Állítólag egyszer egy barátja megkérdezte Pilinszky Jánost, hogy nem megy-e el vele a Budai hegyekbe, megnézni a naplementét, mert az valami varázsos. A történet szerint Pilinszky erre azt felelte, hogy köszöni szépen a meghívást, de nem, mert egyszer Svájcban látott már egy naplementét, és az összes többit el tudja képzelni. Noha személyesen nem ismerhettem, de olvasmányaim alapján mindig egy visszahúzódó, csendes, befelé forduló ember képe jelenik meg előttem, amikor Pilinszkyre gondolok, egy igazi introvertált személyiségé. A nyári szünet, amikor kiszakadhat az ember az iskolaév diktálta szokásos robotból, lehetőséget teremt arra, hogy mindannyian felfedezzük személyiségünk introvertált részét. Fogni egy jó könyvet, besüppedni a kedvenc fotelünkbe, órákon keresztül csak olvasni és elképzelni a naplementét az Andokban, a Csendes-óceán partján vagy éppen a Zalai-dombságban. Nos, ez az amit eddig nem sikerült megvalósítani, pedig a gyerekek is szétszóródtak a legkülönbözőbb táborokba. Valamiért nem voltam képes többet olvasni, pedig nagyon szerettem volna. Egyrészt azért, mert a feladat nem lett kevesebb. Bármennyire is kitört a gyerekeknek a nyári vakáció, nekem ugyanúgy dolgoznom kellett, mint az év többi részében. Másrészt meg nem csak mint szerető férj és édesapa vagyok jelen a családom számára, hanem mint dugulás-elhárító, vécépucoló, kertész, villanyszerelő, finommechanikai műszerész (a sikereim ezen a téren visszafogottak), ács és tetőfedő (ez még a jövő zenéje), valamint bőrös, festő-mázoló, szabó, asztalos, lakatos és így tovább, megannyi más szakma, amelyekbe időről-időre belekontárkodtam, egyrészt mert mindig is szerettem volna ezekhez érteni, másrészt meg mert nem lehet szakembert találni vagy csak aranyáron. Tehát nagyon élvezek itthon barkácsolni, aminek során megbizonyosodhattam az entrópia univerzális törvényszerűségéről, hogy ugyanis szétszedni mindent sokkal egyszerűbb, mint összerakni. Nem beszélve azokról az alkatrészekről, amelyek csak összerakás után kerülnek elő. Nyáron még korábban kelek, mint az iskolaév során, és végzem azokat a munkákat, amikkel korábban esetleg szakembereket bíztunk meg – amikor még voltak ilyenek a látóterünkben. De ne gondolja senki, hogy panaszkodom, mert mindez élvezettel tölt el, csak a saját kedvemre való olvasásra marad kevesebb időm, mint korábban.
Pilinszky Gyónás után című versében megemlékezik a svájci napnyugtáról:
Bevallottam: a naplementét Svájcban.
Nem lett volna szabad.
Gonosz féreg az önvád. Az erősek
hajnalban kelnek, fát aprítanak,
isznak egy korty pálinkát, s így tovább.
Mivel csak ők, az erős gyilkosok
ismerik a füvek, fák, madarak,
a nők és a csecsemők nyelvét.
Nos, ez nem egy olyan vers, amelyik könnyen adja magát, volt is min töprengenem barkácsolás közben. A szakemberhiánynak is lehetnek előnyei.
Krúdy Tamás
Fotó: Michal Jarmoluk képe a Pixabay -en.
