Csak akkor tudunk fejlődni, változni, egymásért jobbá válni, ha visszajelzéseket kapunk. A társam az én igazmondó tükröm, ami nem hazudik, őszintén mutatja a gyarlóságomat, miben kell fejlődnöm, csiszolódnom, hol tartok odaadásban, szeretet adásában, elfogadásban, türelemben, az indulatok, a konfliktusok kezelésében. Ki más látna engem ennyire közelről? Maga a kapcsolat is ekkor tud fejlődni, ha visszajelzéseket adunk és kapunk negatív érzéseinkről, hiszen az őszinteség és sebezhetőségünk megmutatása érzelmi biztonságot teremt, közel hoz minket. Akik pozitív érzéseiket sem kommunikálják, attól félnek, hogy túlságosan kifordítják lelküket, kiadják magukat, ami a kiszolgáltatottság, ráutaltság érzésével kapcsolódik össze számukra. Tudattalan parancsokat cipelünk gyerekkorunktól, például egy férfi nem sír, nem mutatja ki gyengéd érzelmeit. De a nők ugyanúgy hordozzák az erős nő látszatának maszkját, nem gyöngülhetnek el, nem engedhetnek át senkit sebezhetőségük rétegein. Merjük végre megélni és kimutatni egymás felé a szeretetet, gyengédséget, az elismerést és a hálát is. A kedvesség, a hála kifejezése, egyetlen ölelés, a szívből jövő „köszönöm”, „bocsáss meg” és „elfogadlak” szavak nagyot tudnak lendíteni egy kiüresedő kapcsolaton.
Egy konfliktusmentes kapcsolat nem erős, hanem inkább felszínes. Amelyben soha nincs semmilyen konfliktus, ott mélység sincs. Ahol csak felszínes és udvarias szerepviselkedés zajlik, és soha nem adnak visszajelzést egymásnak érzelmi állapotukról, ott lassan beáll a csend. A párkapcsolat legnagyobb ellensége pedig a csend, a megfagyott, dermedt, üres, felszínes kommunikáció. Egy jó, konstruktív vita elsodorja a rossz, betokosodott rutinokat, kiszellőzteti a kapcsolatot, életet, friss levegőt visz bele. Miért éri meg kimutatni gyengeségeinket? A lelki intimitás a bizalom folyománya, azt jelenti, hogy egy másik embert van bátorságom egészen közel engedni, hogy megismerje és megtanulja a sebezhető énemet. Ettől mélyebb, szorosabb közelség nem létezik.
Az őszinte, önfeltáró kommunikációhoz valójában négy szint vezet.
A sablonok szintjén felszínes, érzelmileg távoli, udvarias közlések zajlanak, a kérdések hátterében nincs valódi érdeklődés és figyelem. Hogy vagy? Meg sem várjuk a választ, már daráljuk, hogy mekkora sor állt a benzinkútnál. Akik így kommunikálnak, egymást távolinak, érzelmileg elérhetetlennek, kapcsolatukat kiüresedettnek érzik.
A tények szintjén is érzelmi távolságtartás történik, tájékoztatjuk egymást munkával, gyerekek körüli teendőkkel kapcsolatban. Az ilyen beszélgetésekben nincs érzelmi töltet és nincs figyelem.
A véleményközlés szintjén megismerhetjük a másik szempontjait, kitűzött személyes céljait, vágyait, munkával kapcsolatos aggodalmait. Ez az intim, érzelmi kommunikáció első lépcsőfoka. Már figyelünk a másik reakcióira, de nagy a konfliktusveszély, hiszen eltérő a nézőpontunk, nem érthetünk mindenben egyet, nem lehetünk ugyanazon a véleményen. A legtöbben, ha elutasítást, véleménykülönbséget tapasztalnak a másik részéről, újra bezárkóznak, gyorsan visszalépnek az első két szintre, és sajnos itt meg is reked a kommunikációjuk.
Az érzelmek szintjén nyílt, őszinte, mély beszélgetések folynak, de ehhez biztonságban kell érezni magunkat. Ezen a szinten még félünk az elutasítástól, az elfogadás hiányától, ráadásul érzelmeinket nehéz felismerni, definiálni, nem mindig vagyunk tökéletesen tisztában belső világunkkal, ezért sokszor nem megfelelően tárjuk azokat a másik elé.
Az intim kommunikáció szintje az érzelmi révbeérés állapota kapcsolatainkban. Nincs helye az ítélkezésnek, a legmélyebb félelmeinket, vívódásainkat vagyunk képesek megosztani, van bátorságunk vállalni önmagunkat, kudarcainkkal, gyengeségeinkkel együtt, mert tudjuk, hogy feltétlen elfogadásra számíthatunk. Lehetünk erősek, de néha nyugodtan elgyengülhetünk, kimutathatjuk bizonytalanságunkat, hogy most szükségünk van a másik erejére. Ha ezt a szintet nem érjük el, idegenek maradhatunk egymás számára, mert ahelyett, hogy tudnánk, mit érez a másik, csak feltételezzük.
Király Eszter
Köszönjük szépen a Férfiak Klubja Női Támogató Körének az aktivitását!
Király Eszter író, mentálhigiénés szakember, a Meddig tart a kapcsolatunk? sikerkönyv és A kapcsolat, amiért megéri című új könyv szerzője, három gyermek édesanyja. Írásainak, előadásainak témakörei a harmonikus és stabil párkapcsolat, a család, a kiveszőfélben lévő, hagyományos értékek megőrzése. Elhivatott segítője a pároknak, mottója: Két ember egy időre elfelejtheti az egymáshoz vezető utat, de hogy visszatalálnak-e egymáshoz, az legtöbbször döntés kérdése.”
Fotó: Sad couple photo created by Drazen Zigic – www.freepik.com
