Egy férfinél az elköteleződés szándéka nem azon múlik, hogy a nő mit tesz érte, hanem sokkal inkább azon, hogy a kapcsolat hatására ő, a férfi mit akar megtenni, vagyis milyen emberré válik.
A külső megfog, a belső megtart. A szépség odavonzza a tekintetet, a személyiség rabul ejti a férfiszíveket. Az ideális nő fogalma nem a külsőségekben keresendő, mert lehet, hogy egyáltalán nincsenek tökéletes idomai, és nem is szabályos szépség, mégis magabiztossággal, önazonossággal tudja viselni nőiességét.
Felnőtt az az ember, aki nem csak befogadni akar, hanem megtanulja adni, szórni a szerelem bőségét, tud elköteleződni, felelősséget vállalni.
A tisztázó beszélgetés minden kapcsolatban kényelmetlen, de hatásosabb, mint csendben eltávolodni egymástól. A konfrontációnak nem a másik fél megváltoztatása, megalázása, vagy földbe döngölése a célja.
Hogyan lesz a szeretet valódi? Hogyan érjük el, mit tegyünk, hogy kibírjon szó szerint mindent? Hogyan találjuk meg az utat ezer bajon, krízisen keresztül újra és újra egymás felé? Hogyan lesz olyan erős és elkötelezett a szeretetünk, hogy elviselje az időt, a változásokat, a betegséget, a diszharmóniát, az erőtlenséget, az ideiglenes eltávolodást, elfordulást, az elhidegülést?
Félemberként keressük a „másik felünket”, és számos szívtöréses baleset után egyszer csak rátalálunk arra, aki társ lehetne, akivel talán végre elsajátíthatjuk a többes szám használatának biztonságát, a tartozni valahová érzésének komfortját…
Honnan jön a vadászösztön? Miért mondjuk, hogy a férfi már megint csak egy újabb trófeára hajt?
A párkapcsolati harmónia azt jelenti, hogy az tele van bizalommal, szeretettel és valódi, odaforduló figyelemmel…
A férjem igazán jó apa. Kiveszi a részét a gyerek körüli teendőkből amennyire csak tudja. Persze a legtöbb dolgot nem úgy csinálja, ahogy én, de ezt már megtanultam elengedni.
Érett érzelmekre vágyunk, melyben biztonság, bizalom és otthonosság van, ahol letehetjük a múltcsomagot, és ahol ott van ő, aki óvatos kezekkel, szeretettel segít kicsomagolni…
