FFK Az FK Női Támogatói Köréből

Tisztelet és egyenrangúság nélkül nem lehet a nőt jól átölelni, nem lehet vele harmonikus „élettáncot” kezdeni. A nő a tiszteletre és az értő figyelemre bizalommal válaszol, átadja és megadja magát, csak így tudja odaadón követni a férfit. Csak így tud bízni és kötődni hozzá biztonsággal, végérvényesen. Az ilyen „táncban” a nő jól érzi magát, mert a helyén van, mert hiszen mindenki akkor boldog és kiteljesedett, ha megtalálta életfeladatát és azt a társat, akivel biztonságot, nyugalmat, kiegyensúlyozottságot, otthonosság érzést élhet meg, akivel hazaérkeznek egymásban.

A nők egy megbízható férfira vágynak. A megbízhatóság pedig azt jelenti, hogy a férfi az, akinek mondja magát, és azt teszi, amit megígér. A nő első számú érzelmi szükséglete a

Az érintés az egyik legfontosabb szeretetnyelv, felnőtt párkapcsolatainkban. Az érintés egy része szexuális jellegűvé alakul át, és a szeretkezéssel oxitocint gyűjtünk, így erősítjük érintésről érintésre kötelékünk falait. A szerelemhormon, az „összebújós”, kötődést elősegítő hormon még közelebb hoz minket, szerelmünk a ragaszkodásra, az elköteleződésre és a kiegyensúlyozott, kielégítő szexuális élet pilléreire épül. Az oxitocin az érdeklődést fenntartó hormon is, mely újra és újra vérátömlesztést ad a monogám kapcsolatoknak, új erővel, frissítő energiákkal töltve meg azt.

A negatív önértékeléssel, a (párkapcsolati) önbizalomhiánnyal hozható összefüggésbe az oversharing, a közösségi hálózatok tipikus kommunikációs magatartása, vagyis a túl sok üres, semmitmondó, vagy személyes tartalmak megosztása a közösségi oldalakon. Ez a típus egyrészt fölöslegesen terheli ismerőseit, önmagáról pedig túl sok információt árul el, amivel fokozatosan lebontja a privát szférájának határait, mérhetetlenül védtelenné téve önmagát.

Minden párkapcsolat tele van érzelemmel. Öröm, bánat, boldogság, szomorúság, harag, féltékenység, bizonytalanság, vágy, elhidegülés és megannyi más váltják egymást, valamint keverednek egészen kiszámíthatatlan, varázslatos módon, ez adja a kapcsolatok dinamikáját, ettől szépséges és riasztó is egyben. A párkapcsolatainkban olyan érzelmek kerülhetnek felszínre, amelyek minden más emberi kapcsolatunk során képesek rejtve maradni. Ezek az érzelmek hozzák felszínre igazi arcunkat, valós önmagunkat, és szembesítenek legmélyebb félelmeinkkel.

Felnőtt emberi kapcsolataink gyakran csak lazák, felszínesek, és egyre inkább nyomaszt a felismerés, hogy az érdek, az érzelemmentesség, a sekélyesség, a felszínesség megszállta ezt a kort, és az őszinteség, a tiszta érzelem csak ritka madár. Az emberi kapcsolatok illékony érdekkötelékek lettek, a szerelmek csupán ideiglenes, sebgyógyító ámokfutások, aztán, ha egyikünk őszintén megnyitja a szívét, kezdődik a héjanász, a drámai összeveszések és nagy kibékülések, a „se veled, se nélküled” viszonyok, amelyekbe valamiért mégis invesztálnánk. Már az induló kapcsolatokban is az őszinte, tiszta, világos szavak hiányoznak leginkább.

A felnőtt énállapotú ember önálló és szabad. Képes tisztán kommunikálni igényeit és szükségleteit, nem várja el, hogy kitalálják gondolatait. Van bátorsága beszélni a problémáiról, nem fél a büntetéstől, vagy hogy

Szabadon engedni nem egyenlő a hűtlenségre való felbujtással és a magányigény nem a kapcsolat elutasítását jelenti. Selma Lagerlöf, svéd írónő így fogalmazott: „Sokszor elmondták már, nem könnyű látni annak az értékét, ami állandóan a szemünk előtt van. A távolság és a vágy kellenek hozzá.” A közelség és távolság egyensúlya fontos eleme a jól működő párkapcsolatnak. A boldog, harmonikus párkapcsolat egyik lényeges feltétele, hogy képesek legyünk egyensúlyban tartani az együtt és a külön töltött időt. A túlságosan sok külön töltött idő azonban eltávolodáshoz, az intimitás meggyengüléséhez vezet.

A hűtlenség kegyetlenül megvallat és megcibál minden köteléket, lerombolja az önértékelést, az önbizalmat és főleg a bizalmat, amit talán a legnehezebb helyreállítani.