FFK Az FK Női Támogatói Köréből

A féltékenység normális határokig lehet fűszer, szikrát ébren tartó, pozitív, építő érzés, szexuális energia, és lehet beteges, romboló rögeszme. Normális emberi reakció, ami ragaszkodásunkról árulkodik és aggodalmunkról, hogy érzelmileg komfortos állapotunkat elveszíthetjük. A féltékenység azt is jelzi, hogy a kapcsolatra talán több figyelmet kellene fordítani, több energiát, törődést, minőségi időt, szeretetmegnyilvánulást kell belefektetni. Irracionális formája azonban megmérgezi a szerelmet, és hatására romokba dől egy párkapcsolat.

Idő kell, amíg végre látjuk a lényeget, hogy az emberi kapcsolatok tüzét táplálni kell, különben kihűl, mintha túl sokáig ülnénk egy kád forró vízben. Telik az idő, kihűl a víz,

Sokan azzal az érzéssel érkeznek a viszonyba, hogy nem találták meg a megfelelő embert, senki sem volt elég jó, egyedül Ő, aki házas. Felmerül a kérdés: talán nem önmagamat helyezem inkább a passzív, cselekvőképtelen pozícióba? Így akarom, ez a döntésem. De nem én magam vagyok az, aki valójában nem vállalja a teljes önátadást, mert nem vagyok képes teljes szívvel, energiával, százszázalékos, tiszta bizalommal megnyílni, és kapcsolódni?

Az intimitás az igazságról szól. Lelki intimitás az, amikor észleled, elmondhatod valakinek az igazságodat, levetheted álarcaidat, lebonthatod falaidat, megmutathatod igazi önmagad. Kinyilatkoztatja és érezteti: vele biztonságban vagy. Ez az intimitás.

A határok kijelölése és megtartása, a felelősségteljes és határozott nemek kimondása minden kapcsolatban valójában az önbecsülés és a méltóság barikádjai. Nem kérjük ki magunknak a méltatlan bánásmódot, nem jelölünk ki lelki magánterületet, nem emelünk szót, nem tesszük magunkat láthatóvá, mert a változás járatlan út, és kegyetlenül feszegeti a komfortzónát. Újra és újra elmagyarázzuk ugyanazt a problémát a másiknak, ugyanazzal a helytelen közlésmóddal, és továbbra is elviseljük, hogy semmibe vesz, levegőnek néz, kihasznál, érzelmileg manipulál. Legyen fontosabb önmagam szeretete, mintsem megengedjem, hogy így bánjon velem. Önszeretet az is, hogy meghozom a döntést, és felépítek egy olyan életet, ami elől nem kell folyton menekülnöm.

Egy kapcsolatban lehet félig benne lenni, úgy, hogy hogy végül is elvagyunk együtt, de valamicskét mégis megtartunk önmagukból, például a jövőképünket, amiben nem biztos, hogy szerepel a másik ember. Használjuk egymást ideiglenesen magány ellen, és szexuális komfortérzet biztosítására. Szükségleteinket néha tényleg egy igazi, meghitt kapcsolatnak álcázzuk, van, hogy az anyagi jólétet, az érzelmi és szexuális biztonságot, a minőségi életszínvonalat, a közös vállalkozást „szépen becsomagoljuk a kapcsolatunk selyempapírjába”. Bár ő az életem része, mégsem élünk egymásban, ő nem döntés, hanem egy bármikor feladható lehetőség, akármikor kiszállhatok. Nem ígérek semmit, mert nem vagyok benne, önmagamban biztos.

A pénz gyakran erősebb tabu, mint a szex. Az anyagi helyzet előbb-utóbb terítékre kerül egy kapcsolatban, de még mindig nagyon ritkán tudunk erről nyíltan, őszintén beszélgetni. Gyakran ha a párok nem anyagi kérdéseken vitatkoznak, akkor is azon vitatkoznak, csak nincs bátorságuk kimondani, vagy maguk sem látják, hogy pontosan mi is a vitatéma.

A hűtlenség, vagyis az, hogy valaki tudatosan, vagy kevésbé tudatosan a hűtlenség mellett dönt, soha nem a kapcsolat tükre, hanem a félrelépő fél személyiségének a tükre. Az önértékelés, a konfrontációs

A folytonos krízist megélő párok gyakran nem értik, hogy azért nem tud elmozdulni a holtpontról a kapcsolatuk, mert ugyanabban a konfliktuskörben topognak. Sok esetben egy hatalmi játszma zajlik kettejük között,

Elengedve szeretve annyi, mint a másik ember teljes elfogadása és függetlenségének tisztelete. Vágyjuk a másik kizárólagos szeretetét, meg akarjuk tartani, igényeljük ezt az örökkön örökké tartó, tenyéren hordozó állapotot, a