Az egyéni életünk és a párkapcsolati létünk is életciklusokra bontható. Amikor egy új életciklusba érkezünk, mindig van egy krízispont, ami változást követel a kapcsolat rendszerében, és éppen a krízispont az, ami a fejlődésünket lehetővé teszi önismeretben, szeretetadásban, a konfliktusok kezelésében. Az első kapcsolati szakaszban a szülőkről való leválás lehet krízispont, hiszen ki kell alakítunk közös életünket, szokásrendszerünket. Ez az időszak annak a fontos dolognak a felismeréséről szól, hogy az egymás választásával, az egymás mellett meghozott döntéssel új család született, érzelmileg és anyagilag is kialakul független, felnőtt identitásunk.
Az egymáshoz való ragaszkodás nem próbálkozás, kísérletezés, hanem érett elhatározásból fakadó visszavonhatatlan döntés. Súlyos krízisekből, múltban szerzett sérüléseinkből is fel tudunk állni együtt, ha egymás mellett a döntést valóban meghoztuk, és nincs más út számunkra, mint az, amelyiken együtt haladunk.
A párok többnyire a harmadik fejlődési szakaszban, az illúzióvesztés időszakában élnek meg krízist, amelyet sokan a „kritikus hetedik évként” is emlegetnek. Ekkor úgy érezzük, túlságosan is jól ismerjük már egymást, ami eddig tolerálható volt, most halálra idegesít, nem figyelünk, nem vagyunk jelen, alig beszélgetünk, érzéseinket, kapcsolatunkat megkérdőjelezzük: mit keresünk egymás mellett? Felemészt ez a héjanász, veszekszünk, kibékülünk, a korábban elhallgatott sérelmek, elfojtások most rendre terítékre kerülnek, és bagatellnek tűnő helyzetekben folyamatosan robbannak. Félelmetes megtapasztalni, hogy talán már soha nem fogunk egymásnak újat nyújtani. Újra előtérbe kerül az éntudat, távolodunk, gyakrabban van szükségünk térre, külön töltött időre. „Ha a poklon mész keresztül, csak menj tovább!” – mondta Winston Churchill. A legtöbb kapcsolat ebben a szakaszban kerül vakvágányra, a válások, szakítások ekkor történnek. Pedig ez a periódus elkerülhetetlen, pontosan arra tanít, hogy illúzióinkat jelképesen elégessük, és valódi önmagáért szeressük, aki társként mellettünk áll.
A gyermek érkezése is lehet életkrízis. A gyerek semmiképpen nem akar elvenni tőlünk bármit is, sokkal inkább szerepgazdagodást ad ajándékba, családdá válunk. A legnehezebb talán, hogy időben visszatérjünk a férfi-nő kapcsolatba, hogy újra lássuk egymásban a Nőt és a Férfit, a szerető társat. A nő mindennapjaiban a fokozott, ösztönös támaszigény lép első helyre, több jelenlétet, figyelmet és több empátiát is vár el a mellette álló férfitól. Természetes, hogy mindketten megrémülnek a konfliktusok hosszú távú fennmaradása miatt, mégis nagyon fontos, hogy merjék egymás előtt felvállalni szorongásaikat.
Van úgy, hogy egyszerre többféle krízis kapcsolódik össze a pár életében, a gyermekszületés nem sokkal a házasságkötésük után történik, majd jön a kölcsönfelvétel, a költözés, a házépítés és a következő gyermek megérkezése. Kapcsolatunkban kell, hogy legyen érzelmi tartalék, ragaszkodás, erőforrás, ahhoz, hogy a vészterhes időket is kiálljuk. Minden kapcsolat a krízispontokon keresztül fejlődik, gazdagodik igazán. A krízis nem jó, de szükséges, mert ha azt akarjuk, hogy a kapcsolatunk emelkedjen, fejlődjön és elmélyüljön, ahhoz kríziseken kell keresztülmennünk.
Bármilyen krízis esetén, ha nincs érzelmi válaszkészség, akkor könnyen megtámadva, magányosnak, tehetetlennek érezhetjük magunkat, csak a magunk megszokott önvédelmi reakciójával tudunk reagálni. Beindulhat egy végzetesen negatív örvény, amiből nehéz egyedül, sérülések nélkül kikerülni. Az érzelmek kifejezésre juttatása és a kölcsönös válaszkészség a megoldás, de ehhez biztonságérzet kellene. Az egymást gyilkoló, destruktív veszekedésekkel terhelt időszakban pontosan ez nincs meg, mert egyikünk sem képes túllátni a saját érzelmein, megérezni a másik fájdalmát, arra vigasztalóan, szépen, szeretettel reagálni. Nincs meg ilyenkor a kölcsönös érzelmi elérhetőség, a megközelíthetőség és a megnyugtató, biztonságot adó válaszkészség. A válaszkészség tanulható, tudatossággal, érzelmi intelligencia fejlesztésével.
Király Eszter
Köszönjük szépen a Férfiak Klubja Női Támogató Körének az aktivitását!
Király Eszter író, mentálhigiénés szakember, a Meddig tart a kapcsolatunk? sikerkönyv és A kapcsolat, amiért megéri című új könyv szerzője, három gyermek édesanyja. Írásainak, előadásainak témakörei a harmonikus és stabil párkapcsolat, a család, a kiveszőfélben lévő, hagyományos értékek megőrzése. Elhivatott segítője a pároknak, mottója: Két ember egy időre elfelejtheti az egymáshoz vezető utat, de hogy visszatalálnak-e egymáshoz, az legtöbbször döntés kérdése.”
Fotó: Image by Freepik
Image by Freepik
