Már gyermekkorban eldől, ki lesz alkalmas érzelemdús kapcsolatokra. Az első anyai érintések a jelzésekre, a sírásokra való reagálása mind ott van mélyre szorítva tudattalan emlékeinkben, és a bizalom, az elfogadás,
Egy kapcsolat végét nem a viták jelzik, és nem a konfliktus egy romló kapcsolat első számú ismérve. Az érvek ütköztetése nem halálos, és nem ördögtől való ártalom, sőt ha kulturált hangnemben, érett személyiségek között zajlik, még pozitív értelemben lehengerlő is. A sok megoldatlan, kezeletlen problémahalom, és a gyermekded, ügyetlen konfliktuskezelés vezetnek a kapcsolat hanyatlásához.
„Ha varrsz, se varrhatod meg közös takarónk,/ha már szétesett” – írta József Attila Judit című versében. Ha konfliktusainkat nem sikerül jól kezelni, ha beszélgetéseink megmaradnak a felszínesség és tényközlés szintjén, könnyen, tégláról téglára olyan érzelmi falakat építhet, ami tényleg a „közös takarónk szétesését” fogja eredményezni. A fenti sorok ezt a fajta érzelmi eltávolodást úgy képesek bemutatni, hogy összeszorul a szív.
Idő kell, míg megtanulunk jól szeretni. Van, aki alárendelődik, behódol, megalkuszik, és mindenféle megalázó, életidegen helyzetekbe sodródik, csak hogy megtartsa a szeretett emberek figyelmét és elfogadását. Van, aki bántalmazóvá válik, kontrollál, követelőzik, elvár, manipulál, és fura nevelési szándékkal csenddel, érzelmi kivonódással büntet, vagy éppen szeretetéhes polipkarokkal fonódik a másikra, szintén azért, hogy megtarthassa szerettei figyelmét. Az erőszak, a féltékenység, az örökös kontroll is szeretethiányt tükröz, az önszeretet hiányát. Ha önmagammal elfogadásba kerülök, akkor úgy leszek képes szeretni, hogy nem kell folyton bizonygatnom a világnak, mennyit érek. Idő kell, amíg megtanulunk egymás érzelmi húrjain jól játszani.
A flörthöz kell valamiféle cinkosság, játékosság, egy húron pendülés a másik emberrel. Sohasem tudhatod, hogy hol akadsz cinkosodra. A két idegen között felszikrázik valami különös vonzalom, de mindez nem elég, kell hozzá még valamiféle pillanatot megragadó, csibészes játékosság, macska-egér játék.
Egy érzelmileg gátolt társsal nehéz a közös lét. Belső élményeiről, saját érzéseiről nehezen beszél, hiába faggatod, és próbálod megnyitni, meddő próbálkozás. A „mondj már valamit” ismétlésébe lassan belefáradunk, fogalmunk sincs mi zajlik benne. Érzelmi szükségleteit, alapvető vágyait kapcsolataiban nem képes kifejezésre juttatni.
Manapság nehéz szeretni, bár erősen akarjuk, talán túlságosan is kétségbeesetten. A modern világ eláraszt, fölénk kerekedik, és a technika olyan közel hoz bennünket, hogy szinte alig kapunk levegőt. Túl sokan vagyunk, és mégis, reménytelenül magányosak. Véreres szemekkel varázsoljuk át magunkat óráról órára virtuálba, melyben rengeteg „barátunk” van, instant kielégülést keresünk életünk bármely területén, azonnali és haladéktalan pozitív visszacsatolást.
Az érzelmi biztonság azt jelenti, hogy a társam megért, elfogad és érzelmileg támogat. Biztonságot jelent, hogy a másik ott van, jelen van, amikor baj van, amikor szükségem van rá. Kiszámíthatóan,
Az empátia, az értő figyelem hozza el leginkább az érzelmi biztonságot, amelyre kapcsolatainkban oly sóváran vágyunk. Akire figyelnek, akit végig hallgatnak, akinek szempontjait befogadják, az érzi, hogy ő számít, hogy szerethető, alkalmas, törődnek vele, és tudja, hogy a társa megérti, elfogadja, és jöhet bármi, érzelmileg támogatja.
A nő sokszor azért fél gyengének, esendőnek, „megmenteni valónak” mutatkozni, mert ez egyben a kiszolgáltatottság, a ráutaltság érzésével is szorosan összekapcsolódik számára. Mégis, akkor érzi igazán nőnek magát, ha nem kell mindig, mindenhol erősnek lenni, és mindenben egyedül dönteni. Egy érett, felelősségvállalásra képes Férfi mellett lehet a nő ízig-vérig Nő. Mindez azonban csak úgy lehetséges, ha képes előtérbe helyezni, előre engedni a Nőt önmagában, ha tud engedni a saját, eddigi, látszólag jól működő rendszeréből, hatásköréből, és engedje, hogy egy férfi Férfiként viselkedhessen mellette. Való igaz, szinte mindenre képes férfi nélkül. De a nap végén, többnyire ki hajtja a fejét a másik mellkasára? A férfi vagy a nő?
