
Lehet egyetlen embert szeretni egy életen át?
Képesek vagyunk-e ezt az erényt gyakorolni, vagy a talpig nehéz hűség vasgúnyáját egyszer csak elhajítjuk, és onnantól kezdve két élet között lavírozunk? Mert olyan rövid az, és csak egyszer éljük, és jár nekünk boldogság. Elméletben tudjuk, hol, ki mellett a helyünk, teljes lelki komfortérzetet, otthon melegét, elfogadást, törődő szeretetet csak mellette találunk. Bebifláztuk kiválóan a hűség definícióját is, tudjuk, hogy szimpla döntés, mint ahogyan az életvitel, a gondolkodásmód és a boldogság is döntés. Mégis van, hogy gyarlón elhajítjuk, zsebünkbe rejtjük, mint megcsaló a jegygyűrűt, és megragadjuk a pillanatot, hadd vakítson a hamis imitáció olcsó gyöngyházfénye, az úgysem szól hosszú távra, az élet meg oly rövid.








