Hosszú távon egy férfi bárki elől elrejtheti gyengeségeit, de a társa, a szeretett nő elől soha. És vajon bánja ezt egy olyan férfi, aki szívből szeret? Egyáltalán nem. Ha egy férfi elkötelezetten szeret, akkor ott lenni, jelen lenni, figyelni nem fárasztó tevékenység számára. Fárasztóbb volna a sok folytonos játszma, és mindig ugyanazokat a köröket futni az ismerkedés során, aztán bevallani magának, hogy lassan megfárad, és bent ragad ezekben a körökben. Az egyedüllét, a magány, az érintés, a női simító kéz, a társ hiánya, ez a fárasztó egy férfi számára.
A párkapcsolatban és minden szeretetkapcsolatban az egyenrangúság elengedhetetlen feltétele ennek a kölcsönös tükörtartásnak. Alárendelt szerepben nehezen tud bárki őszinte lenni. A társam figyelmeztet ballépéseimre, tévedéseimre, és szeretettel változásra buzdít. Látja a hibáimat, de nem legyint, nem hagyja azokat rám, nem keres mentséget a gyengeségeimre, botlásaimra. Nem a cinkosom, a bűntársam a gyengeségben, a passzivitásban, az ígéret megszegésben, a tétlenségben, hanem mindig sokkal feljebb, és sokkal messzebbre néz, mint ahogyan én szemlélem magam. Azt látja bennem, amilyen lehetnék, kimondva, vagy kimondatlanul üzeni, hogy változzak, fejlődjek, mutassam többnek magam, mert több is vagyok. A társam az, aki mellett jó lehetek, és aki mellettem, értem, miattam lesz jó. Mindezt pedig nem azért teszi, hogy a saját képére formáljon, mert egy érett ember szembenéz a különbözőségekkel, és elfogadja, hogy a másik másmilyen, és pontosan ezért is lehet őt annyira szeretni minden negatív tulajdonságával együtt. Hanem azért teszi, hogy én mellette, érte, miatta jobb legyek, és ezáltal nekünk, a kapcsolatunknak jobb legyen. Tükröt tart, melyben olyannak látom önmagam, amilyen valójában vagyok, a tükör tisztasága pedig a kölcsönös őszinteségünk függvénye, mennyire fordulunk valóban egymás felé, van-e igazi, egymás szemébe tekintő, teljes elmével odafigyelő kommunikációnk. A társam az, aki mindig valós, tiszta képet kell, hogy mutasson rólam. „A párkapcsolat olyan tükör, amelyben önmagam elutasított részeit a legtisztábban látom” – írta Jorge Bucay, pszichoterapeuta.
Társ az, aki nem kiegészít, hanem még erősebbé tesz, aki egyedül is harmonikus, és akivel erős egységet, szövetséget alkotunk. Nem támaszkodunk, nem függünk, és nem dőlünk egymáshoz, mint az A betű két lába, hanem egymás mellett állunk, egy irányba tekintünk. Csak erős, érzelmileg érett, önálló személyiségek képesek egyenrangú, igazán inspiráló kapcsolatban élni, azok, akik nem a másik felüket keresik, hanem egyedül is képesek egésszé válni. Elfuthatok a társam, a saját tükörképem elől, próbálhatok olyan látványt találni, ami új, ami más, pozitívabb színben tüntet fel, és amit el tudok viselni, de bárkihez is szaladok, idővel úgyis visszavágyom a tiszta visszatükröződést, az őszinte, inspiráló, kapcsolatunkat építő társszerelmet, hogy mindig lássam, ki vagyok valójában.
Király Eszter
Köszönjük szépen a Férfiak Klubja Női Támogató Körének az aktivitását!
Király Eszter író, mentálhigiénés szakember, a Meddig tart a kapcsolatunk? és A kapcsolat, amiért megéri című könyvek szerzője, három gyermek édesanyja. Írásainak, előadásainak témakörei a harmonikus és stabil párkapcsolat, a család, a kiveszőfélben lévő, hagyományos értékek megőrzése. Elhivatott segítője a pároknak, mottója: Két ember egy időre elfelejtheti az egymáshoz vezető utat, de hogy visszatalálnak-e egymáshoz, az legtöbbször döntés kérdése.”
További írások – férfiaktól: A férfi útja, Társadalmi témák;
írások a Férfiak Klubja Női Támogatói Köréből: női írások nemcsak nőknek;
interjúk ismert férfiakkal: Körkérdés.
Fotó: Image by Freepik
