Csak a Férfi van. Férfi, aki erős értelmi és érzelmi immunrendszerével ellenáll a modern időknek, és nem hagyja magát nőies jellemvonásokkal felruházott, eltorzult értékrendű metroszexuális teremtménnyé változtatni. Csak a Férfi van.
A nőnek nem elég csak ott lenni. Jelen kell lennie, szívben, testben, elmében. Nem elég, csak meghallgatni őt, mély, intenzív empátiával magunkévá is kell tennünk a gondolatait, érzéseit, és egy pillanatra az ő szemével kell látnunk, csak így reflektálhatunk helyesen.
Milyen a jó kislány? Dekoratív, intelligens, tudatos. Gondosan bemagolt lexikai ismerettel rendelkezik és tájékozottsága is dicséretes, de gyorsan kibillenthető látszólag karakán határozottságából, mert ritkán rendelkezik önálló véleménnyel, vagy saját elvrendszerrel…
Van-e biztos megoldás arra, hogy egy pár megmentse a kapcsolatát? Bizonyára nincsen, viszont ha nem is tesznek ezért, nem próbálkoznak, igyekeznek, még ennél is kevesebb esélyük lesz. Ha elhatározták, hogy megmentik a házasságukat, ez a módszer jól működhet: kezdjenek el arra figyelni, mi a jó a másikban, és ne arra, mit nem szeretnek. Egy másik tanács: próbálják meg megérteni, miért is működnek különbözően – a Nők és Férfiak. Nyilván egyik sem garancia, de komoly lépéseket tehetnek a felek a békéjük eléréséért.
Minden emberi kapcsolat előbb utóbb szerepeket oszthat ránk. Kikaparjuk, kihantoljuk a másik régen elrejtett, illetve mélyre szorított pozitív tulajdonságait, vagy éppen fordítva, magunkkal rántjuk a negatív jellemvonások legmélyebb bugyraiba. Minden emberi kapcsolat egy organikus kölcsönhatást eredményezhet, melynek során „kihozzuk egymásból a rosszat”, vagy éppen az egekbe emelkedhetünk.
Beszélgetés. Ettől a szótól sok férfi azonnal menekülőre fogja, vagy a laza, ismerkedős beszélgetésre gondol. A beszélgetés kategóriába sorolható a kötetlen, „jópofizós”, „jófejeskedő”, flörtölős beszélgetés, amiből még bármi lehet. A mostani „beszélgetés” az az igazi nagy, mély, sok mindent eldöntő, aminek jelentőségéről mi nők tudunk, a férfiak is tudnak, csak néhányan nem vesznek róla tudomást.
A szerelem kegyetlen drog, a leggyorsabban felszívódó ajzószer, természetes étvágycsökkentő és vérben oldódó vágyfokozó. A pulzusszám megnő, az adrenalin szint az egekbe szökik, zúg, tolul az erekben a szerelemhormon, és e csodavegyület hatása alatt állunk, euforikus, módosult tudatállapotban úgy minimum hat hónapig, de legfeljebb két éven keresztül. Mert az emberi szervezet ennyit bír el a tartós eufóriából, nem többet!
Meddig él egy kapcsolat? Ameddig értjük egymás szavát, ameddig nem ismételgetjük a múlt sérelmeit, szavaink nem végszavak, éles, szeretetlen felszólító mondatok, vagy véget nem érő egyoldalú szónoklatok, és ameddig a szavak nem horzsolnak, vagy nem találnak el halálosan….
A tudományos magyarázatokon túl, és a szerelemhormon szervezetből való kiürülésével fenntartható a kezdeti lángolás? Vagy ez is valami olyasmi, amibe már lusták, és túlságosan elfoglaltak vagyunk időt, energiát és figyelmet invesztálni? Manapság nem igazán szeretünk megizzadni semmiért. Ahol unatkozunk, ahol dolgozni, küzdeni, változtatni, teperni, teremteni kellene, kreatívnak lenni, onnan előbb-utóbb menekülünk, van úgyis másik, percek alatt elérhető opció, inkább arra szavazunk. De eszünk ágában sincs kidobni a régi, „földön vergődő, friss oxigénért, vérátömlesztésért kiabáló” egykori kapcsolatot, azt is megtartjuk látszatként, „kirakatkötelékként”, pedig már régen nem az, aminek lennie kellene.
Az igazi férfi gyöngéd. Az igazi férfi szenvedélyes. Az igazi férfi intelligens. Humoros. Erős. Jól keres. Munkájában sikeres. Ambiciózus. Figyelmes. Nagyvonalú. Az igazi férfi felelősségteljes. Csak a családjának él. Síel, vitorlázik, extrém sportol, füvet nyír, pelenkáz, csapot szerel. Kommunikál, meghallgat, tanácsot ad. Szülői értekezletre jár. Istenien főz. Az igazi férfi megbízható és hűséges. Az igazi férfi egyszerűen ellenállhatatlan.
