, a megfelelési kényszer terheli vállainkat. Pedig semmi mást nem kellene tennünk, csak elfogadásba kerülni önmagunkkal, elengedni az összehasonlítgatás súlyát. Attól a perctől nem kell majd senkinek, semmilyen eszközzel, folyamatos vetítéssel, a boldogság külső igazolásaival bizonygatnunk, mennyit érünk és mennyit ér a párkapcsolatunk.
Ha nem beszélünk róla, akkor nem létezik, ez lett ma a párkapcsolatok kimondatlan mantrája. Ha nem mondjuk ki, akkor jelképesen hátradőlhetünk, akkor nem szükséges kommunikálni, beleállni a konfliktushelyzetekbe, éretten kezelni azokat, nem szükséges veszekedni, és nem kell megtanulni okosan vitázni.
Az intimitás nem ugyanaz, mint a szex. Az intimitás a fizikai közelségen túl, mély, bensőséges érzelmi kapcsolódás, bizalom és meghittség…
Az érzelmi érettség felé nem az idő cipel a hátán. Hitelessé, érett emberi kapcsolatokra érdemessé válni bonyolult és egyáltalán nem fájdalommentes önismereti út.
