A túlszeretés, a párkapcsolaton belüli túlragaszkodás az alacsony önbecsüléssel függ össze, ám hosszú távon megöli a vonzalmat, nem jöhetnek létre egyenrangú kapcsolódások. Egy kapcsolatfüggő kizárólag egy párkapcsolaton belül érzi magát
Aki tisztel, elismeri az erősségeimből fakadó erényeket, és elnéző a gyengeségeimmel. Nem hánytorgat fel régmúlt sérelmeket, utamat észrevétlenül segíti, pozitív megerősítése, elismerő szavai ösztönöznek, új erőt adnak. Aki tisztel, az tudja, mikor, mit mondjon, vagy éppen ne mondjon semmit. Arra törekszik, hogy világosan, tisztán kommunikálja felém az érzéseit, és ez ne legyen leuraló, rombolóan kritikus, vagy sértő. Empatikus társ, aki képes értőn, megtartón figyelni, a dolgokat az én látásmódomból is megvizsgálni, és így véleményt formálni.
Szorongó nemzedék vagyunk, nehezen megy az önszeretet, és ráadásul mindig ott a lapul a gyanakvás minden egyes találkozásban. Ott vannak a félbehagyott mondatok, a bújtatott utalások, hogy nem vagyok még
Egy sikeres nő keményen megharcol az eredményeiért, így túl gyakran a párkapcsolatok terepén is csatákat akar nyerni, így lesz lassan egy szépnek, ígéretesnek induló kapcsolatból dominanciát érvényesítő játszmák, hatalmi harcok
Manapság rapid megoldásokat keresünk, és mindent azonnal akarunk, akár egy perceken belül letölthető alkalmazást: pozitív testképet, állandó önfeledt, derűs világlátást és persze virágzó párkapcsolatot. A technika, a digitális világ is szélvész iramban száguld el mellettünk, de testi és lelki szükségleteink, a szeretet és elfogadás iránti vágyunk ugyanaz marad, a valódi emberi kapcsolódásokra, az emberi érintésre ugyanúgy vágyunk. Lelki és biológiai szinten, bármit is teszünk, nem tudjuk tartani a lépést. Korábban is elterjedt és kedvelt volt az internetes ismerkedés, de ma egyre inkább beszűkülnek szociális kapcsolataink, ez a rapid lehetőség áll rendelkezésre, hogy új embereket hívjunk be az életünkbe.
Ha valaki nem tudja elviselni, hogy a társa az ő folytonos tükre lesz, akkor ne reméljen harmonikus közös életet, ne kezdjen párkapcsolati építkezésbe. Mert ha a másik ember mellettem dönt és szívből szeret, akkor jelképesen és valóságosan szüntelenül ott lesz a közelemben, mindig a szemembe néz, és bármit teszek, mindig látni fogja az igazi arcomat.
„A gyerekek azzal a bizalommal születnek hozzád, hogy szeretni fogod őket, ezért bármit is csinálsz, bárhogyan is bánsz velük, nekik az a szeretet. Ha kegyetlen vagy velük, azt fogják hinni,
Azok a párok, akik inkább arról beszélnek, mi a saját felelősségük a konfliktushelyzetekben, vagy a kapcsolatuk megromlásában, nagyobb eséllyel találnak új utakat egymás felé.
Egy kapcsolatban a felek néha annyi sérelmet halmoznak egymásra, vagy söpörnek a szőnyeg alá, hogy egyre nehezebbé, idegőrlőbbé válik a beszélgetés, mert a veszekedés mint egy időzített bomba már bármilyen témától berobban. Sok férfi számol be arról, hogy már félnek kettesben maradni, mert akkor beszélgetni kell, a kirobbanó veszekedéseket pedig nem lehet elviselni. A beszélgetés ne legyen egyenlő a felgyülemlett feszültség kiadásával, levezetésével, ez nem megoldásra törekvés, ennyi erővel akár egy bokszzsákot is püfölhetünk. Egymás békéje kell, hogy legyünk, ne vegyük el egymás kedvét a közös időtől.
Hűtlenség miatt megrekedt kapcsolatban a párok gyakran terelnek, valójában elterelik a figyelmet az igazi problémáról, amelyet nehezükre esik és kényelmetlen kinyilatkoztatni, megfogalmazni, felvállalni a másik előtt. A bizalom helyreállításában mindkét félnek fontos segítő szerepe van. A csenddel, az elhúzódással csak a saját magunkba vetett bizonytalanság növekszik…
