A szövetségben nem lehet félig benne lenni. Egy párkapcsolatban nem biztos, hogy egészen átadom magam, de a szövetség a másiknak való teljes önátadást jelenti, annak minden bajával, örömével, a jó és kevésbé jó folytonos dinamikájával. Ezt a fajta elkötelezettséget igazi döntés nélkül nem lehet eljátszani, nem lehet félig benne lenni, hogy bármikor kiléphessek. „Szövetség ez már, nem is szerelem” – írja József Attila. A szövetségben ott van a tudatosság, egy választás, egy döntés, jelen kell lenni, és ez kell, hogy maradjon az iránytűnk. Közös ágy, és közös asztal nem elég, szövetség kell, igazi, összekapaszkodó.
Hogyan lehet a kapcsolatunkból szövetség?
A házastársam nem tökéletes
Tökéletes párkapcsolat szintén nem létezik, csak olyan, ami megfelelő, ami hiteles, életszerű, valamint elég jó, elég komfortos ahhoz, hogy mindketten boldognak érezzük magunkat benne. A tökéletesség hajszolása boldogtalanná tesz, és fájón mérgezi a kapcsolatot, sokkal inkább a mély, elkötelezett szeretet, a tisztelet, a megbocsátásra való képesség, az összeillőség, a kiegyensúlyozottság, az egymás közelében megélt biztonság a fontos. És a tény, hogy pontosan látjuk egymás hibáit, gyengeségeit, mégis a szeretet szemével egymásra tekintve nem a hibákra koncentrálunk, hanem olyan szintű erősségeket, pozitívumokat vagyunk képesek meglátni egymásban, amelyeket a környezetünk talán nem is vesz észre. A társam iránti pozitív attitűd, az, hogy hiszünk egymásban, meglátjuk a rejtett értékeket, és nem a rossz dolgokra koncentrálunk, végül egyfajta önbeteljesítő jóslatként kezd működni, és elkezdünk eszerint is élni. Így tudunk fejlődni, úton lenni, egymást folyamatosan emelni.
A házastársam nem fogja beteljesíteni az életemet
Nem lesznek funkciói, nem az a feladata, hogy minden kívánalmamat lesse, és szükségleteimet teljesítse. Nem lesz a tanácsadóm, motivációs trénerem, önbizalomedzőm, hiányzó anya-, vagy apapótlékom. Ő nem a másik felem. Ha a másik felemet kutatom, akkor törött darabjaimba illeszkedő, passzoló embertársamat keresem, aki éppen ott van részeire hullva, ahol én, ezért pontosan illeszkedünk. Talán nem vagyok önálló, kiteljesedett személyiség? Csonka vagyok, és kiegészítést keresek? Nem is lennék képes nélküle élni? Támaszkodó kapcsolatunkban a jóllétem, a közérzetem, a kedélyállapotom, a boldogságra való hajlandóságom mind rajta áll, és őt veszi alapul. Mindent tőle várok el. Egy ilyen nyomást lehetetlen hosszú távon elviselni.
Kölcsönösség, viszonosság
Egy párkapcsolat két ember lehetősége, hogy fejlődjenek, érjenek, tapasztaljanak, hogy megtanuljanak érzelmileg éretten szeretni, adni, szórni a szerelem bőségét, mert akkor mindketten ugyanannyit kapnak is. Aki keveset ad bele, az nem adja át igazán önmagát, az nem vágyik szövetségre, fejlődésre, egyensúlyra, harmóniára, nem vágyik tartalmas kapcsolatra. Mozdulnia sem kell, csak befogadni, amit kap. Annyit adni, amennyit a másik még képes visszaadni, ezt az életszabályt kellene mindannyiunknak elsajátítanunk.
A szeretet inkább ige, nem pedig főnév
A szenvedélykapcsolatot idővel felváltja a társszerelem, ellátjuk feladatainkat, gyerekeket nevelünk, és a saját épülésünkre is időt fordítunk. A társszerelem ugyanúgy magába foglalja a szenvedélyt és az intimitást. Amikor ide eljutunk, már nem a szerelembe és egy idealizált képbe vagyunk szerelmesek, hanem egy igazi, valóban jóban-rosszban mellettünk álló társba. Az érzés időnként szelídül, és lesz idő, amikor úgy érezzük, egészen meggyengült, szinte csak pislákol, mégis amikor visszatér, sokkal érettebb lesz és mélyebbre gyökerezik a kapcsolatunkban. Mert a szeretet sokkal inkább annyi, mint jelen lenni, figyelni, érzéseinket kommunikálni, támogatni, emelni, megerősíteni, biztonságot adni és biztonságban lenni, inspirálni, a legjobbat tenni.
A szövetség kissé olyan, mint egy befektetési számla
Minél többet invesztálok a szövetségünk megerősítésébe, a figyelmem, a válaszkészségem, támogatásom, odaadásom és tiszteletem kinyilatkoztatásával, annál intenzívebben növekszik közös „érzelmi bankszámlánk”, melyen így mindig elegendő érzelmi alap marad, hogy fedezze a kapcsolatunk által elszenvedett veszteségeket. Így tudjuk folyamatosan kapcsolatunk sérüléseit gyógyítani, és az utat egymás felé újra és újra megtalálni.
Király Eszter
Köszönjük szépen a Férfiak Klubja Női Támogató Körének az aktivitását!
Király Eszter író, mentálhigiénés szakember, a Meddig tart a kapcsolatunk? és A kapcsolat, amiért megéri című könyvek szerzője, három gyermek édesanyja. Írásainak, előadásainak témakörei a harmonikus és stabil párkapcsolat, a család, a kiveszőfélben lévő, hagyományos értékek megőrzése. Elhivatott segítője a pároknak, mottója: Két ember egy időre elfelejtheti az egymáshoz vezető utat, de hogy visszatalálnak-e egymáshoz, az legtöbbször döntés kérdése.”
Fotó: Image by pressfoto on Freepik
