Csak akkor tud beférkőzni egy harmadik két ember kapcsolatába, ha azon rés, hasadék támad. A rés mindig valamilyen hiányállapot: szőnyeg alá söpört problémák, éretlen konfliktuskezelés, elfojtott sérelmek. Mindig kényelmesebb máshol, más karjaiban keresni a vágyott figyelem, az elismerés, a szenvedély, a szex morzsáit, mint a társad tükrébe belenézni, leülni, beszélni és beszéltetni. A megcsaló képlékeny jellem, tele bizalmatlansággal, önértékelési problémával, konfliktuskerüléssel, és félelemmel, hogy ő maga, és amit nyújtani tud, nem elég. Ha nem így lenne, akkor nem a vészkijáratot választaná, hanem nyíltan felvállalná negatív érzéseit, elégedetlenségét, meg nem értettségét, vágyait. Beszélne és beszéltetné a társát. Mégis, a feszültségekkel, krízisekkel, a fent és lent dinamikájával együtt csak a monogám kapcsolatok hozzák el a vágyott érzelmi biztonságot. A hűség felelősségérzet: nemcsak eldobunk egy kapcsolatot, hanem inkább az összes lehetőséggel élünk, ami megmentheti azt.
Miért nem tudunk azután vágyakozni, ami a miénk? Ha minden a rutinról szól, akkor nagyon nehéz vonzónak, vágyottnak maradni a társunk szemében. Nehéz időről időre megújulni, új oldalunkat mutatni, mégis ez is fontos ahhoz, hogy ébren tartsuk a szenvedélyt. Tanuljunk meg újra vágyakozni egymás iránt. Teremtsünk hiányérzetet, járjunk időnként saját utunkon, és hozzon megelégedettséget privát kis birodalmunk, hogy aztán feltöltődve térhessünk haza egymáshoz. A vágy féktelen, spontán és kiszámíthatatlan, nem ismeri a rutint, a komfortzónát, az ismétléseket, a monotóniát. A vágy legnagyobb ellensége éppen az, amire egy tartós kapcsolatban megnyugvást hoz: a stabilitás. A tartós párkapcsolat megbízhatóságot és közelséget jelent, de a vágy nem bírja a kontrollt, kedveli az újdonságot, az ismeretlen, járatlan utakat, és bizonyos távolságot igényel.
A hűség döntése az én csendes, belső ünnepségem, amelyben nem is a társamnak, hanem önmagamnak fogadom meg, hogy vele megelégszem. A döntés meghozatalához egyszemélyes jelenlét szükségeltetik, a fogadalmat egyedül teszem, így önmagamnak tett ígéretemhez, a döntésemhez, maradok hűséges, ha hozzá hű leszek. A kimondott szavak csupán a szertartást varázsolják széppé, döntés nélkül a hűségeskü ott marad értelmetlenül, erejét veszítve, beteljesítés nélkül.
Minél inkább benne vagyunk a kapcsolat komfortzónájában, annál inkább ügyelünk az önállóságra, a bevált mozdulatokra, vagyis vigyázunk, hogy benne maradjunk a komfortzónában. Mindenhol, különösen a közösségi médiában érzékeljük a ránk zúduló ingeráradatot, levadászni való prédák vagyunk, akkor is, ha éppen párkapcsolatban élünk. Mégis megtapasztalni azt az érzelmi biztonságot, hogy van egy ember, akiben valóban megbízhatok, nekidőlhetek, akivel összekapaszkodunk, bármi történik, egy csapatot alkotunk, és kibírhatatlannak tűnő viharaink idején is ketten tartjuk azt a tépett esernyőt, olyan összetartozás, ami tiszta és ritka kincs a mai időkben. És ez a hűség igazi jutalma.
Király Eszter
Köszönjük szépen a Férfiak Klubja Női Támogató Körének az aktivitását!
Király Eszter író, mentálhigiénés szakember, a Meddig tart a kapcsolatunk? és A kapcsolat, amiért megéri című könyvek szerzője, három gyermek édesanyja. Írásainak, előadásainak témakörei a harmonikus és stabil párkapcsolat, a család, a kiveszőfélben lévő, hagyományos értékek megőrzése. Elhivatott segítője a pároknak, mottója: Két ember egy időre elfelejtheti az egymáshoz vezető utat, de hogy visszatalálnak-e egymáshoz, az legtöbbször döntés kérdése.”
További írások – férfiaktól: A férfi útja, Társadalmi témák;
írások a Férfiak Klubja Női Támogatói Köréből: női írások nemcsak nőknek;
interjúk ismert férfiakkal: Körkérdés.
Fotó: Image by Freepik
