Egy úriember arról ismerszik, hogy hogyan bánik a nőkkel, tartja a mondás. Tetteivel bizonyítja, hogy a lovagiasság nem kihalóban lévő viselkedésforma, tudja még mi fán terem az udvarlás, és hogy milyen egy igazi randevú. Még mindig vonzó a lovagias férfi, aki tapasztalatból tudja, hogy az udvarlás egy lassú, finom tánc, érdemes és izgalmas végighaladni a fázisain. Értékeli, ha egy nő kimutatja érdeklődését, de csak ha mindezt finoman teszi, vagyis udvarolni ő szeret, mióta világ a világ, az udvarlás férfidolog. Kinyitni az ajtókat egy nő előtt, fel- és lesegíteni a kabátját, kihúzni a széket, fölé tartani az esernyőt nem régimódi, idejétmúlt, avítt gesztusok. Már nem járkálunk hatalmas abroncsos szoknyában, és könnyedén ki tudnánk mi is nyitni a kocsiajtót, mégis a férfi figyelmességét bizonyítja, hogy ő teszi ezt meg helyettünk. Egy pasi szemében talán önmagunktól elszállt „úri muffok” leszünk, de egy férfinak olyan gesztus, ami nem a nő gyengeségét hangsúlyozza, hanem éppen azt üzeni, hogy törődik a számára fontos és szeretett ember jóllétével, komfortérzetével. Amikor a nő belép a terembe, ő feláll a helyéről, így várja őt, jelezve, a jelenléte fontos számára, és büszke arra, hogy ők ketten összetartoznak. A nőnek nem hízeleg, hanem bókol, és nem ezerszer begyakorolt, elcsépelt alfahím-allűrökkel dobálózik. Mert a nőt a bók élteti, ettől virágzik, ragyog, és néhány megerősítő mondat újra kinyitja, széppé varázsolja. Minél pozitívabban látjuk önmagunkat, annál boldogabb és derűlátóbb a mellettünk álló férfi.
A férfiak egy része azt gondolja, hogy nincs már szükség lovagias gesztusokra, hiszen a nők minden szempontból egyenjogúságot akarnak, tehát kapják meg, amire vágynak, ne járjon nekik a megkülönböztetett bánásmód. Az egyenjogúság azonban nem jelenthet egyformaságot, mert nem lehetünk ugyanolyanok. A nők ma sokszor nem kérnek az udvariasságból, az előzékenységből, mert ennek olyan üzenete van számukra, hogy a férfi gyengébbnek tartja őket, ez egyben a kiszolgáltatottság, a ráutaltság érzésével is szorosan összekapcsolódik. Pontosan emiatt sok férfi ma óvatosabb, bátortalanabb a lovagias gesztusokkal. Pedig a nők ugyanúgy vágynak a gondoskodásra, hogy egy stabil párkapcsolat biztonsága hozza meg végül a harmóniát. Nyugodtan ragaszkodhatunk ahhoz a tényhez, hogy Férfiak márpedig léteznek, az úriemberséget pedig meg lehet tanulni, de ha nem párosul belső tartással, lelki gerinccel, akkor csupán egy műmájert kapunk, aki bár elsajátította a száraz protokollt, mégsem hiteles. Szív nélkül nem lehet valaki gentleman, nem elegendő a villantott mosoly, a vasalt ing, és a túltengő tesztoszteron pedig nem a férfiasság csimborasszója. A mai férfi lehet jóképű, határozott, sármos és intelligens, de sajnos csak pasi marad, ha jellemfejlődése során az úriemberség kritériumai lemaradtak félúton.
Hol vagytok férfiak, akik randevúztok, és nem „taliztok”, előttünk léptek be az étterembe, kihúzzátok nekünk a széket, és velünk valódi szemkontaktust létesítettek az asztal fölött? Akik nem nyomkodjátok a telefont az asztalnál, nem küldözgettek hangulatjelentést a helyszínről, nem fotózzátok az italt, kávét, szívecske alakú tejhabot, és nem ontjátok azonnal a közösségi médiának az élményt. Egy lovagias férfi egyértelművé teszi, hogy a meghívás költségeit ő állja, tehát a nő a vendége. Vagyis „Az összefuthatnánk valamikor, és bedobhatnánk valamit együtt” gyermekded kérdésfelvetés. Egy nő ilyenkor felajánlja, hogy kifizeti a fogyasztását, egy férfi ezt mégsem fogadja el, boldoggá teszi a nő jelenléte, és megköszöni, hogy csatlakozott hozzá.
A lovagias férfit meg kell becsülni, és méltatni erőfeszítéseiket, mielőtt egészen eltűnnek. Engedjük a férfiakat udvarolni, és hódolni a hagyományos férfiszerepüknek, ez nem alázat, nem passzív behódolás. Egy férfi azt szeretné, hogy folyamatosan éreztessük vele, szükség van rá. Ha a nő bízik benne, és méltányolja erőfeszítéseit, akkor lesz egyre erősebb, így tud egyre többet nyújtani. Engedjük őt férfiként viselkedni, és ismerjük el igyekezetét; a gondoskodás, a tisztelet váljon kölcsönössé. Nőként hátralépve, előre tessékelve gyengéd női oldalunkat támasszuk fel a férfias vonásokkal rendelkező, megbízható férfiideált, aki védelmező, határozott, lovagias, felelősségteljes, és a nehézségekkel megharcol.
Király Eszter
Köszönjük szépen a Férfiak Klubja Női Támogató Körének az aktivitását!
Király Eszter író, mentálhigiénés szakember, a Meddig tart a kapcsolatunk? és A kapcsolat, amiért megéri című könyvek szerzője, három gyermek édesanyja. Írásainak, előadásainak témakörei a harmonikus és stabil párkapcsolat, a család, a kiveszőfélben lévő, hagyományos értékek megőrzése. Elhivatott segítője a pároknak, mottója: Két ember egy időre elfelejtheti az egymáshoz vezető utat, de hogy visszatalálnak-e egymáshoz, az legtöbbször döntés kérdése.”
További írások – férfiaktól: A férfi útja, Társadalmi témák;
írások a Férfiak Klubja Női Támogatói Köréből: női írások nemcsak nőknek;
interjúk ismert férfiakkal: Körkérdés.
Fotó: Image by artursafronovvvv on Freepik
