A szövegben számos trigger szó van szétszórva, ami a szövegkörnyezettől függetlenül azonnal kiváltja a feltételes reflexet az erre érzékenyekből. Társadalmi vita kerekedett a jelentésből, amit sokan megpróbáltak politikai célból kiaknázni. Íme egy jellemző írás a sok közül: „A harmadik évezred Európájában az Állami Számvevőszék le merte írni, hogy ha túl sok a diplomás nő, az rosszul hat a népesedésre, mert a diplomás nők kisebb eséllyel kötnek házasságot és vállalnak gyereket. Ezek szerint a nőknek nem tanulniuk kellene, hanem szülni. (…) Még írásban is indulatos vagyok e primitív, nőellenes és lealacsonyító gondolatmenet láttán” – fogalmazta Gurmai Zita Az új ellenség: a diplomás nő című írásában.
Hálásak lehetünk a társadalmi igazságosság hazai harcosainak, hogy nem hagyták eltűnni ezt az ÁSZ jelentést az érdektelenség süllyesztőjében, mert így alkalmunk nyílik egy nagyon fontos társadalmi kérdés megvitatására. Nevezetesen, hogy igaza van-e a jelentésnek, amelyben azt írják, hogy „A nők jelentős túlreprezentáltsága felsőoktatásban demográfiai problémákat is okoz”? És ha igen, akkor miért, illetve hogyan? A tanulmány idevágó része a következőképpen fogalmaz: „A nők jelentős túlreprezentáltsága felsőoktatásban demográfiai problémákat is okoz, megnehezítve a pártalálást a közel azonos szinten képzett fiatalok között. Ráadásul a párválasztás során a nőknél – kutatások szerint (Szűcs, 1996) – a végzettség is szerepet játszik. Míg a férfiak gyakran kevésbé képzett nőkkel házasodnak össze, addig a nők hajlamosak náluk jobban képzett férfiakkal házasodni. A KSH (2017) kiadványa szerint 2010-ben azok a házaspárok voltak a legtöbben, akiknél mind a menyasszony, mind a vőlegény felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkezett. 2010–2016. között csökkent a felsőfokú végzettségű házasulók részaránya az összes házasságra lépő pár között, a legjelentősebb változás a felsőfokú végzettségű nők körében történt, akiknek részaránya 40%-ról 35%-ra csökkent. Általánosan jellemző, hogy az azonos iskolai végzettségű párok kötnek egymással leggyakrabban házasságot, és ezek aránya emelkedett a 2010-2016. közötti időszakban. Ahol eltérés van a házasulók iskolai végzettségében, ott többnyire a menyasszonyok végzettsége magasabb, mint a vőlegényeké. Ha ez a tendencia folytatódik, a nemek közötti egyenlőtlenségek megfordulása a felsőoktatásban a termékenység csökkenésének kockázatához vezethet, mivel a nők házasságának valószínűsége, és ezzel a gyerekvállalás esélye is csökken. Ha a közelmúltbeli trendek fennmaradnak, 2025-ig az OECD-országokban 1,8 diplomás nő fog jutni minden diplomás férfira, így a megfelelő státusszal, kulturális és képzettségi háttérrel bíró partner megtalálása még nehezebbé válhat.”
Röviden összefoglalva: míg a felsőfokú végzettséggel rendelkező nők házasulási és családalapítási kedve a legnagyobb, addig évről évre egyre csökkenő eséllyel tudják ezt megtenni, aminek az egyik oka, hogy egyre kevésbé találnak maguk mellé a végzettségüknek megfelelő társat. Az ÁSZ jelentés legtöbbet idézett statisztikája erről ezt írja: „2010-2021. között hazánkban minden évben több nő nyert felvételt a felsőoktatásba, mint férfi, így a 2022-es tanév őszi félévében a felsőoktatásban tanuló hallgatók között a nők aránya már 54,55% volt. Az oklevéllel végzettek között, a férfi hallgatók nagyobb arányú lemorzsolódása miatt még magasabb, mintegy 60% volt a nők aránya.” Ez azt jelenti, hogy másfélszer annyi nő szerez diplomát, mint férfi, vagyis a frissen diplomát szerző nők harmada nem fog a végzettségének megfelelő társat találni magának. Ha pedig esetleg a korábban diplomát szerzett férfiak közül szeretne társat választani maga mellé, a helyzete akkor sem ideális, mert míg 2001-ben Magyarországon 6732-vel több férfinak volt diplomája mint nőnek, addig 2011-ben már 182,932-vel (!) több nő rendelkezett diplomával, mint férfi és az arány azóta csak még jobban eltolódott.
A jelenség – a női túlsúly a felsőoktatásban – azonban nem új, és egyáltalán nem csak hazánkra jellemző, az egész nyugati társadalmat érinti. Az amerikai The Wall Street Journal 2021. szeptember 6-án megjelent cikkében arról ír, hogy az Egyesült Államok felsőoktatásában az adott tanévbe beiratkozottak körében 60%-40% a nők-férfiak aránya, ami – tekintve a férfiak már említett nagyobb lemorzsolódását – a diplomát is szerzők körében még inkább a nők irányába tolódik el, és lassan közelíti a 2/3 – 1/3 arányt. Az OECD államokra vonatkozó előrejelzések szerint ez a folyamat tovább fog erősödni, és 2027-re éri el azt a pontot, amikor a diplomával rendelkező nők fele nem talál majd a végzettségének megfelelő társat.
Az „olcsó szex” ára
És hogy ez mikét függ össze a demográfiával? Azaz miért születne attól kevesebb gyerek, ha több nő jár egyetemre, mint férfi? Hát nincs sok jó házasság, amiben a feleségnek magasabb a végzettsége mint a férjének? De van, ám ettől még nagy általánosságban – statisztikailag – igaz marad, hogy a nők a végzettségüknek megfelelő szinten, vagy afölött keresnek társat. Ez pedig elsősorban nem az esetleges kulturális vagy kultúrafogyasztási különbségek miatt van, hanem azért, mert a nők alapvetően olyan társat szeretnének, akinek a „pénzkereseti potenciálja” legalább akkora vagy magasabb mint az övék, ennek pedig mind a mai napig a legbiztosabb mutatója az iskolai végzettség. Minél magasabb valakinek a végzettsége, annál valószínűbb, hogy jól fog keresni.
Hogy ez miként függ össze a demográfiával, arra Mark Regnerus amerikai szociológus, a Uniersity of Texas professzora egy nagyon érdekes elmélettel állt elő, amelynek a Cheap Sex”, azaz olcsó szex nevet adta, és amiről ugyanilyen címen könyvet is írt. Regnerus ebben ismerteti azt az Amerikai Egyesült Államokban már évtizedek óta tartó, de az egész nyugati világban tapasztalható, és nálunk jól ismert tendenciát, amit eufemisztikusan úgy szoktak megfogalmazni, hogy a „fiatal férfiak kevésbé tudnak alkalmazkodni a modern élet változó elvárásaihoz”. A fiatal férfiak karrierlehetőségei és kereseti potenciálja folyamatosan romlik: 1971 óta 20%-kal csökkent a 25-34 éves férfiak keresete, a diplomát szerző fiatalok – mint azt már írtuk – mindössze 40%-a férfi, és 2010 óta az amerikai munkaerőpiacon többségben vannak a nők. A szociológus szerint noha a nők minden területen kezdik lekörözni a férfiakat, van egy terület, melyen teljesen egyértelműen a férfiak viszik a prímet, ez pedig a romantikus kapcsolatok, a magánélet. „Ha a vonzó nők mindennek ellenére hajlandóak ágyba bújni veled – írja az amerikai szociológus –, az élet a fiatal férfiak számára, még azok számára is, akik egyébként rosszul teljesítenek, nem annyira elviselhetetlen. (…) Amire sok fiatal férfi vágyik – azaz komolyabb elköteleződés és túl sok bonyodalom nélkül hozzájutni a szexhez – ma hétköznapi valóság.” Regnerus szerint ha a nők kezében lenne a kapcsolataik alakulásának irányítása, akkor a férfiak részéről sokkal több és kitartóbb udvarlási erőfeszítést, hosszabb kapcsolatokat, kevesebb házasság előtti szexuális partnert, rövidebb házasság előtti együttéléseket, több házasságot, és igen, több gyereket láthatnánk. Ehelyett a National Longitudinal Study of Adolescent Health kutatása – amelyre Regnerus is hivatkozik – szerint ennek pont a fordítottja történik. A szexuális kapcsolatok mai terepe egyértelműen a férfiakat részesíti előnyben, ma a szex terén úgy történnek a dolgok, ahogyan azt a férfiak szeretnék. És Regnerus szerint mindez a kereslet-kínálatnak kőkemény piaci törvényszerűségeinek köszönhető.
„Hogy jobban megértsük, mi is történik valójában – folytatja a Cheap Sex elmélet megalkotója –, érdemes elvégeznünk egy gyorstalpaló tanfolyamot, mely a szexuálökonómiába vezet be minket, és amelyet Roy Baumeister és Kathleen Vosh fejtettek ki a legjobban. Ahogy ezt ők és sokan mások is már többszörösen bebizonyították: a férfiak jobban akarják a szexet, mint a nők. Egy gyakran idézett kutatásban vonzó fiatal kutatók léptek oda az ellenkező nem képviselőihez és invitálták meg őket szexuális kapcsolat létesítésére a Floridai Állami Egyetem kampuszán. A férfiak háromnegyede azonnal ráállt, míg a nők közül egy sem volt, aki igent mondott volna. (…) A kutatások egybehangzóan azt mutatják, hogy a férfiaknak nagyobb az éhsége (a szexre) és kevésbé válogatósak. (…) A szex közös beleegyezésen alapuló kapcsolat, ami tehát akkor kezdődik, amikor a nő úgy dönt.
És noha a »szex-trezor« kulcsa a nők kezében van, manapság nem kérnek túl sokat érte – a szex »piaci ára« jelenleg nagyon alacsonyan van. Ennek több valószínű oka is van. Az egyik a mindenhol jelenlévő pornográfia: a szélessávú internet elterjedése további szexuális lehetőségeket kínál a férfiak számára – megnövekedett kínálat a magas keresletre – ami jelentős árszabályozási lehetőséget vesz ki a nők kezéből. A hormonális fogamzásgátlás tovább csökkentette az árat. Továbbá egész egyszerűen kevesebb társadalmi korlátozás vonatkozik a szexuális kapcsolatokra, mint korábban. Ennek eredményeképpen a fiatal nők szexuális döntései ma jobban hasonlítanak a fiatal férfiak döntéseire, legalábbis huszonéves korukban.” És ha ehhez hozzávesszük a különböző internetes ismerkedési/szexpartnerkereső lehetőségeket, amilyen pl. a Tinder is, akkor kijelenthetjük, „a szex ára ma rendkívül alacsony”.
A nemek aránya befolyásolja a szexuális viselkedést
Tudományos körökben jól ismert és megalapozott tény, hogy férfiak és nők aránya hatással van a szexuális viselkedésükre. 117 ország demográfiai adatainak elemzése kimutatta, hogy amikor a férfiak vannak számszerűen többen, akkor a nők vannak fölényben: nő a házasságok aránya, kevesebb gyermek születik házasságon kívül, összességében viszont több gyermek születik. Ha azonban a nők számosságban megelőzik a férfiakat, az szexuálisan megengedőbb kultúra kialakulásához vezet. És nincs ez másképp a főiskolákon és egyetemeken sem. Regnerus a saját kutatásaira alapozva – amelyeket a Premarital Sex in America című könyvében tett közzé – úgy találta, hogy azokon az egyetemeken, amelyeken a férfiak vannak többségben a hallgatók körében, a női hallgatók nagyobb valószínűséggel tartják meg a szüzességüket, ami arra utal, hogy párkapcsolatokban inkább az ő kezükben van az irányítás. Ezzel szemben azokon az egyetemeken, amelyeken a nők vannak többségben, sokkal negatívabban viszonyulnak a férfi hallgatókhoz, negatívabban vélekednek a párkapcsolataikról, kevesebb udvarlásban van részük, kevésbé valószínű, hogy lesz barátjuk, és kevesebb elkötelezettséget kapnak a szexért cserébe.
Vagyis a szex ma kifejezetten olcsó a férfiak számára, a főiskolákon, egyetemeken meg még inkább. A nők „erotikus tőkéje”, ahogy Catherine Hakim, a London School of Economics professzora nevezte, továbbra is hatékonyan becserélhető figyelemre, alkalmi vagy akár hosszabb távú partnerkapcsolatra és annyi szexre, amennyit csak akarnak, de már nem tudja biztosítani a szerelmet és az életre szóló elkötelezettséget. Legalábbis a mai piaci viszonyok között nem.
Biztosan mindenki ismer nem is egy olyan párkapcsolatot, amelyben az okos, csinos, magasan képzett, fiatal nő emberfeletti türelemmel várja, hogy a barátja végre el tudja magát szánni a közös életüket illetően. Az ismeretségi körömben ilyen például a minden tekintetben topkategóriás J. aki már alig várja, hogy férjhez mehessen és gyereket szülhessen, mert „ketyeg a biológiai órája”, miközben a barátja, akivel együtt élnek, nem képes elhatározni magát, mert azt sem tudja eldönteni, mit akar az élettől. Azt mondta, nem tudja, akar-e családot és gyereket, mert nem biztos benne, hogy jó apa lenne, és inkább élvezzék az itt-és-most a pillanatot, mintsem a jövő miatt aggódjanak. J. pedig vár, miközben egyre tehetetlenebbnek érzi magát. Egy olyan közegben, amelyben többségben vannak a férfiak, eszeveszett küzdelem folyna J-ért, és ő kedvére válogathatna a jobbnál jobb ajánlatok közül.
Tehát nem az a baj, hogy túl sok nő van a felsőoktatásban – amit egyébként soha senki nem állított, leszámítva azokat, akik az ÁSZ jelentést tudatosan félre akarták magyarázni –, hanem hogy túl kevés férfi. És noha a fiatal férfiak egyre növekvő mértékben kerülnek hátrányba a nőkkel szemben nemcsak a felsőoktatásban, hanem a közoktatás egész rendszerében, az elszenvedett kudarcaik nincsenek kihatással a szexuális sikereikre. Ez pedig az egész társadalom kárára van. Joseph Daniel Unwin brit antropológus Sex and Culture címen megjelent metakutatásában igazolta Freud tézisét, hogy ugyanis „A civilizáció a primitív impulzusok kielégítésének feláldozása árán épült fel, és ez újra és újra ugyanígy megismétlődik a végtelenségig mindenkinél, aki ösztönös kielégülését feláldozza a közjó érdekében. A szexualitás az egyike a legfontosabb ösztönös erőknek, amely így felhasználásra kerül: szublimálódik, azaz az eredendő energiája elfordul szexuális célja felől és más célokra irányítódik, melyek természetükben már nem szexuális jellegűek.” A férfiak nagyon sok mindenre képesek, hogy megkapják a szexet, amire vágynak: elköteleződni, utódot nevelni, a (munka)erejüket a család, a nagyobb közösség szolgálatába állítani – csakhogy a kortárs kultúra ezt egyre kevésbé várja el tőlük. És hát minek törjék magukat, ha a szexet, amire vágynak, szinte „ingyen” megkapják? Ezzel pedig az egyik – ha nem egyenesen a – leghatásosabb motivációs eszköz veszett el, amivel a fiatal férfiakat rá lehetett venni, hogy a rátermettségüket, megbízhatóságukat, képességeiket bizonyítsák szívük hölgye, illetve az egész társadalom előtt.
Krúdy Tamás
Fotó: Image by cookie_studio on Freepik
