Anyaságában úgy tud kiteljesedni a nő, ha nőiességében is megerősítést kap a szeretett férfitól
2019-05-03
Nincs hozzászólás
Az anyák furcsa teremtmények…
Az anyák furcsa teremtmények…
Azt gondolom, anyám éppen jól szeretett engem. Megfelelően tartott a karjaiban, nem szorított birtoklón, és nem ölelt túl lazán, megtapasztalhattam és elvihettem útravalóul a pozitív, biztonságos kötődést, hogy képes legyek emberi kapcsolataimban magabiztosan, érzelemdúsan, bizalommal telve jól szeretni.
A növekvő magzat a hasfal és a méh rétegein át is reagál, az anya lelkével érez, és átéli hangulatait. Simogató kezeinkkel még aprócska testrészeit is tapinthatjuk. A nő már a születés előtt oltalmazza a gyermeket, a magzatvíz közvetíti az ő szívverését, a járásával ringat, a légzésével kellemesen, finoman, ösztönös hozzáértéssel érinti a magzat bőrét.
Minden fontos irány meghatározása férfienergiát követel, de női szív, női kezek, női jelenlét nélkül nincs esély a megvalósításra. A párkapcsolat stabilitása nem unalmas stagnálás, hanem hullámzó dinamika, a változatosság az, ami gyönyörködtet, van benne hideg és meleg, közeledés és távolodás, sírás és nevetés.
A társam tükör, lecsupaszítva szemlélem benne önmagam, és a tükör nem hazudik, kegyetlenül őszintén megmutatja a gyarlóságomat, miben kell fejlődnöm, csiszolódnom, hol tartok odaadásban, szeretet adásában, elfogadásban, türelemben, az indulatok, a konfliktusok kezelésében.
Honnan tudjuk, hogy összeillünk? Nekünk, kettőnknek hasonlóvá kell válnunk. Csak így tudjuk egymást az életen átsegíteni, így lehetünk egymásnak szövetségesei…
Időt szakítani a valódi, odafigyelő, őszinte kommunikációra ma gyakran igazi kihívásnak tűnik, de megéri a fáradtságot.
Mi az, ami egészségesen tart, hosszú, kiteljesedett életet biztosít, elégedetté tesz, és segíti az érvényesülést? A kiegyensúlyozott, boldog, tartós párkapcsolat.
Mit tegyünk a megmentendő szerelmekkel? Mi legyen, ha elfáradt a szenvedély, az egykori túlfűtött vágy? A két ember remek párost alkotott, de a vágyódás, a sóvárgás elillanni készül, és ők passzívan, dologtalanul hagyják, hogy megfakuljon mindaz, ami eddig teljes érzelmi biztonságukat jelentette.
A rutin, az ismétlődő cselekvések érzelmi biztonságot és kiszámíthatóságot adnak, egy bejáratott, jól ismert párkapcsolati komfortzónát. A múló évek azonban kényelmetlen, szűk, kalitkává alakíthatják az egykor szenvedélytől izzó köteléket.
