A közelség és távolság egyensúlya fontos eleme a jól működő párkapcsolatnak. A boldog, harmonikus párkapcsolat egyik lényeges feltétele, hogy képesek legyünk egyensúlyban tartani az együtt és a külön töltött időt. A túlságosan sok külön töltött idő azonban eltávolodáshoz, az intimitás meggyengüléséhez vezet.
A tartós kapcsolatokba, házasságba vetett hit és kép torzult, az elköteleződés, a tartós kapcsolat, a monogámia lassan olyan lesz, mint valami életfogytiglani szabadságvesztés, amitől inkább óvakodni kell, semmint egy vágyott, révbeért állapotként tekinteni rá. Sok fiatal úgy kommunikál, hogy a monogámia korlátozás, jobb elkerülni.
Egy férfi legyen gondoskodó, védelmet nyújtó, és legyen képes a felnőtt felelősségvállalásra: ilyen férfira vágyik a nőies nő. Legyenek céljai, és legyen elegendő ambíciója azokat megvalósítani. A férfi tisztában van a férfiszereppel, senki megmentője, hiányzó apaképe, vagy támasztéka nem akar lenni. Nem támaszkodó kapcsolatra vágyik, hanem tudatos, egyenrangú, saját értékeivel tisztában lévő női társat keres. Hová tűntek a férfias férfiak? Talán úgy fair, ha azt is megkérdezzük, hová tűntek a nőies, befogadó, feminin tulajdonságokat előtérbe helyező, életüket nőies prioritások alapján vezető, igazi nagybetűs Nők?
Egy Nő tudja, hogy óriási a felelőssége ennek a világnak a megmentésében, a hagyományos értékek megmentésében. Éva is tudta Madách Imre Ember tragédiájában, hogy csakis ő mentheti meg Ádámot. „Anyának érzem, óh, Ádám, magam” – mondta, és Ádám egyszerre csak megnyugodott, megvilágosodott, és belátta, hogy folytatnia kell a harcot. Ádámot Éva segítette, ő volt a társa egy életen át, és ő testesítette meg a szerelmet, érzelmi biztonságot, múzsát, szépséget, szenvedélyt, gyöngédséget, költészetet, művészeteket. A férfit a nő segíti, ő a társa.
A tartós kapcsolatok nem épülhetnek folytonos, eszeveszett szenvedélyre. Ne vágyjuk vissza, ne akarjuk az első idők intenzitását visszahozni a kapcsolatunkba, mert bármennyire szeretnénk, ez nem lehetséges. Engedjük megszelídülni az érzést. Minden jól működő kapcsolat egyik titka, hogy elfogadjuk a tényt: a kötelékünk folyamatosan fejlődik, változik. Nem az a cél, hogy örökké a kezdeti szimbiózis, a szenvedélyszerelem állapotában lebegjünk, hanem hogy minden életszakaszunkban, életciklus-változásban és krízisben megtaláljuk az egymáshoz vezető utat. A szenvedély, a tűz szelídül, de mégis áthozható, átemelhető a párkapcsolati szakaszokon, ha úgy akarjuk.
Kapcsolatunk szakaszaiban számos természetes krízisfolyamat játszódhat le, mert ez az élet normális rendje. Ha ezeket nem sikerül jól kezelni, az könnyen, tégláról téglára érzelmi falakat építhet, aminek a vége a teljes eltávolodás. A kapcsolatunk is egy rendszer, működéséhez befektetett szeretetenergia és kommunikáció szükséges. Nem az a cél, hogy örökké a kezdeti szimbiózis, a szenvedélyszerelem állapotában lebegjünk, hanem hogy minden életszakaszunkban, életciklus-változásban és krízisben megtaláljuk az egymáshoz vezető utat.
A szeretetnyelv egy gyermekkorban beépített kommunikációs csatorna, így értelmezzük a világot, így közvetítjük ragaszkodásunkat. Amikor a társam a viselkedésemet kifogásolja és bírálja, valójában a legjobb kulcsot adja az ő szeretetnyelvének felismeréséhez. Bírálatai, kívánalmai, elégedetlenségei gyakran szoros összefüggésben vannak az ő érzelmi szükségleteivel, kiüresedett „szeretettankjával”. Mikor panaszkodik, zúgolódik, és háborog akkor valójában a szeretet iránti igényét próbálja közvetíteni felém. Nem elég a sajátomat ismerni, ha eredményesen akarom közölni az érzéseimet, idővel meg kell tanulnom azt a szeretetnyelvet, amelyet a társam megért, hogy azt nyújtsam, amitől igazán szeretve érzi magát.
Sokan ma attól félnek, ha leveszik álarcukat, lebontják falaikat, és megmutatják valódi énjüket, félelmeiket, akkor sebezhetővé, sérülékennyé, kihasználhatóvá válnak. Az érzelmi intelligencia lényege, hogy fel tudjuk ismerni, ki merjük mutatni, meg tudjuk élni a bennünk zajló érzelmi folyamatokat, és ezekért felelősséget tudunk vállalni. Egy érett ember meg tudja mutatni sebezhetőségét, mert a tiszta, viszonzott érzelmek felé ez az egyetlen út vezet. Ők nagyobb eséllyel élnek bensőséges, jól működő kapcsolatban, de teljes mértékben el tudják fogadni, hogy sérülhetnek is. Sebezhetőnek érezni magunkat annyi, mint élni, megélni az érzéseinket, és elhinni magunkról, hogy pontosan elég, amit nyújtani tudunk.
Érzelmi biztonság az, hogy a társam megért, elfogad és érzelmileg támogat. Biztonságot jelent, hogy a másik ott van, jelen van, amikor baj van, amikor szükségem van rá. Kiszámíthatóan, empatikusan reagál az érzelmi állapotomra. Ragaszkodását nem köti feltételekhez. Akkor sem hagy magamra, ha hibázok, ha rossz napokat élünk meg, ha a hűség talpig nehéz, ha nehéz szeretni, ha önmagamat sem szeretem. A legrosszabb formámban is szerethetőnek tart. Érzelmi biztonság az is, ha az egymás társaságában megélt csend nem tűnik szorongatónak. És érzelmi biztonságot jelent, ha egy vita nem kérdőjelezi meg az egész kapcsolat létjogosultságát, és a düh, a harag nem tud kapcsolatunkban elsöprő pusztítást végezni.
A nők számára ma ugyanolyan fontos a nőiesség, a lágyság, a gondoskodás, a nőies prioritások alapján vezetett élet. Az egyenrangúság ma úgy értelmezhető a legjobban, hogy a nők ugyanannyi figyelmet kérnek és várnak a férfitól, mint amennyit ők adnak. Ugyanannyi gondoskodást szeretnének, mint amennyi lelki energiát ők fordítanak a családra. A nő szemében nem férfias tulajdonság a hűtlenség, a nők megbízhatóságra vágynak. Aki férfi, az hűséges. Elveihez, ígéreteihez, céljaihoz és a nőhöz, akit szeret. Önmagát csapja be, és csalja meg, ki mindezt megszegi. Az még nem hűség, ha valaki gyáva a hűtlenséghez.
