Molnár Farkas 1897. június 21-én született Pécsett, öt testvére közül a legidősebb. Tanulmányait 1915-től a Képzőművészeti Főiskola festő szakán folytatta, majd 1917-től a József Nádor Műszaki Egyetemen tanult, ahol a Megfagyott muzsikus című lapot szerkesztette, s ahonnan baloldali nézetei miatt kizárták. 1919-ben szülővárosában kezdte a pályáját, tipográfus és művészeti író volt a Krónika című lapnál, ahol nemcsak a kubizmusról és futurizmusról jelentek meg cikkei, hanem ő készítette a lap teljes programját, s ezzel a Kassák Lajos szervezte A Tett és a Ma folyóirat és művészeti mozgalom kezdeményezéseivel rokon törekvések hagyományait teremtette meg Pécsett. 1921-ben Forbát Alfréd hívására Bécsen át Weimarba ment, és tanulmányait a Bauhaus iskolában folytatta, ahol többek között Walter Gropius tanítványa is volt, később pedig Georg Muche és Breuer Marcell mellett dolgozott. 1924-ben típus-sorházakat tervezett, amelyeknek belső berendezését is ő tervezte. Praktikus, sima felületű, csekély helyigényű, sőt változtatható nagyságú bútorait részben itthon kivitelezte. Le Corbusier hatására várostervet is készített, megtartva a derékszögű utcabeosztásokat, de nagyobb közterekkel és alacsonyabb beépítésű, emberibb léptékben, mint francia kollégája. 1924-ben a Bauhaus manifesztuma a közös munka nyomán kialakult alapelveket, a funkcionalizmust és racionalitást fektette le. 1925-ben végleg hazatért és 1928-ban a Műegyetem építész karán diplomázott. 1931-ben önálló tervezőirodát nyitott és két év alatt tizenkét (élete során összesen negyven) fővárosi lakóház és társasház épült fel; törekvései szerint az „anyagilag függetlenné vált értelmiségi középosztály számára” (például a Bimbó utca 75., Napraforgó utca 15.; Cserje utca 4., 4/a., 12., Kavics u. 8/f., Vérhalom utca 24., Lejtő utca 2/a. – ez utóbbi első díjat nyert a Milánói Triennálén 1933-ban).
Molnár Farkas 1936-44 között főként társasház-tervezéseket vállalt. 1936-os zürichi látogatása meggyőzte arról, hogy a hazai körülmények között nincsenek meg az anyagi feltételei a nagyon igényes építkezéseknek, ezért a szériagyártásos építést szorgalmazta. Lakóházaira mégis jellemző az egyéni igények figyelembevétele, az életmódnak megfelelő térkialakítás, a változtatható térkapcsolatok variálható nyílászárókkal (vagyis a mozgatható ablakok, ajtók és falak), a gazdaságos helykihasználás és a nagy alapterületű teraszok. Ilyen például a Pasaréti út 7-beli lakóház (pillérvázas vasbeton falak, alacsonyabb belmagasságú és kisebb alapterületű szobák, mint a korábbi polgári lakások, a földszinti bejárati ajtón színes üvegablakokkal és egy folyosói műalkotással); vagy a Lotz Károly u. 4/B szám alatti, kék ablakkeretes, bordásfalas, színes linóleumpadlós, nagy légterű, kevés bútorral berendezett saját villája is (amelyet 1934-ben Gropius budapesti látogatása alkalmából felkeresett). És ilyen volt a Harangvirág u. 11. számú lakóház is, melynek teraszaira szélfogót tervezett üvegből (a teraszra kiülők olvasását védendő), tetejére bordásfalat és egy merülőmedencét csodás kilátással a budai hegyre (sajnos ma ezek mindegyik siralmas állapotban van).
A Mérnöki Kamarával ellentmondásos volt a viszonya: 1930-ban a felvették, ’32-ben kizárták, ’36-ban visszavették; 1938-ban újra kizárják, majd egy év múlva újra visszavették és az Országépítés című folyóirat szerkesztőjévé választották. Ezekben az egzisztenciálisan zavaros időkben kezdett foglalkozni a Magyar Szentföld-templom tervezésével, amelynek alapkövét 1940-ben tették le, de az építkezést – 1945 januárjában bekövetkezett haláláig – nem fejezték be. Molnár Farkas mehetett volna többször is külföldre, huszonévesen is maradhatott volna a Bauhaus valamelyik mesterénél, mégis hazajött befejezni a Műegyetemet. Negyvenéves kora körül Gropius biztatta, települjön Amerikába, ahol Breuer Marcell rengeteg házat, köztük számtalan középületet építve látványos világkarriert futott be, de Molnár Farkas végül itthon maradt még a világháborúban is. Így is halt meg fiatalon, a saját Lotz Károly utcai villájával együtt kapott bombatámadásban, 1945 januárjában. Munkásságát Walter Gropius így értékelte: „Hivatása mesterének tartom. Túl korán, életműve kiteljesedése előtt halt meg.”
A 75 éve elhunyt avantgárd építész tiszteletére Kapovits Réka építészmérnök idén ősszel emléksétákat szervez Pasaréten, amelyet a Molnár Farkashoz fűződő saját élményei ihlettek és amely során – több más híresség lakóhelye mellett – az előbbiekben említett, három legkevésbé átépített házat is megtekinthetjük.
Beszámoló és képek: Antal-Ferencz Ildikó
