Egy érett felnőtt nem törekszik állandó, amőbapárként együtt lélegző, összefonódó együttlétre, és nem telepszik a másikra elvárásai súlyával. Nem küzd figyelemért, szeretetért, elismerésért. Nem rendeli alá önmagát a másik igényeinek, testi-lelki jóllétének. A gyakorlatban ezt általában érzelmi diszkomfort, fuldoklás kíséri. Egy kapcsolat nem attól válik szorossá, hogy két ember örök szimbiózisban, soha le nem váló közösségben él, hanem attól, hogy feltétel nélkül megbízunk egymás hűségében és döntésében. A szerelemhez, a vágy életben tartásához ugyanis távolság kell. Mindkettőnknek vannak örömöt hozó privát tevékenységei, kedvenc időtöltései, független, autonóm birodalmunk, énidőnk. Nem támaszkodunk, és nem válunk energiarablóvá, hanem maradunk inspiráló társak akár egy életen át.
Kell egy bizonyos távolság, hogy vonzó maradjon az ember a másik számára, mert szabadon engedni, elengedve szeretni nem egyenlő a hűtlenségre való felbujtással. A párkapcsolatban mindenkinek meg kell élnie saját autonómiáját, függetlenségét, miközben elkötelezettségét a társa felé nyilvánvalóvá teszi, nem hagyja őt kétségek között. A kapcsolat falain kívüli baráti kötődések iránti vágy megjelenése, vagy a magányigény idővel természetes folyamat. A magányigény nem a kapcsolat elutasítását jelenti, a nincs énidő, kifárad a lélek. Egy teljes összeolvadás, egy függő állapot, ahol nincsenek kijelölt határok, nincs autonómia törekvés, a szexuális energiák kifáradásához, majd teljes elhalásához vezet. Hiszen a vágyhoz távolság, autonómiával kitöltött tér szükséges.
Az énidőigény a kötődési mintáink különbözőségéből ered. Hiszen egy szorongó-ambivalens kötődő túlságosan szoros intimitásra, párkapcsolati szimbiózisra vágyik. Kapcsolatával gyakran elégedetlen, ha nem kap elég szeretetet, és megfelelő válaszokat erős kötődési igényére. A szorongó-elkerülő kötődő bizalmatlan, megtanulta nem kifejezni az érzéseit. Ő látszólag rendben van szoros érzelmi kötelék nélkül is, nincs rá igénye, hogy érzelmileg közel kerüljön a másikhoz. Függetlenségre, önállóságra törekszik, hiszen így elkerülheti a teljes lelki megérkezést. Olyan kapcsolatokra vágyik, amelyben sok a meghittség, de ha mindezt megkapja, nehezen tudja azt befogadni. Sokszor kellemetlennek, nyűgösnek találja a lelki intimitást, a kölcsönösséget, a figyelmet. A biztonságosan kötődő nem fél elköteleződni, de a hosszabb-rövidebb ideig tartó egyedüllét-periódusok sem jelentenek számára problémát. Megtartó kapcsolatokat hoz létre, amiben „rugalmas gumiszalagként” elengedő szeretettel képes alkalmazkodni a társa igényeihez. Nem féltékenykedik, a másik magányigényére, sőt jó érzés tölti el őket, ha az önmagával is foglalkozik.
A távolság és közelség egyensúlya a hosszú távú kapcsolatok egyik legjobb eszköze. Ha az ember időnként el tud távolodni, és egyedül is izgalmassá, sikeressé, pozitívvá képes válni, ha megélheti, hogy hiányzik neki a társa, mindez fenntartja a kíváncsiságot, az érdeklődést, és így a vágyat is egymás iránt. A párkapcsolatban mindkét félnek szükséges megélnie saját autonómiáját, függetlenségét, miközben elkötelezettségét a társa felé nyilvánvalóvá teszi, nem hagyja őt kétségek között. Vonzani csak akkor lehet bárkit is, ha az nincs túl messze, de nem is fonódik rá egészen a másikra. Az, aki önbizalomhiánnyal küszködve kapaszkodik, előbb-utóbb elveszti a szexepiljét.
A kapcsolat fejlődése során természetes a kifelé fordulás, a kívülről érkező megerősítések, sikerek ugyanúgy fontossá válhatnak, de ezek nem hoznak tartós megelégedettséget, ha nem oszthatjuk meg azzal, akit szeretünk, aki a legfontosabb. Idővel létrejön a párok között egy hallgatólagos megegyezés, ami lehetővé teszi az autonómiával rendelkező Én, valamint a gondoskodást, figyelmet és érzelmi biztonságot adni tudó Mi közötti megnyugtató egyensúlyt, ami valójában a közelség és távolság egyensúlyán alapul.
Király Eszter
Köszönjük szépen a Férfiak Klubja Női Támogató Körének az aktivitását!
Király Eszter író, mentálhigiénés szakember, a Meddig tart a kapcsolatunk? és A kapcsolat, amiért megéri című könyvek szerzője, három gyermek édesanyja. Írásainak, előadásainak témakörei a harmonikus és stabil párkapcsolat, a család, a kiveszőfélben lévő, hagyományos értékek megőrzése. Elhivatott segítője a pároknak, mottója: Két ember egy időre elfelejtheti az egymáshoz vezető utat, de hogy visszatalálnak-e egymáshoz, az legtöbbször döntés kérdése.”
További írások – férfiaktól: A férfi útja, Társadalmi témák;
írások a Férfiak Klubja Női Támogatói Köréből: női írások nemcsak nőknek;
interjúk ismert férfiakkal: Körkérdés.
Fotó: Image by Freepik
