A közösségi oldalakon posztolt intim pillanatok, szerelmes évődések mennyisége is szoros összefüggésben van azzal, ki mennyire érzi boldognak és kiteljesedettnek magát a kapcsolatában. Vannak azok az igazán becses, meghitt pillanatok, de az azonnali állapotfrissítés, a legjobb, legideálisabb, legszebb képet mutató filterek, effektek keresgélése, majd az érkező lájkok, kommentek figyelése megöli a jelen pillanat igazi megélését. Aki egyfolytában másokat akar meggyőzni, valójában önmagát akarja meggyőzni. Amikor egy pár mindig romantikus, idealizált pillanatokat oszt meg, valójában azt próbálják sugallni a külvilág felé, hogy boldog és egészséges kapcsolatban élnek. Sok esetben azonban ezt az állapotot elsősorban önmagukkal szeretnék elhitetni.
Az állandó feedback igény könnyen vezethet az „oversharing” vagy „túlosztás” jelenséghez, tehát, ha valaki túl sokat, vagy túl személyes dolgokat posztol, és ezzel környezetét is folyamatosan terheli, akkor a többiek számára unalmassá, vagy éppen túlzottan sokká válik. Ezzel a magatartással lebontja privát szférájának falait, melybe egyébként csak a közeli ismerőseit kellene beengednie. Túl személyeskedő, negédeskedő, vagy túlzott pozitivitást közvetítő, gyakran megjelenő posztjai egy idő után személytelenné, kiüresedetté, értéktelenné válnak. Egy idő után a visszajelzés is kevesebb lesz, amit egy oversharer személye elutasításának, és saját maga negatív megítélésének fog értelmezni. A „túlposztoló” érzékenyebben reagál az elutasítottságra, bizonytalanabb, az online életen kívül kevesebb önbizalommal és gyengébb önértékeléssel rendelkezik, bár ezt igyekszik palástolni. Alapvetően a túlposztolás gyakran egy segélykiáltás, „itt vagyok, vegyetek észre, értékeljetek”, a szerethetőség érzésének hajszolása, amelyben a sok szelfi segítségével próbálja magára valaki felhívni a figyelmet. Tartósan fennálló veszélye, főleg tinédzsereknél, hogy az önértékelés külvilág fókuszú maradhat, vagyis saját értékünket kizárólag a külső visszajelzésekhez kötik majd. Ha mindez fixálódik, az rombolóan hat önbizalmunkra, személyiségünkre és még kötődésünkre is, fenntartva egy folyamatos belső szorongást és frusztrációt.
A legfontosabb titok: az igazán boldog párok az életüket, életstílusukat, élményeiket vagy az érzéseiket nem hasonlítgatják másokéhoz, így pedig a párkapcsolatuk is kiegyensúlyozottabb lesz. A közösségi médiában való szociális összehasonlítgatásnak, az egymásra való „rálicitálásnak” egyébként számos negatívuma van, depressziót, szorongást válthat ki. Ne felejtsük el azt sem, hogy akinek a megosztásait sokszor irigykedve szemléljük, azzal talán nem is azonos életszakaszban járunk, így felesleges is az összehasonlítgatás. Arról nem is beszélve, hogy sosem vettük fel a cipőjét, jártuk végig az útját, cipeltük a terheit, nem tudjuk, milyen megalkuvások bújnak meg az irigylésre méltónak tűnő élete mögött, illetve azt sem, hogy mi a tényleges valóság az általa közölt képből. Senki nem leshet be egészen egy élet kulisszái mögé. Mert mit látna akkor? Lehet, hogy magánéleti sikertelenséget, társas magányt, következetlenséget, kíméletlenséget, meghasonlottságot, szeretetlenséget.
Nincs baj az időnként kapcsolataink fontos pillanatainak, mérföldköveinek megosztásával, de a stabil párkapcsolatok bizonyítéka mégis csak az őszinteség, a bizalom, az elkötelezettség, a mély szeretet és az egymáshoz való „ezer bajon át tartó” ragaszkodás. Az elfogadásért való sóvárgás terhét húzzuk-vonjuk, a megfelelési kényszer terheli vállainkat. Pedig semmi mást nem kellene tennünk, csak elfogadásba kerülni önmagunkkal, elengedni az összehasonlítgatás súlyát. Attól a perctől nem kell majd senkinek, semmilyen eszközzel, folyamatos vetítéssel, a boldogság külső igazolásaival bizonygatnunk, mennyit érünk és mennyit ér a párkapcsolatunk.
Király Eszter
Köszönjük szépen a Férfiak Klubja Női Támogató Körének az aktivitását!
Király Eszter író, mentálhigiénés szakember, a Meddig tart a kapcsolatunk? és A kapcsolat, amiért megéri című könyvek szerzője, három gyermek édesanyja. Írásainak, előadásainak témakörei a harmonikus és stabil párkapcsolat, a család, a kiveszőfélben lévő, hagyományos értékek megőrzése. Elhivatott segítője a pároknak, mottója: Két ember egy időre elfelejtheti az egymáshoz vezető utat, de hogy visszatalálnak-e egymáshoz, az legtöbbször döntés kérdése.”
További írások – férfiaktól: A férfi útja, Társadalmi témák;
írások a Férfiak Klubja Női Támogatói Köréből: női írások nemcsak nőknek;
interjúk ismert férfiakkal: Körkérdés.
Fotó: Image by Freepik
