Kell-e a Nő vagy sem, úgy igazán…

A nő sokszor azért fél gyengének, esendőnek, „megmenteni valónak” mutatkozni, mert ez egyben a kiszolgáltatottság, a ráutaltság érzésével is szorosan összekapcsolódik számára. Mégis, akkor érzi igazán nőnek magát, ha nem kell mindig, mindenhol erősnek lenni, és mindenben egyedül dönteni. Egy érett, felelősségvállalásra képes Férfi mellett lehet a nő ízig-vérig Nő. Mindez azonban csak úgy lehetséges, ha képes előtérbe helyezni, előre engedni a Nőt önmagában, ha tud engedni a saját, eddigi, látszólag jól működő rendszeréből, hatásköréből, és engedje, hogy egy férfi Férfiként viselkedhessen mellette. Való igaz, szinte mindenre képes férfi nélkül. De a nap végén, többnyire ki hajtja a fejét a másik mellkasára? A férfi vagy a nő?

A férfiak egy része azt gondolja, hogy nincs már szükség védelmező, lovagias gesztusokra, hiszen a nők minden szempontból egyenjogúságot akarnak, tehát kapják csak meg, amire vágynak, ne járjon nekik a megkülönböztetett bánásmód. Az egyenjogúság azonban nem jelenthet egyformaságot, mert nem lehetünk ugyanolyanok. Mindez megcsonkítja a női karaktert, a nőies szerepviselkedést, és úgy egészében a női mivoltot. A férfiasság fogalma távol áll a bicepsz körfogatától, vagy a szexuális teljesítőképességtől, és nem a méret adja meg a férfiasság jegyeit. A túltengő tesztoszteron és a maximumon pörgő potencia valóban nem a férfiasság csimborasszója, és a formára kiszedett szemöldök, valamint a divatbemutatókon hosszú hajjal, lágy esésű női ruhákban felvonuló, lánytestű férfimodellek megjelenése igenis válságtünet.

Majdhogynem mindenre képes a nő férfiak nélkül, mégis a férfias, hagyományos értékeket és férfiszerepet képviselő partner dobogtatja meg a női szívet. Aki kinyitja az ajtókat, felsegíti a kabátot, aki kiáll mellette, gondoskodik, felelősséget vállal, elköteleződik, döntést hoz, a konfliktushelyzeteket felvállalja, aki nőként bánik vele, vagyis férfiként viselkedik. Egy férfit ne kelljen terelgetni, hanem legyenek ambíciói, teremtse meg a világot, amiben élni akar, és nem a státusz számít, hanem inkább a lelki erőforrások, a felelősségvállalás, a megbízhatóság, szavahihetőség, az ambíció, a tenni, teremteni akarás. Csak így nézhet fel egy férfira a nő.

Tapasztalja meg a férfi, milyen egyetlen ember mellett döntést hozni, és micsoda felemelő, érzelmi biztonságot nyújtó állapot ez, ne akarja majd ezt kockára tenni. A Férfi nem pasi, nem hím, nem jófiú, vagy rosszfiú, nem stílusos nagyarc, tetovált „isten”, törekvő karrierkirály. Nem szórakozóhelyeken törzshelyező, aranyásó műnők által levadászható pénzeszsák, és nem az örökké érzelmileg éretlen mamahotelből frissen szabadult gyermekember. Mert a Férfi nem vágyik éretlen, önállóan életképtelen, támaszkodó, kihasználó kapcsolatra, olyan Nőre vágyik, aki egyenrangú, támogató, gondoskodó, hasonló értékek szerint élő, igazi társ. Tudja, mi az, hogy „karom erős, szívem bátor”, kitartani, véghezvinni, beleállni, megteremteni, megvalósítani. Legyen a férfi olyan, aki megőrzi tartását, olyan, akit a nő inspirálhat, mert vele fejlődni, emelkedni akar, és ha elromlik, akkor nem kidobni, hanem vele együtt megjavítani akarja. A férfi nem passzív, mindig befuccsoló álomgyáros, aki nem támaszkodik, aki önmagának, és másoknak tett ígéreteit betartja. Merjenek a férfiak Férfiak lenni, érett lélekkel szeretni, elköteleződni, mert egy férfi védelmezi az övéit, végső küldetését a családjáért való felelősségvállalásban találja meg.

Ne legyen az, hogy a nő, a társ sokszor nem kell eléggé. Nem kell eléggé ahhoz, hogy ő a „pasi” felnőjön, leváljon, válasszon, közeledjen, ott maradjon, elérhető legyen, kimondja, feladja, vagy csak egész egyszerűen eldöntse, hogy kell-e a nő vagy sem, úgy igazán.

Király Eszter

Köszönjük szépen a Férfiak Klubja Női Támogató Körének az aktivitását!

Király Eszter író, mentálhigiénés szakember, a Meddig tart a kapcsolatunk? sikerkönyv és A kapcsolat, amiért megéri című új könyv szerzője, három gyermek édesanyja. Írásainak, előadásainak témakörei a harmonikus és stabil párkapcsolat, a család, a kiveszőfélben lévő, hagyományos értékek megőrzése. Elhivatott segítője a pároknak, mottója: Két ember egy időre elfelejtheti az egymáshoz vezető utat, de hogy visszatalálnak-e egymáshoz, az legtöbbször döntés kérdése.”

Fotó: Damir Spanic on Unsplash

Osszd meg a cikket!
Kapcsolódó cikkek
FFK A férfi útja
admin

Élet Alain Delonon túl – 7 jó tanács az ismerkedéshez fiatalon

Szinte minden héten vetíti valamelyik tévécsatorna a Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt? című vígjátékot, melynek címén rendre megakad az ember szeme, ám kevesen vagyunk rá igazán kíváncsiak, mert őszintén: ki akarja tudni a kérdésre a választ? Sokkal érdekesebb volna például arról filmet forgatni, hogyan szerezzünk meg, azaz – mivel nem birtokolni szeretnénk! – miként nyűgözzünk le mondjuk 7 őszinte lépésben (nem is kell 10) egy hölgyet. Akár a kiszemelt lányt a gimnáziumban, főiskolán, egyetemen, mert a diákélet a nagy találkozások, ismerkedések időszaka.

Tovább
FFK Kultúrát Apától
admin

Félúton a világhír felé – Molnár Farkas félbeszakadt életműve

75 éve hunyt el a neves avantgárd építész, Molnár Farkas, aki azért nem lett világhírű, mert külföldi mesterei és kollégái unszolás ellenére nem költözött Amerikába, hanem itthon maradt és felívelő pályafutásának 1945 januárjában egy bombatalálat vetett véget. Hivatásának tekintette az építészetet, aminek igazi mestere volt.

Tovább