Vannak nők, akik boldogan, önként és mindent hátrahagyva belesimulnak az anyaszerepbe, és akár egy életen át önazonosak is benne. Karrier nélkül is megadatik a boldog anyaság, mert maga az anyaság is karrier. A legfontosabb, hogy éberen, önismeretre törekedve ne féljünk meglátni és megvalósítani a saját feladatunkat, a saját utunkat, ne járjon teljes önfeladással a szülői szerep. Mindkét félnek szüksége van arra, hogy szülői státusza mellett nőnek és férfinak érezhesse magát, és ebben folyamatosan megerősítést kapjon a másiktól.
Hogyan születik az anya? Valamiféle lelki átállítódásról beszélünk, minek során egy láthatatlan kapcsoló a fejben hirtelen anya üzemmódra vált? Anyává válni nem egyetlen, kiemelt élettani pillanat műve, és biztosan nem a szülés az, ami pálcasuhintásra anyává varázsolja a nőt. Vannak olyan nők is, akik bár életet adtak, soha nem válnak igazán anyává, mindig csak szülők maradnak. Számukra a szülőség egy betöltendő poszt, státusz, egy végrehajtandó feladat, amelyben maximumot kell nyújtani, meg kell felelni.
A női szerep nem merül ki a gyerekszülésben és a családi tűzhely őrzésében. A nők között is vannak kreatív elmék, tudós alkatok, önmegvalósító művészek, üzletasszonyok, írók, balerinák, operaénekesek, akik mind követendő példák. Ők mind benne akarnak maradni a karrierösztönző forgószélben, úgy vélik, kár lenne eltékozolni tehetségüket, megéri balanszírozni az anyaság és karrier kettősségében. Számukra nem opció egyik sem, mindkettőt felvállalják, csak így élhetnek teljes életet. Ma a világ elvárások tömkelegét kényszeríti a nőkre, akik próbálnak minden szerepükben megfelelni. A női energiák érezhetően gyengülnek, és a ránk zúduló szupernő-szuperanya-szupermunkaerő nőideál csak még inkább összezavar, azonosulásra méltatlan. Legyél szuper magabiztos, sugárzóan szexi, vonzó, független, legyen karriered, egzisztenciád, állj meg a magad lábán, de harminc előtt legyen eljegyzésed, majd gyorsan esküvőd, szülj minél hamarabb, de aztán siess vissza dolgozni, vedd vissza a pozíciódat, lépj előre, lépj egyre feljebb, mert mindenhonnan, a csapból is a magazintéma folyik, hogy anyaság és karrier gyönyörűséges szimbiózisban állhatnak egymással, mint a zongora billentyűi, amelyek egymás nélkül mit sem érnek.
A karriert választó anyák valóban csillognak a siker dicsfényében, állítják, hogy az anyaság és munkahelyi elismerések járhatnak kéz a kézben, mégis a szoros időbeosztás miatt az anyai felelősség túl sokszor hárul a férjre, nagyszülőkre, vagy a dadusra, akinek a személye folyton változhat. Nehezíti a helyzetet, hogy a klasszikus nagymamaszerep eltűnőben van, hiszen sok esetben a mai nagymamák is dolgoznak, vagy távol vannak. Súlyosan hiányzik a családból az a nő, aki valóban jelen van, ráér, ebédet főz, süteményt süt, ellenőrzi a leckét, és van ideje játszani, foglalkozni a gyerekkel. Ezt a hiányt a mai gyerekek erősen megérzik. Nagyon magas szintű tudatosság, és fejlett önismeret szükségeltetik továbbá ahhoz is, hogy egy férfi megfelelően tudja kezelni, ha a mellette álló nő a munkájában elismertebb, és klasszisokkal többet keres nála, főleg, ha a háztartásban és a gyereknevelésben is az övé a munka oroszlánrésze. Sok múlik a nő hozzáállásán. Le tudja-e vetni a domináns, erős, harcedzett amazon szerepet, ahogyan átlépi a családi otthon küszöbét? Mennyi lágyságot, finomságot, női energiát menekít ki a férfiakhoz uniformizálódó karriervilágból? Hogyan tudja a férfit mindezek ellenére önbecsülésében erősíteni, férfiszerepének megtartásában segíteni? Ezek nagyon fontos kérdések. Jó érzés kimondani az igazságot: nem rendelkezünk szuperképességekkel, az élet minden területén lehetetlen maximumot hozni. Nem lehetünk teremtő, száz százalékon teljesítő munkaerők, támogató, szerető, ugyanakkor bombázó feleségek, odaadó, gondoskodó, mindig jelenlévő anyák, akikre a gyerekek bármikor számíthatnak, és nem lehetünk a konyha virtuózai, a hálószoba szexciklonjai egyben, mert erre holtbiztos, hogy nem lesz erőnk hosszú távon.
Nem is kell mindenben tökéletes teljesítményt nyújtanunk, hiszen így eleve egy megugorhatatlan mércét állítunk magunk elé. A nőkkel ma megpróbálják elhitetni, hogy valamiféle szupernők, akik életük minden területén képesek maximumon pörögni, ám a munkahelyek többségét többnyire még mindig olyan alkalmazottakra tervezik, akiknek nem kell munka mellett gyerekneveléssel is foglalkozniuk. A dolgozó nők közül azok tűnnek igazán boldognak, akik el tudták engedni a szupernő, szuperanya, szupermunkaerő imázst, és sikerült elfogadniuk a valóságot, hogy egyáltalán nem képesek egyszerre mindenre, és bizonyos kompromisszumokat igenis kötniük kell szakmai életükben. A karrierjük időnkénti feláldozása, illetve a szülői felelősség alkalmankénti átruházása segít számukra megteremteni az egészséges, lelkileg is komfortos munka-anyaság egyensúlyt, és ennek eredményeképpen egy boldogabb életet.
Király Eszter
Köszönjük szépen a Férfiak Klubja Női Támogató Körének az aktivitását!
Király Eszter író, mentálhigiénés szakember, a Meddig tart a kapcsolatunk? sikerkönyv és A kapcsolat, amiért megéri című új könyv szerzője, három gyermek édesanyja. Írásainak, előadásainak témakörei a harmonikus és stabil párkapcsolat, a család, a kiveszőfélben lévő, hagyományos értékek megőrzése. Elhivatott segítője a pároknak, mottója: Két ember egy időre elfelejtheti az egymáshoz vezető utat, de hogy visszatalálnak-e egymáshoz, az legtöbbször döntés kérdése.”
Fotó: Image by Freepik
