A szeretetkapcsolatok első és talán legfontosabb feltétele a kölcsönös tisztelet. A férfi a táncban és az életben is vezet, a nő követi. Tisztelet nélkül nem lehet a nőt jól átölelni, nem lehet vele harmonikus „élettáncot” kezdeni.
Természetes folyamatként kell elfogadnunk, hogy a szerelem néhány év alatt átalakul, de ez nem jelenti azt, hogy a szenvedélynek már nem marad hely…
Elfáradt a kapcsolat. Valójában mi adtuk fel, és tettük le a fegyvert túl korán, akik eddig érzéssel, minőségi idővel, energiával, figyelemmel, szerelemmel töltöttük meg.
Szeretetünk kifejezéseként mindannyiunknak meg kellene tanulni az elismerő szavak nyelvét. Az elismerő szavakban ott van egy nagyon fontos dolog: az egymás iránti tisztelet.
Bocsánatot kérni csak érzelmileg érett, kellő határozottságú és öntudatú ember képes. A bocsánatkérés azt jelenti, hogy valaki felnőtt módon képes felelősséget vállalni a saját tetteiért…
Méltón csak úgy tudunk egymás mellett állni, ha egyenrangú társak vagyunk, akik önmagukban is életképesek. Sokszor azonban csupán makulátlan álomképeket kergetünk kapcsolatainkban, egy állandó és folytonos pozitív tükröt önmagunkról, amelyben mindig megláthatjuk saját tökéletességünket. Ő a másik felem. Gyakran halljuk ezt a mondatot.
Egy megfelelő önismerettel rendelkező, érett, felnőtt ember nem fél komolyan venni a szerelmet: van bátorsága kötődni, elköteleződni…
Senki nem tökéletes, mégis vannak, akik tökéletessé válnak egymás számára. A boldog párok nem a tökéletességet várják el egymástól, hogy legyen minden olyan, mint a romantikus filmeken, és ez a kapcsolódás teljesítse be minden álmukat, hanem úgy próbálják közös életüket élni, hogy együtt többek legyenek, feljebb léphessenek önmaguknál, és így a legjobbat tudják kihozni egymásból.
A kezdet kezdetén valami olyat keresünk, ami nem vagyunk, ami hiányzik belőlünk, amit elmulasztottunk elsajátítani, mert nem volt lehetőségünk, nem voltunk elég nyitottak, bátrak. Izgalomba hoz az újdonság, rabul ejt a merőben ellentétes személyiség varázsa, egymáshoz ránt a szenvedély, a „másik felünk” megtalálásának idillikus, szerelmi révülete. Nincs ennél nagyobb eufória a szerelmek kezdeti lángolásában. Aztán ráébredünk, hogy az ellentétek valóban vonzzák egymást, de mi emberek vagyunk. Nekünk hasonlóvá kell válnunk.
A hűség lemondás. Lemondás pillanatnyi vonzó érdekeinkről korábbi döntésünk és adott szavunk nevében. Önmagunkba vetett hitünk próbája is, megmutatja, mennyire bízunk döntésünkben, hogy akkor sem térünk le a választott útunkról, ha a távolban már csak pislákolnak az irányfények. A hűség érték. Sokan oly mértékben elveszítették a becsület, a tartás, a tisztesség irányfényét, hogy már fel sem tűnik, ha másoknak megmaradt.
