A gyermek megérkezése a legtöbb kapcsolatban az első szakasz, a szenvedélyszerelem szelídülése után kerül szóba, miután lehull a rózsaszín szemüveg, és már nem a szenvedélyé, a kizárólagosságé, az egymásba olvadásé a főszerep. Kialakul a Mi tudat, és nem egy pozitív tulajdonságokkal felruházott ideált látunk, melyben sok pozitív torzítás színezheti a másikról alkotott képet, hanem valódi önmagáért szeretjük és értékeljük egymást. Senki nem tökéletes, mégis egymás szemében tökéletessé válunk, elfogadjuk egymás hibáit és hiányosságait, esendő emberként szeretjük és tiszteljük egymást. Azon túl, hogy a szerelmes szenvedély ugyanúgy jelen van, egy mély, szeretetteljes barátság és szövetség érzés is jellemzi kapcsolatunkat. A meghittség, az érzelmi biztonság, a kölcsönös elfogadás, az összecsiszolódás, a közös célok és jövőkép, az érzelmi kommunikáció, illetve a helyes konfliktuskezelés kialakítása után lenne érdemes és ideális a gyermekvállalásról gondolkodni. Egyébként ha a szeretet valódi, a felek biztonságban érzik magukat a kapcsolatban, ha hisznek a kapcsolatuk erejében, hogy meg tudják harcolni kríziseiket, akkor egyszerűen és spontán módon beérik a gyermek iránti vágy.
Számos lélektani háttere van annak, ha egyikünk nem akar gyereket
Ellenérveket emelhetünk a gyermek megérkezése ellen, mint a szabadság elvesztésétől való félelem, vagy törések, traumák, kapcsolati zavar valamelyik szülővel, de ezeket a korlátokat azért emeljük, hogy ne kelljen szembenézni azzal a valósággal, amit számunkra a gyerekvállalás jelent.
*
Szólhat a felnőtt felelősségvállalás hiányáról, érzelmi éretlenségről. Félve attól, hogy a kialakult idillt és komfortos szokásrendszert megtöri az új szerepeinkbe való belesimulás, az ezzel kapcsolatos kételyek, szorongások és konfliktusok.
*
A kapcsolattal való rejtett elégedetlenség is állhat a háttérben. Ha a kapcsolatot folyamatos összeveszések, grandiózus kibékülések, költözködések, majd nagy visszahurcolkodások jellemzik, ott folyamatosan előkerül a kapcsolat létjogosultságának megkérdőjelezése. Hiszen egy komolyabb konfliktusnál újra és újra felmerül a kérdés, hogy mit is keresünk egymás mellett. Érezhetjük úgy, hogy a gyerekvállalás „véglegesítené” ezt a héjanász kapcsolatot, amelynek erejében valójában nem hiszünk, választásunk helyességében nem vagyunk biztosak, mégis benne maradunk, kiélvezzük a jó pillanatok morzsáit. Talán önmagunknak sem merjük beismerni, hogy csupán időrablói vagyunk egymásnak; nem a megfelelő ember van mellettünk. Elvagyunk így együtt, de valamicskét mindig megtartunk önmagunkból, például a jövőképünket, amiben nem biztos, hogy szerepel a másik ember.
*
A nők szorongása sokszor a kapcsolattal való rejtett elégedetlenséggel állnak összefüggésben, félnek attól, hogy egyedül maradnak a gyerekkel, mert egyáltalán nem bíznak abban, hogy a mellettük álló férfi képes a felnőtt felelősségvállalásra, a gondoskodásra, a valódi érzelmi jelenlétre és támogatásra.
*
Ha a férfi számára hiányzott a megfelelő apakép, vagy egy konfliktusokkal, veszekedésekkel, vagy elfojtásokkal terhelt családban nőtt fel, ahol nem volt érzelmi biztonság, tudattalanul is megkérdőjelezheti saját alkalmasságát, nem akar családfőként ugyanilyen helyzetbe kerülni.
*
Félhet a férfi a gyermekvállalástól, attól is tartva, hogy elveszíti a kizárólagos, osztatlan figyelmet, érzelmi jelenlétet, amit a nő nyújt számára. Ha a férfi érzelmileg éretlen, akkor tényleg még mindig arra vágyik, hogy szerelmének ő legyen az első és egyetlen. A férfinak itt kell végleg felnőnie és tovább engedni önmagát az apaszerepbe. Az a párkapcsolat, amelyben valamelyik fél kijelenti, hogy egyáltalán nem akar gyermeket, olyan konfliktusokat, elfojtásokat és önmaguk előtt sem tisztázott belső feszültségeket takarhat, amelyek miatt érdemes szakember segítségét kérni – a válaszok megtalálása érdekében.
A gyermek újabb szerepkörökkel gazdagít. Semmiképpen nem akar elvenni tőlünk bármit is, sokkal inkább csodálatos szerepgazdagodást ad ajándékba, családdá válunk. A legnehezebb talán, hogy időben megtaláljuk egymás felé a visszautat, visszatérjünk a férfi-nő kapcsolatba, hogy újra lássuk egymásban a Nőt és a Férfit, a szerető Társat.
Király Eszter
Köszönjük szépen a Férfiak Klubja Női Támogató Körének az aktivitását!
Király Eszter író, mentálhigiénés szakember, a Meddig tart a kapcsolatunk? sikerkönyv és A kapcsolat, amiért megéri című új könyv szerzője, három gyermek édesanyja. Írásainak, előadásainak témakörei a harmonikus és stabil párkapcsolat, a család, a kiveszőfélben lévő, hagyományos értékek megőrzése. Elhivatott segítője a pároknak, mottója: Két ember egy időre elfelejtheti az egymáshoz vezető utat, de hogy visszatalálnak-e egymáshoz, az legtöbbször döntés kérdése.”
Fotó: Sad couple photo created by gpointstudio – www.freepik.com
