Nem tudom megőrizni a kapcsolatunkat, ha magától értetődőnek tartom, hogy ő mellettem van, és ez mindig így is marad. Nem látja bennem a nőt, és nem látom benne a férfit,
Az ember alapvetően olyan, hogy igényli az intimitást, a meghitt, szoros és mély szeretetkapcsolatokat, amelyeket nem lehet megosztani senki mással. Egészséges lelkületű ember nem létezik kötődések nélkül. Hosszú távon nem opciók akarunk lenni, hanem az egyetlen lehetséges út egy társ számára, akihez jó hazamenni, és akivel lelki szinten is hazaérkezünk egymásban.
Azt adom, amire szüksége van? Rá tudok-e hangolódni? Megértem az „érzelmi anyanyelvét”? Akkor szeretem jól, megfelelően a társamat, ha szeretve és megbecsülve érzi magát, ha boldogabb, szabadabb, örömtelibb az élete mellettem, mint nélkülem…
A kapcsolatunk is egy rendszer, működéséhez energia és kommunikáció szükséges. Természetes folyamatként kell elfogadnunk, hogy a szerelem néhány év alatt átalakul, de ez nem jelenti azt, hogy a szenvedélynek már nem marad hely…
Szeretünk más veséjébe látni, megismerni a legtitkosabb gondolatait, megpillantani igazi arcát, lemeztelenített valóját, de félünk láttatni mindezt önmagunkban, szorongunk, hogy valódi énünk, amit fel tudunk ajánlani, nem elég.
Meddig tart a kapcsolatunk? Ameddig ketten éltetjük és működtetjük. Az energia azonban, amit nem a párkapcsolat működtetésébe fektetünk, valahol mindenképpen teret kell, hogy nyerjen magának, munkamániában, függőségekben, a gyerekekről való túlgondoskodásban, vagy egy külső kapcsolatban, a figyelem, az elismerés, a szenvedély, a szex morzsáit keresve egy harmadik személy karjaiban. Sokan utólag csodálkozással vegyes döbbenettel szembesülnek a kapcsolatba be nem fektetett energia végzetes következményeivel.
Szerelembe esni könnyű, spontán és akarattalan. Egyetlen pillanat alatt történik meg, karunknál fogva ránt a mélyre, belezuhanunk, belecsapódunk az érzésbe, és az azonnali dopaminlöket szinte szétfeszít belülről. Lehet, hogy sértetlenül megússzuk, de az is lehet, hogy végzetesen, reménytelenül összezúzzuk magunkat. Az, hogy kibe szeretek bele ebben a sodró és gyönyörű zuhanásban soha nem az én döntésem. Az, hogy kihez maradok hűséges egy életen át, mindig a döntésem marad, és történjen bármi, ez nem változik.
Egy arcba, egy személyiségbe belefeledkezni könnyű, és ösztönös cselekedet. De kitartó, és érzékeny odafigyelést igénylő munka ugyanezt a misztikumot fenntartani a kapcsolatban, évek múlásával is ugyanazt az arcot látni, szeretettel figyelni, szavakkal simogatni.
Hol vannak a férfiak, akik tisztelik a nőket? Ott, ahol azok a nők, akik tisztelik önmagukat és a férfiakat. Aki tisztel, annak minden törekvése a jóllétünket, közös boldogulásunkat erősíti. A lobogó szerelem, a vágy azonban nem elegendő ahhoz, hogy bárki megbecsültnek, vágyottnak, igazán szeretettnek érezze magát a kapcsolatában. Mert az érzés idővel társszerelemmé szelídül, és a törődés, a tisztelet legfontosabb bizonyítéka az odaforduló, értő, megtartó figyelem lesz.
Kommunikációnk milyensége határozza meg kapcsolataink színvonalát. Nagyon sok pár életét jellemzi a felszínesség, az alapvető problémák, az őszinteség hiánya, az intimitás kerülése; a problémák szőnyeg alá seprése. Fojtogatnak a ki
