
Ha egy kapcsolat nem jut el a felvállalásig
Egy nem felvállalt kapcsolat mindkét félre rombolóan hat. Nem tudunk valóban kapcsolódni, meghasonlottságban élünk, hiszen igazából nem erre vágyunk.

Egy nem felvállalt kapcsolat mindkét félre rombolóan hat. Nem tudunk valóban kapcsolódni, meghasonlottságban élünk, hiszen igazából nem erre vágyunk.

A nő a férfival kapcsolódva válik igazán befogadóvá, boldogságmegőrzővé. A nő táplálja, vigyázza a növekvő magzatot, aki az anya lelkével érez, átéli hangulatait. A magzatvíz közvetíti az anya szívverését, aki a járásával ringat, és légzése jólesőn, finoman érinti a magzat bőrét. „Ciróka terápiával” ösztönözi életre a koraszülött babát, és hiába az inkubátorok steril biztonsága, ha nincs ott az anya simogató keze.

Az elhallgatások, kételyek, ki nem mondott vágyak alattomosan hálózzák be kapcsolatainkat… Az elégedetlenség ott lappang közöttünk, de képtelenek vagyunk megosztani egymással.

Aki nem adja át igazán önmagát, soha nem cipel és nem kínlódik, az keveset ad bele, és nem vállal felelősséget…

A féltékenység normális határokig lehet fűszer, szikrát ébren tartó, pozitív, építő érzés, szexuális energia, és lehet beteges, romboló rögeszme.

Mit akar egy igazi férfi? Hogy folyamatosan éreztessük vele, szükség van rá. Ha azt tapasztalja, hogy a nő bízik benne, és méltányolja erőfeszítéseit, akkor egyre erősebb lesz, egyre többet tud nyújtani.

„de mi férfiak férfiak maradjunk / és nők a nők – szabadok, kedvesek / – s mind ember, mert az egyre kevesebb…”

Manapság annyi mindenre ráhúzzuk a párkapcsolat kifejezést. Kiárusítjuk a lelkünket megrekedő, töltelékkapcsolatok kedvéért, ott böjtöljük ki az időt, és várunk, amíg el nem jön a nagy érzés…

A tartós párkapcsolatokban el kell fogadnunk azt a tényt, hogy a változásnak, formálódásnak soha nem lesz vége. Mert mindig jönnek újabb élethelyzetek, melyek hatással lesznek ránk, melyeken dolgozni kell.

„Milyen rosszul tudják a lányok, mikor azt hiszik, a nagy változás, az asszonyi felmagasztosulás mindjárt az első órában, a szerelem titkainak lelepleződésében éri őket! A nagy próbáért a szülőszoba ajtaját kell átlépni, ott kell asszonnyá érni; bölcs, szemérmetlen, mindent tudó és immár semmitől sem rettegő lénnyé…” (Török Sophie)