A tartósan jól működő párkapcsolat, a házasság nem olyasmi, amelybe meg kell érkezni, mint valami vendégségbe, amelyben közös létünk működtetését, a felelősség súlyát a másik vállára helyezzük. Nem életállomás, melyben csak elfogadni megyünk, és egy limitált időre élvezzük az együttlétünk előnyeit, a gondoskodást, a figyelmet, a törődést, az érzelembőséget…
A szeretetnyelv egy gyermekkorban beépített kommunikációs csatorna, így értelmezzük a világot, így közvetítjük ragaszkodásunkat. Amikor a társam a viselkedésemet kifogásolja és bírálja, valójában a legjobb kulcsot adja az ő szeretetnyelvének felismeréséhez.
A férfi – mint a társastáncban – az életben is vezet, a nő követi. Tisztelet és egyenrangúság nélkül nem lehet a nőt jól átölelni, nem lehet vele harmonikus „élettáncot” kezdeni. A nő a tiszteletre és az értő figyelemre bizalommal válaszol…
Az igazi biztonság nem az állandó összepréselődött közelségben, nem a birtoklásban rejlik, hanem az elengedő szeretetben. Csak az képes mély és meghitt kapcsolatot létesíteni, aki el tudja viselni, ha másik éppen fizikailag, vagy érzelmileg távol van.
Ma minden azt hirdeti, hogy a változatosságot csakis újabb és újabb partnerekkel élhetjük meg, így egyre nehezebbé válik az elköteleződés.
Nehezen engedünk át bárkit a sebezhetőségünk rétegein. Párkapcsolatokat próbálunk játszani, és úgy akarunk meghitt emberi kapcsolatokban létezni, hogy nem adjunk át egészen önmagunkat, nem köteleződünk el. A szív megnyitása nélkül pedig nincsenek igazi találkozások, nem létezik meghitt szeretetkapcsolat.
A férfiaknak szükségük van valakire, aki legelőnyösebb tulajdonságaik felszínre hozására ösztönzi őket. Szükségük van valakire, aki méltányolja jó tulajdonságaikat és igyekezetüket.
A bókolás és a bók fogadása pontosan abból a tényből fakad, hogy nőnek és férfinak születtünk. Hol veszítettük el a bókot? Vajon mennyiben vagyunk okai mi, nők annak, hogy nem olyan bánásmódban részesülünk, amelyet a minket körülvevő férfiaktól szívünk szerint várnánk?
A hosszú távú szerelem, a boldog kapcsolatok titka nem a konfliktusmentes élet. Az elfojtott feszültség ott marad minden jóreggeltben, jóéjszakátban, minden mozdulatban, és minden látszólag ártalmatlan megnyilvánulásban. A párkapcsolat legnagyobb ellensége a csend, a megfagyott, dermedt, üres kommunikáció. Egy építő vita elsodorja a rossz, betokosodó rutinokat, kiszellőzteti a kapcsolatot, életet, friss levegőt visz bele.
Szeretünk valakit, de egyre inkább nyugtalanít, és fájó hiányérzetet hoz a felismerés, hogy együtt nem tapasztalhatjuk meg a bizalmat és az érzelmi biztonságot, amely a kapcsolatunk fejlődéséhez szükséges. A szerelem nem elég, ha nem jár együtt tudatossággal, megfelelő önismerettel, ezen belül érzelmi intelligenciával, kompromisszumkészséggel, szeretetalapú kommunikációval, lemondással, türelemmel, döntéssel és összetartó szeretettel.
