A gondoskodás, a törődés nem a nő szolgálata, hanem éppen a szeretet, a ragaszkodás, az elköteleződés kinyilvánítása. Mert vagyunk még, akik nem tévesztjük össze a férfigondoskodást egy támaszkodó, kihasználó párkapcsolattal, akik megtanultunk adni, szórni a szeretet bőségét, mert akkor mindketten ugyanannyit kapunk is.
Csak olyan kapcsolatban van bátorságunk konfrontálódni, amelyben biztonságban vagyunk. A konfrontáció jelzi a biztonságot, meg merjük mutatni „tökéletlenségünket”, a másiktól eltérő véleményünket, anélkül, hogy attól félnénk, megbántjuk a másikat, vagy elveszítjük elfogadását és szeretetét. Egy tisztázó beszélgetés alapja az érzelmi biztonság, hogy ebben a kapcsolatban vállalhatom önmagam, kiállhatok magamért, mondhatok nemet is, mert tudom, hogy a vitánk épít, a fejlődésünk része, és végül letisztázást, feloldást, megnyugvást hoz.
A régi időkben az agresszivitás vonzó férfitulajdonság volt, azt a különösen tetszetős képességet mutatta, hogy a férfi győzni tud az ellenfeleivel szemben. Az érzelmek kifejezése azonban tiltólistán szerepelt. Hogyan is lehetett volna felnézni egy „nőies” férfira, aki törődik az érzéseivel? Akkor hogyan lett volna egy versengő világban győztes? Az érzelmekre, a lélek ügyes-bajos dolgaira egy férfinak nincs is ideje, az a nők asztala, ez volt a nézet.
A boldog párkapcsolatokban a szokásaink képesek összefonódni, egymásba olvadni és egyetlen szokásrendszerré alakulni, hagyományokat, ismétlődő szokásokat, egy megbonthatatlan mikrokultúrát, szeretetburkot teremtünk, melyet vigyázunk, melyen nem támadhat rés. De emellett tudnunk kell kissé elérhetetlennek is lenni, izgalmasnak maradni, legyen saját életterünk, autonóm birodalmunk, örömöt hozó, privát tevékenységeink, melyek során feltöltődünk. Teremtsünk hiányérzetet, járjunk időnként saját utunkon, és az hozzon megelégedettséget, hogy újra és újra megtanuljunk vágyakozni egymás iránt.
A párokkal végzett interjúk, beszélgetések során kiderül, hogy azok, akik a házasságukat visszafordíthatatlan elkötelezettségnek tekintik, több lélektani munkát végeznek, vagyis több lelki energiát invesztálnak kapcsolatuk minden terepén azért, hogy elégedettségük
Miért nem elég a szerelem? Az érzelmi és fizikai közelség, az intimitás az, ami valójában összeköt bennünket a szeretetkapcsolatainkban. Szeretünk valakit, de egyre inkább nyugtalanít, és fájó hiányérzetet hoz a felismerés, hogy együtt nem tapasztalhatjuk meg a bizalmat és az érzelmi biztonságot, amely a kapcsolatunk fejlődéséhez szükséges. Érzelmi biztonságban lenni azt jelenti, hogy tudom: fontos vagyok, szerethető, alkalmas, törődnek velem, figyelnek rám, megérdemlem, hogy a társam a karjaiba zárjon. Nem kell félnem attól, hogy megbántanak, vagy megszégyenítenek.
A gyermek megérkezése a legtöbb kapcsolatban az első szakasz, a szenvedélyszerelem szelídülése után kerül szóba, miután lehull a rózsaszín szemüveg, és már nem a szenvedélyé, a kizárólagosságé, az egymásba olvadásé
Az igazságérzethez való megrögzött, makacs ragaszkodás hozhat pillanatnyi önigazolást, elégedettséget a sértett félnek, de csupán az igazság nem állítja helyre a békét, nem hozza vissza a bizalmat. Egy párkapcsolatban, de
Pattognak a szikrák és tombolnak a hormonok a szerelem vegykonyhájában. A vonzalom azonban mesterségesen nem hozható létre, vagy megvan, vagy nincs. A szépség, ami odavonzza a tekintetet, lehet valaminek a kezdete, de lehet, hogy nem lesz folytatása, az a kapcsolat soha nem borul virágba. A nő akkor válik vonzóvá a férfi számára, amikor a tetszetős külső mellett a személyisége rabul ejti. Egy érett férfi fontosnak tartja a külső mellett az intelligenciát és a támogató, odaadó, szeretetteljes, nőies megnyilvánulásokat is.
Ritkán vagyunk olyan sebezhetőek, és érzelmileg kiszolgáltatottak, mint amikor szeretünk, bízni kezdünk és megnyitjuk a szívünket valaki felé. Mert az esetleges fájdalmas megélések, az elutasítás, a figyelmen kívül hagyás, a
