A kapcsolatoknak végig kell lépdelnie a fejlődés fokain, és meg kell harcolnunk a kríziseinket, létrehoznunk egy szeretetburkot, egy szoros intimitást, egy biztonságos védvonalat, amin nem támadhat rés. Egymás rajongói és
Egy érzelmileg érett nő nem a másik felét kutatja, nem a törött darabjaiba illeszkedő, passzoló embertársát keresi, aki éppen ott van darabjaira hullva, ahol ő, ezért pontosan illeszkednek. Erőforrásokkal rendelkező férfit keres. És azt szeretné, hogy az a férfi nála is erősebb legyen, és olyan stabil, úgy lehessen bízni benne, hogy képes legyen őt is megtartani.
Milyen egy érzelmileg gátolt személy? Olyan, aki mindenféle érzelmet gátol, azok spontán, egészséges kifejezésre juttatását is blokkolja, minden érzelmet kontrollál önmagában, letilt mindent, mely elárulhatja esendőségét, sérülékenységét. A pozitív érzelmek is bent maradnak, spontán örömkifejezés, önfeledtség idegen terep marad számára. Az érzelmek nem racionálisak, ő pedig egy hihetetlenül összeszedett, logikus és racionális lény, aki hideg fejjel, okosan érvel, érzelmeket így nem visz semmilyen megnyilvánulásába, nem lehet kibillenteni nézőpontjából, nem lehet meghatni.
Sokunkban az a meggyőződés él, hogy a megbocsátás egyetlen útja a sebek, sérelmek teljes és végleges elengedése, elfelejtése, és a kapcsolatnak ebben a gyógyulási folyamatban történő folytatása. Legtöbbször a megbocsátásról az összeborulós, sírós, kibékülős képek jutnak eszünkbe, de megbocsátani akár úgy is lehet, hogy soha többé nem nézünk annak a szemébe, aki megbántott minket. A megbocsátás ugyanis elsősorban rólunk, a saját békénk megtalálásáról, a saját terhünk letételéről szól.
A minőségi idő jelenlétet jelent, amikor gondolatban, érzelmileg és fizikailag is ott vagyunk, jelen vagyunk. Értő hallgatás, meghitt beszélgetés, szemkontaktus, az érzelmi biztonság kölcsönössége, adás-befogadás a figyelmen keresztül, és együttlétünknek érzelmi értéke van, azt jelenti: összetartozunk.
Az egyéni életünk és a párkapcsolati létünk is életciklusokra bontható. Amikor egy új életciklusba érkezünk, mindig van egy krízispont, ami változást követel egyéni életünk és kapcsolataink rendszerében, és éppen a krízispont az, ami a fejlődésünket lehetővé teszi önismeretben, szeretetadásban, a konfliktusok kezelésében. Minden kapcsolat a kríziseken keresztül fejlődik, gazdagodik igazán.
Ha egy kapcsolat hanyatlik, akkor igazából minden tényező hanyatlásnak indul, amitől élt, virágzott és kiteljesedhetett.
Egy érzelmileg érett férfira hosszú távon riasztóan hat, ha egy nő egyedül próbálja megváltani a világot. Nem kér, nem szól, ha segítségre van szüksége, nem tesz utalásokat, nem mutatja gyenge oldalát. Pedig minden nőnek van gyenge, gyámolításra, gondoskodásra szoruló női oldala. Minden nőnek szüksége van becéző, szép szavakra, bújásra, bátorító ölelésre, lelki támogatásra, és arra, hogy nőként bánjanak vele, kinyissák neki az ajtót, felsegítsék a kabátját, virágot kapjon, akkor is ha szépen, önállóan vezeti egyszemélyes életét. Miközben a nő kifelé sziklaszilárdnak, sérthetetlennek mutatja magát, árnyékszemélyiségében ott él a férfigondoskodásra sóváran vágyó, törékeny, gyenge nő.
A felejtés során az emlékek halványulnak, vagy egészen törlődnek, míg az elengedés során elfogadjuk, és a megfelelő polcra helyezzük egymást, negatív, fájó érzéseinket, a haragot, a veszteséget, az alkalmatlanság sebeit. Azt jelenti, hogy találtam számára egy méltó „rekeszt” a szívemben, és minden történés ellenére is képes vagyok tisztelettel és szeretettel gondolni rá. Ha ez nem történik meg, nem tudunk továbblépni. Ameddig elutasítással, negatív érzelmekkel, bosszúvággyal, erős indulatokkal kötődünk egymáshoz, akkor még nem dolgoztuk fel.
Manapság rapid megoldásokat keresünk, és mindent azonnal akarunk, akár egy perceken belül letölthető alkalmazást: pozitív testképet, állandó önfeledt, derűs világlátást és persze virágzó párkapcsolatot. A technika, a digitális világ is szélvész iramban száguld el mellettünk, de testi és lelki szükségleteink, a szeretet és elfogadás iránti vágyunk ugyanaz marad, a valódi emberi kapcsolódásokra, az emberi érintésre ugyanúgy vágyunk. Lelki és biológiai szinten, bármit is teszünk, nem tudjuk tartani a lépést. Korábban is elterjedt és kedvelt volt az internetes ismerkedés, de ma egyre inkább beszűkülnek szociális kapcsolataink, ez a rapid lehetőség áll rendelkezésre, hogy új embereket hívjunk be az életünkbe.
