FFK Az FK Női Támogatói Köréből

Ha valaki számára nehezen elviselhető, hogy ezentúl lesz egy ember mellette, aki mindig ott halad vele együtt az úton szimultán, vagy kissé lemaradva, de akkor is együtt, akkor ne készüljön szerelmes életközösségre. Mert lesz valaki, aki elől nem képes majd elrejteni igazi énjét, erényeit, gyengeségeit, egy ember, aki úgy ismeri majd, mint a tenyerét, és lehet, hogy néha kellemetlen lesz belenézni abba a tükörbe, amit a másik tekintete tart felé. A tükröt dühödten, ostoba, hiú módon össze lehet törni, de együtt megérkezhetünk olyan szintekre, amelyeken képesek vagyunk önkritikával szemlélni a gyengeségeinket és a kapcsolatunk réseit, hibáit.

A ghosting, a köddé válás furcsa képessége alattomosan begyűrűzik emberi kapcsolatainkba. Némán beszédes kommunikációs forma lett a párkapcsolatokban, és érezze magát nyugodtan furcsán, aki nem érti a néma csendet, a megválaszolatlan üzeneteket, a kikapcsolt telefont, a lebeszélt, és soha sorra nem kerülő találkozásokat, a látszólag nagy súlyú kimondott szavakat, ígéreteket, amelyek azonban könnyedén, gyorsan pukkannak el, és vesznek a semmibe, akár a szappanbuborék.

Mondhatjuk, hogy a flört az egyik legjátékosabb emberi kapcsolat, pezsdítő és illékony. Egy csábos mosollyal konstatálni, és besöpörni az elismerő pillantásokat – eddig ártatlan a flört, és nem tovább. De tudatosan, sóváran lesni, kifelé figyelni, oldalakra regisztrálni, és késő este titokban még elküldeni azt a pirulós üzenetet valaki másnak, az nem ártatlan, és nem flört, mert alapjaiban rengeti meg a szövetséget, és energiát, figyelmet, libidót lop el belőle. Párkapcsolatban élni és mással flörtölni nem eget rengető bűn, ha tudjuk, hol a határ, és elfogadjuk a pillanat nyújtotta endorfint, és a tényt, hogy eddig tartott, ennyi volt benne. Az állandó flörtölés mögött önértékelési problémák húzódnak meg, az illetőnek szüksége van a folytonos külső pozitív megerősítésekre, hogy rendben van, vonzó, vágyott és szerethető.

Minden nő képes csábító, vágyott és szexi lenni. Nem az elsajátítandó technikán, az „álomnő tanfolyamokon”, a pontokba szedett tippeken, a begyakorolt mozdulatokon van a hangsúly, hanem inkább az önismereti út a lényeg, ami egy saját értékeivel tisztában lévő, énhatárait ismerő és megtartó, önazonos, hiteles, magabiztos nő megszületéséhez vezet. Mert a magabiztosság nem azt jelenti, hogy mindenki szeretni és vágyni fog. Hanem azt, hogy nem baj, ha nem. A női csáberő nem érkezik önmagától, nem várható passzívan, karosszékben hátradőlve. Tevékeny test szükségeltetik hozzá, bátor, teremtő gondolatok, és önreflexióra hajlandó lélek.

Egy férfi, aki szívében is úriember, tisztában van a férfiszereppel, senki megmentője, támasztéka, kelléke az élethez nem kíván lenni, méltatlan kapcsolatokba nem bonyolódik. A mellette álló nő nem dekoráció, hanem társ, aki ugyanazokat az értékeket képviseli az életben, mint ő.

A hűség lemondás. Lemondás pillanatnyi vonzó érdekeinkről korábbi döntésünk és adott szavunk nevében. Önmagunkba vetett hitünk próbája is, megmutatja, mennyire bízunk döntésünkben, hogy akkor sem térünk le a választott utunkról, ha a távolban már csak pislákolnak az irányfények. A hűség érték. Sokan oly mértékben elveszítették a becsület, a tartás, a tisztesség irányfényét, hogy már fel sem tűnik, ha másoknak megmaradt.

Az emberi kapcsolatok csendjei beszédesebbek minden kommunikációnál. A megnyugtató, békével teli csendekben nincs szükség szavakra, mert csak azok tudnak ilyen csendben ülni, akik között mélység van. Az ilyen csendekben értjük leginkább egymást, beleereszkedünk a megnyugvást hozó, biztonságot teremtő közegbe, melyet csendjeink hoztak létre. Nincs szükség mondatok megformálására, mégis úgy érezzük egész idő alatt beszélgettünk, töltekeztünk, egymásban és önmagunkban merítkeztünk, érzékeink figyelmen kívül hagyták a csendet.

Az apasebek azok a traumák, hiányok, élmények, érzések, amelyeket egy apa-gyerek kapcsolatban megélünk. Egy hiányzó, nem jelenlévő apaseb fájdalmasabban, nehezebben dolgozható fel, mint az, ha nem megfelelően van jelen. A létező, megélt rosszhoz lehet valahogyan érzelmileg viszonyulni, a hiányhoz, az ürességhez, a nincs érzéséhez viszont szinte egyáltalán nem.

Egy önfeláldozó személy gyakran saját értékét, megbecsültségét ahhoz köti, mennyire hasznos mások számára. Ha nem segítek, nem vagyok hasznos. És ha nem vagyok hasznos és mindig készenlétben álló, akkor nem fognak szeretni – ez a hiedelem motiválja őket folyton a túlzott szolgálatkészségre és simulékonyságra. Mivel a saját igényeik előtérbe helyezését gyerekként sokszor elutasítás, rosszallás, vagy megtorló viselkedés követte, így a számukra ismerős minta, az önfeláldozás, az áldozatkészség módozataival próbálják meg felnőtt kapcsolataikat bebiztosítani, és így megtapasztalni saját értéküket.

Az igazságérzethez való megrögzött, makacs ragaszkodás hozhat pillanatnyi önigazolást, elégedett érzést a sértett félnek, de csupán az igazság nem állítja helyre a békét, nem hozza vissza a bizalmat. Egy párkapcsolatban,