Az érzelmi biztonság azt jelenti, hogy a társam megért, elfogad és érzelmileg támogat. Biztonságot jelent, hogy a másik ott van, jelen van, amikor baj van, amikor szükségem van rá. Kiszámíthatóan, empatikusan reagál az érzelmi állapotomra. Ragaszkodását nem köti feltételekhez. Akkor sem hagy magamra, ha hibázok, ha rossz napokat élünk, ha a hűség talpig nehéz, ha nehéz szeretni, ha önmagamat sem szeretem. A legrosszabb formámban is szerethetőnek tart. Érzelmi biztonság az is, ha az egymás társaságában megélt csend nem tűnik szorongatónak. És érzelmi biztonságot jelent, ha egy vita nem kérdőjelezi meg az egész kapcsolat létjogosultságát, és a düh, a harag nem tud kapcsolatunkban elsöprő pusztítást végezni.
A legtöbb krízist megélő kapcsolatból az értő, megtartó figyelem hiányzik. A figyelmen keresztül lehet pedig a legkönnyebben megadni az érzelmi biztonságot. A figyelem jelenlétet jelent: aki szeret, az jelen van. Tud, ismer, figyel, megjegyez, együtt lélegzik a másikkal, és nem csupán társ, barát és szerető, hanem a másiknak minden szerette és jóakarója egy személyben. Aki jelen van, az tudja, hogy a társa esendő ember, és nem idealizált, tévedhetetlen istenség, nem dicsfénnyel övezett alak, sem elvárásoknak görcsösen megfelelni akaró személy. Az érzelmi biztonság nem azt jelenti, hogy a társam lelki mankója, szeretettankjának állandó készenlétben álló, kiapadhatatlan újratöltője, létfenntartásának nélkülözhetetlen tartozéka vagyok.
Egy biztonságos, kiszámítható és érzelmileg válaszkész kora gyerekkori kapcsolódás meghatározza a felnőttkori kapcsolódási készséget, de egy kiszámíthatatlan, rideg, elutasító közeg ugyanúgy.
Hosszú távon nem opciók akarunk lenni, hanem az egyetlen lehetséges út valaki számára. Magzati létünkben egy óvó, dédelgető, vigyázó szeretetburokban létezünk, a magzatburokban, amelyben édesanyánk minden egyes simogató mozdulatával, mikor megérinti a hasát, endorfint, örömhormont küld számunkra. Ha van egy társam, akkor hozzá tartozom, és kölcsönösen számíthatunk egymásra. Az ő szeretete, hogy benne bármikor, feltételek nélkül bízhatok, adja azt a biztonságot, amiben kiteljesedhetek, amiben azzá válhatok, akivé szeretnék. Az anya-gyermek kapcsolati szimbiózistól kezdve testi és lelki kötelékek fűznek össze minket egész életünkön át. És bár a kötelék „másik végén” a személyek változhatnak, az alapkötés mintája nem változik, és a kötődés iránti vágyunk elemi erejű marad.
A kudarc, a szorongás, félelem, a bizonytalanság mind olyan érzelmek kapcsolatainkban, amelyek újból és újból előhívják a kötődés vágyát, és ha ez a szükséglet érzelmi válaszra talál, akkor a kapcsolatban kialakul az élmény: biztonságban vagyok.
Melletted hazatértem, melletted biztonságban vagyok. Két ember között a biztonságérzetet az érzelmi elérhetőség és válaszkészség építi fel. Mit jelent a válaszkészség és miért olyan fontos? A válaszkészség a figyelmet, a jelenlétet, az érzelmi bevonódást jelenti, hogy érzékenyen reagálunk egymás érzelmi állapotára, igényeire, hogy hajlandók vagyunk energiát invesztálni abba, hogy meghallgassuk egymást, hogy foglalkozzunk a problémáinkkal, mert fontos számunkra a másik jólléte. Ha ez megvan mindkettőnkben, megteremti a bizalmat, a lehetőségét annak, hogy igazán közel érezzük magunkat a másikhoz, hogy képesek legyünk együtt fejlődni, változni, emelkedni, és hogy átsegítsen minket a kapcsolati kríziseken.
Minél biztonságosabban kötődünk valakihez, annál inkább vagyunk képesek autonómok, önállók is lenni. Egy állandó összepréselődött, vállainkba markoló, lépéseket ránk kényszerítő tánc sem kényelmes, vágyjuk a távolságot, a szabad levegőt, és az érzést, hogy időnként mi léphessünk közelebb, szabad akaratból, vágyból, önálló döntéstől vezérelve. Ha időnként képesek távolodni, és egyedül is izgalmassá, sikeressé, pozitívvá tudunk válni, ha megélhetjük, hogy hiányzik a másik, mindez fenntartja a kíváncsiságot, az érdeklődést, és így a vágyat is egymás iránt.
Mindkét félnek szükséges megélnie saját autonómiáját, függetlenségét, miközben elkötelezettségét a társa felé nyilvánvalóvá teszi, nem hagyja őt kétségek között. A kapcsolat fejlődése során természetes a kifelé fordulás, a kívülről érkező megerősítések, sikerek ugyanúgy fontossá válhatnak, de ezek nem hoznak tartós megelégedettséget, ha nem oszthatjuk meg azzal, akit szeretünk, aki a legfontosabb. Az idő múlásával a párok között létrejön egy hallgatólagos megegyezés, ami lehetővé teszi az egyedül is életképes, független Én és a figyelmet, érzelmi biztonságot adni tudó Mi közötti egyensúlyt.
Király Eszter
Köszönjük szépen a Férfiak Klubja Női Támogató Körének az aktivitását!
Király Eszter író, mentálhigiénés szakember, a Meddig tart a kapcsolatunk? sikerkönyv és A kapcsolat, amiért megéri című új könyv szerzője, három gyermek édesanyja. Írásainak, előadásainak témakörei a harmonikus és stabil párkapcsolat, a család, a kiveszőfélben lévő, hagyományos értékek megőrzése. Elhivatott segítője a pároknak, mottója: Két ember egy időre elfelejtheti az egymáshoz vezető utat, de hogy visszatalálnak-e egymáshoz, az legtöbbször döntés kérdése.”
