A valódi intimitás kialakítása nehézségeket szül, ha az emberek közötti fizikai határok egyre inkább elmosódnak. Nincs metakommunikáció, nincs személyes visszajelzés, ezért az egyetlen vonzónak és különlegesnek tűnő pozitív tulajdonság észlelése könnyen háttérbe szoríthatja a negatív jelek érzékelését. Egyfajta illuzórikus kép alakulhat ki bennünk a másik személyiségére vonatkozóan, ráadásul további veszély, hogy minél kevesebb a rendelkezésre álló információ, annál inkább saját fantáziánkra, álmainkra, vagy sztereotípiákra hagyatkozunk, hogy felépítsünk a részletekből valakit, aki a tökéletes partner lehetne. Ezen a platformon sem tud mindenki egyformán szerencsével járni. Gyakran csak felszínes adatok jutnak el hozzánk, és ezekre kíváncsiak, mint a testalkat, szemszín, hajszín. „Termékekké” válunk, és termékként tekintünk a másik emberre is, válogatunk, mintha csak egy katalógust lapozgatnánk, és így már önmagunkra is termékként tekintünk.
A rengeteg lehetőség nemcsak megnehezíti a választást, hanem a választással való elégedetlenséget is növeli. Valaki húzogat jobbra és balra, mert mindig reménykedik, hogy a nagy Ő-re lel, és nem direkt szexre utazó, unatkozó „tindercsökevényre”. Tényleg soha nem tudhatjuk, ki ül a virtuális vonal végén. Jönnek a negatív élmények, csalódások, állásinterjúhoz kísértetiesen hasonlító találkák, könnybe és katasztrófába fúló randisorozatok, vigasz szexelések, magányos hazautak. Ezek szépen lassan lemerítik érzelmi energiaraktárainkat, és súlyos hullámvölgybe kerülhetünk. Sajnos a lehetőségek tárháza végtelen, regisztrálunk, majd a következő hétre négy-öt randit is leszervezhetünk magunknak. A randikiégés (dating burnout) bárkit veszélyeztethet, ha túlzott energiát fektetünk a keresésbe, és ha valóban igazi társat keresünk, különösen érzékenyen érint az online ismerkedés során kivédhetetlen és elkerülhetetlen csalódás, kudarc. A visszautasítás és sikertelenség miatt egyre lehangoltabbá válunk, önbizalmunk apad, közben pedig még inkább beszippant az „azért is megmutatom, hogy kellek valakinek”, vagy a „nem tudom elhinni, hogy nem vagyok szerethető” érzés. A randikiégés nem más, mint instant, rohanó világunk egyik káros mellékhatása.
A dating burnoutnak komoly tünetei vannak. Például ha a randizás már olyannyira rutinná vált, hogy megvannak a nyitókérdéseink, és az egész inkább hasonlít felvételi interjúra, mint randevúra. Túl erős a megfelelési kényszer szorongása, nagyon sokat számít, hogy a másik mit gondol, hogyan jelez vissza, milyenek a reakciói. Elhatalmasodik az értéktelenség érzése, az elkeseredettség, és minden randikudarc és sikertelenség napokig megviselő. Még nem állunk készen egy új kapcsolatra, mégis erőltetjük a dolgot, beszűkültté, visszahúzódóvá válhatunk, és semmi nem fontos azon kívül, hogy egyedül vagyunk, és párt kell találni minden áron. A dating burnout tartós szorongássá is válhat, mert amilyen a kapcsolatunk minősége, olyan mértékben értékeljük önmagunkat. Ha egy számunkra fontos ember magyarázat nélkül eltűnik az életünkből, végzetes sebet üthet az önbecsülésünkön. Minél többször éljük át az elutasításnak ezt a módját, annál komolyabb sérülést szenved az önértékelésünk, és annál jobban fáj a lélek. A szó szoros értelmében, mivel az alacsony önértékelés az endorfinok túl alacsony szintjével jár együtt, melyek a szervezetünk természetes fájdalomcsillapítói. Az elutasítás, elhagyatottság traumája fizikailag fáj. Értékes emberi kapcsolataink nagyon fontos szerepet töltenek be az életünkben. Olyannyira, hogy az elutasítás, az alkalmatlanság élménye ugyanazokat az agyterületeket aktiválja, mint a fizikai fájdalom. A kapcsolataink pedig csak megfelelő kommunikációval maradhatnak fenn, elengedhetetlen, hogy a megfelelő helyzetben a megfelelő reakcióval válaszoljunk a másiknak, és ez fordítva is működjön. Azért is fáj annyira, ha valaki szó nélkül eltűnik, mert nem tudunk reagálni, kérdezni, magyarázatot várni. Egyáltalán semmire nincs esélyünk.
Amikor teljesen rezignálttá, beletörődővé válunk, érdemes befagyasztani az online aktivitást egy időre. Szerelem nélkül nem érdemes élni, de a párkapcsolat önmagában mégsem lehet életmegoldás.
Király Eszter
Köszönjük szépen a Férfiak Klubja Női Támogató Körének az aktivitását!
Király Eszter író, mentálhigiénés szakember, a Meddig tart a kapcsolatunk? sikerkönyv és A kapcsolat, amiért megéri című új könyv szerzője, három gyermek édesanyja. Írásainak, előadásainak témakörei a harmonikus és stabil párkapcsolat, a család, a kiveszőfélben lévő, hagyományos értékek megőrzése. Elhivatott segítője a pároknak, mottója: Két ember egy időre elfelejtheti az egymáshoz vezető utat, de hogy visszatalálnak-e egymáshoz, az legtöbbször döntés kérdése.”
Fotó: Sam Williams képe a Pixabay -en.
