A valós irodalomtörténeti szálakra épített film tervét Juhász Anna irodalmár, a produkció ötletgazdája 2020-ban kezdte el írni Vajda Anikóval közösen. Anna bő egy évtizede szervez kávéházi irodalmi esteket, melyek alatt sokat foglalkozott Karinthyék életével és Böhm Aranka személyiségével is. Elmondása szerint az irodalmi estek mellett egyre több ötletet gyűjtött, majd férjével, Csáky Attila producerrel és Karinthy Verával, az író dédunokájával elhatározták, hogy „kitárják a család történetét a széles közönségnek”.

A filmben megelevenedik a múlt századelő Budapestjének irodalmi élete és kávéházi kultúrája. Helyszínei a New York, a Centrál és a Hadik kávéházak, ahol „ott volt Aranka, a királynő, és ott volt Karinthy, a főisten”; és ahol Juhász Anna is számtalan irodalmi estet tartott az elmúlt évtizedben. A filmben természetesen helyet kapott a kávéházi irodalmi alkotói és magánéleti környezet – bár ez akkoriban gyakorlatilag ugyanazt jelentette –, vagyis a családtagok, a barátok és a szeretők: Karinthyék gyermekei mellett Frici legjobb barátja, Kosztolányi Dezső és felesége, Harmos Ilona, valamint Tóth Árpád, Somlyó Zoltán és Déry Tibor író. Kiemelt szerepe jut Aranka barátnőinek is – Klug Böske, Guthi Erzsi, Kondor Lívia –, akikre e különleges, Verpeléti úti „fémmé fatálé” (szinte) mindig számíthatott (az egyetlen kivétel, amikor saját lakásukban áll bosszút férjén).

Bár a filmben szerepel Karinthy első felesége, Aranka tökéletes ellentétének számító csendes, kedves, szeretetteljes Judik Etel (és kisfiuk) is, a szeretett feleség váratlan halála (a Boga becenevű színésznő az 1918-as spanyolnátha áldozata lett) után kezdődik a leghíresebb magyar író és Buda egyik legjelentősebb nőalakjának ellentmondásos érzelmekkel és viharos jelenetekkel terhelt, mégis halálukig tartó kapcsolata. Böhm Aranka egy szánkóbaleset után említett barátnői társaságában unaloműzésképpen véletlenszerű telefonálásba kezd a lakásából: a pesti irodalmárok Otthon Körét tárcsázza, a legnagyobb magyar írót kérve a telefonhoz, mire a New York kávéházbeli telefonkagylót a felesége halála után depresszióba süllyedt, de a telefonos provokációra hiúságból azonnal ugró Karinthy Frigyes veszi át. E véletlenből mindent elsöprő szerelem, majd alig fél év múlva házasság (és majd közös gyermek is lesz), és kezdetét veszi a legendás kapcsolat, mely során Pestről Budára „költözik” a magyar irodalom jelentős része, és újra feléled a kávéházi kultúra, irodalmi alkotásoktól, nevetéstől és féltékenységtől lesz hangos a XI. kerület.

A film meggyőzően mutatja be, ki is volt ez az ellentmondásos nő, és hogyan vált a kor meghatározó alakjává, múzsájává. Kosztolányi eleinte óvni próbálja barátját az elhamarkodottnak ítélt házasságtól, féltette őt az előző férje mellett is szeretőket tartó, közismerten nyughatatlan asszonytól, de Frici hajthatatlan maradt. „Te buta, furcsa, édes és rettentően keserű, aranyos és szép és csúnya és tehetséges, nyugtalan te, te nagy baj és öröm a világon, nagy szerencsétlenség az én fejemben benne…” – írta róla. S bár Aranka viszonylag hamar nyilvános kalandokba kezd mellette is – míg korábban unaloműzésből teszi, ezúttal kifejezetten férje bosszantására –, de a költőben emberére talál: a bosszantást visszakapja, ami viszont újabb, majdnem végzetes kimenetelű bosszúra sarkallja. Az egymás iránti mély és erős, fizikai és lelki vonzalom többször is megbocsájtásra és újrakezdésre indítja őket. Az akkori emancipált nők körében divatos orvosi tanulmányokat korábban abbahagyó, majd Frici mellett újrakezdő nyughatatlan Arankáról („manapság mindenki pszichoanalízist tanul, én viszont neurológiát szeretnék, az sokkal komolyabb”) szép lassan kiderül, hogy tulajdonképpen nem az unalommal, illetve férjével, hanem saját démonjaival küzd. Így válik a nézők számára is valamelyest érthetővé és még akár szerethetővé is ez az ellentmondásos nő, akiről sem feleségként, sem anyaként nem mondhatunk túl sok egyértelmű jót, de el kell ismernünk: bár sokszor megkeserítette férje életét, sőt időnként az őrületbe is kergette őt, mégis szenvedélyes szerelemmel ajándékozta meg és legendás művek alkotására ihlette őt. Ezt ismerte fel és vallotta be végül barátjának Kosztolányi is, egy emlékezetes – de előre el nem árulható körülmények között zajló – beszélgetésük során.
A tavaly forgatott film tehát egy legendás szerelmet és egy ikonikus korszakot mutat be, aminek alakulásához nagyban hozzájárult Böhm Aranka – ahogy annak XXI. századi újraélesztése nagyban köszönhető Juhász Annának. A film rendezője Tóth Tamás, operatőre Szecsanov Martin, látványtervezője Pallós Nelli, az irodalmi szakértő Fráter Zoltán irodalomtörténész. A két főszereplő két, korábban vidéki színházakban játszó, talán országosan még nem ismert, de e filmben is megmutatkozó tehetségük okán immár azzá predesztinált Szakács Hajnalka (Böhm Aranka) és Bölkény Balázs (Karinthy Frigyes). A mellékszereplők neveinek említését sem hagyhatjuk ki: Hajdu Tibor (Kosztolányi Dezső), Páder Petra (Harmos Ilona), Eke Angéla (Kondor Lívia), Balázs Andrea (Guthi Erzsébet) és Erdélyi Tímea (Klug Böske), valamint Tenki Dalma (Judik Etel). A Juhász Anna szervezésében zajló díszbemutatón nemcsak őket, hanem az alkotás folyamatában résztvevő összes filmes munkatársat viszontláthattuk és együtt örülhettünk e közös alkotás sikeres létrejöttének. Bár a film – gondolom az első nagy szerelmi jelenet okán – 16 karikás, én (kivételesen) megfontolnám a korhatár csökkentését 14-re (tudom, hivatalosan nincs ilyen), és bemutatnám minden középiskolás diáknak, hogy a számukra a könyveknél jobban emészthetőbb módon, vizuálisan is átélhessék mindazt, amiről ez a film szól: a száz évvel ezelőtti irodalmi kávéházi miliőt, a hűséges, illetve a hűtlen, mégis sírig tartó szerelmeket, a női és férfi barátságokat.
Antal-Ferencz Ildikó
Antal-Ferencz Ildikó újságíró, három gyermek édesanyja. Írásainak fő témája a család, de sok más is érdekli: interjúk közismert emberekkel, beszámolók kulturális eseményekről és jótékonysági ügyekről, riportok közéleti témákról (élet- és gyermekvédelem, oktatás, hit, fogyatékossággal élők). Blogot ír Ígyírokén címmel, több interjúkötetbe írt szerzőként, rádióműsorokat szerkesztett és vezetett, valamint házigazdaként kerekasztal-beszélgetéseket és konferenciákat.
*


