Ha egy párkapcsolatban szóba kerülnek a pénzügyek, a legjobb, amit tehetünk, hogy tényszerűen az adott probléma megbeszélésére szorítkozunk. Ne engedjük, hogy egy pénzügyeinkkel kapcsolatos vitában egymás minősítésébe, vagy sérelmeink felemlegetésébe kezdjünk, ez csak további feszültséghez vezethet. Vitassuk meg inkább, hogy mik a hosszú távú céljaink. Milyen különbségek vannak kettőnk pénzköltési rutinjaiban? Előfordul, hogy vásárlással jutalmazzunk meg magunkat egy nehéz nap végén? A te adósságod az én adósságom is? Milyen értékű ajándékokat vegyünk egymásnak? Hogyan fizetjük a nyaralást, vagy a kapcsolatunkat érintő egyéb programokat? Komolyan próbára tesz egy kapcsolatot, ha a „piszkos anyagiakat” érintő kérdésekben nem tudunk nyíltan, tisztán, tabumentesen kommunikálni.
Ma a kapcsolatok kávéautomata-üzemmódban működnek, és folyamatos gyanakvással méricskéljük a kapcsolatba beleadott önrész mértékét. Amíg ezt vizsgálgatjuk, addig egy hajszálnyit sem értettük még meg, mit jelent a társ fogalma, mit jelent társként viselkedni. A mai párok többsége ma individualista viszonyok között él, nem költöznek össze, külön kasszájuk van, és nem tartoznak egymásnak semmivel. Valódi szövetség azonban csak a „mi” tudat végérvényes létrejöttével, annak folyamatos fejlődésével jöhet létre, és ebbe beletartozik a bizalmon alapuló pénzügyi közösség. Boldogságunk alapja többé már nem az éntudat, az egyszemélyes élet, hanem a házassággal „közös vállalkozásba” vágtunk, amelynek a közös kassza a természetes velejárója. A pénzügyi közösség a tartós kapcsolatokban nem a pénzről szól – hanem a bizalomról. Egyértelműen anyagi hűtlenségről beszélünk, ha a másik tudta nélkül halmozunk fel adósságokat, nem beszéljük meg a nagyobb kiadásokat, B opcióként saját magunknak gyűjtögetünk, vagy eltitkoljuk, ha valakit anyagilag támogatunk.
Egy valamilyen formában és mértékben létrehozott, és mindkettőnk számára elégedettséget teremtő pénzügyi közösség elmélyültebb érzelmi biztonságot teremt. A párokkal végzett interjúk során kiderül, hogy a közös kasszával rendelkezők boldogabbnak, kiegyensúlyozottabbnak ítélik meg magukat, éppen azért, mert egy kölcsönös bizalmon alapuló, védelmező kapcsolódásban léteznek. Boldogabbak, mert minél inkább megosztják a költségeket, annál inkább erősödik a szövetség érzése, közös a felelősség, ez pedig elhozza a vágyott biztonságérzetet, erősíti a kötődést és a bizalmat, ami kapcsolatuk fejlődéséhez szükséges.
„Először is szeretnetek kell egymást. Másodszor hasonló kell legyen az életstílusotok. Harmadszor meg kell értenetek egymást szexuálisan. És negyedszer, a házasság gazdasági kapcsolat is. A négy láb tehát a szeretetteli lelki kapcsolat, a második a szellemi hasonlóság (életstílus), a harmadik a kölcsönös, kielégítő szexualitás, a negyedik a gazdasági közösség és bizalom.” Minden tartós párkapcsolat négy lábon álló asztal, ahogyan Füst Milán ihletése alapján Popper Péter is írta. Három lábon állva még elbilleg, de mindvégig ott leselkedik, rejtőzik az instabilitás zavaró, kényelmetlen állapota. Csupán két lábon állva pedig szégyenletesen összeomlik. Mi tart össze tehát egy kapcsolatot? Mi az a ragasztó, amitől bármilyen viharok jönnek, érinthetetlenné válik, és ha mégis hagytuk megtépázni, akkor megjavítjuk, és nem lecseréljük, bármit súg-búg, és bármilyen üzenetet is közvetít ez a „szedd fel-dobd el társadalom”? A négy láb tartja össze: a mély, elkötelezett szeretet, a közös értékrend, az örömet hozó, szenvedélyes szexualitás és a bizalmon alapuló gazdasági közösség. És tartja mindaddig odaadóan, figyelemmel és hűséggel, amíg még fontos, amíg prioritása van.
Király Eszter
Köszönjük szépen a Férfiak Klubja Női Támogató Körének az aktivitását!
Király Eszter író, mentálhigiénés szakember, a Meddig tart a kapcsolatunk? és A kapcsolat, amiért megéri című könyvek szerzője, három gyermek édesanyja. Írásainak, előadásainak témakörei a harmonikus és stabil párkapcsolat, a család, a kiveszőfélben lévő, hagyományos értékek megőrzése. Elhivatott segítője a pároknak, mottója: Két ember egy időre elfelejtheti az egymáshoz vezető utat, de hogy visszatalálnak-e egymáshoz, az legtöbbször döntés kérdése.”
Fotó: Image by rawpixel.com on Freepik
