Soha ne becsüld alá a csók erejét!

A csók egy induló szerelem karmestere, mert egyetlen szenvedélyes csókváltás alatt kiderül, hogy akarjuk-e egymást, vagy belobban a tűz, vagy örökre elalszik. Kevesen gondolunk a csók kémiájára, amikor ajkaink összecsapnak. Pedig a csók igazi hormonális lavina, valóságos zuhatagot indít el a szervezetünk „vegykonyhájában”, a kötődésért és ragaszkodásért felelős hormon, az oxitocin szintje az egekbe szökik, és tombol az örömhormon, endorfin és dopamin.

Egy szenvedélyes csók azonban nem csupán felkorbácsol, hanem különös módon a feszültséget is oldja, lazít és lenyugtat, mert a kortizol, a stressz hormon szintje ilyenkor jelentősen lecsökken szervezetünkben. Amikor csókolózunk, amfetamin, feniletilamin, valamint endorfinok és oxitocin szabadul fel, egy csók tehát kész drog. A fenilatilamint joggal nevezik a szerelem molekulájának, a „szerelem első látásra” történeteknél is ez a vegyület önti el az agyat. A szerelmesek között működő kémia tehát nem csupán egy szófordulat, hanem valóságalapja van.

A csók elmaradása árulkodóbb minden szónál, aki egyszer szenvedéllyel tapadt az ajkainkra, egy napon kerülheti a szájak és nyelvek csatáját. Ilyenkor éppen belekényelmesedni készülünk a jól bejáratott megszokás komfortos fészkébe, mert elengedni, veszni hagyni, rálegyinteni mindig könnyebb, mint teperni, kúszni, mászni, küzdeni, teljes figyelem odafordulással óvni, vigyázni valamit. Talán önmagunkat is elhanyagoljuk ilyenkor, leharcolt, nemtörődöm állapotba kerülünk testileg, lelkileg, mert a másik embernek úgyis mindegy, jelenléte oly magától értetődő és kiszámítható. Ő mindig ott lesz, és sosem megy el, mint egy bútordarab, ami mellett naponta elmegyünk szótlanul, megszoktuk a látványát. A csók mindig eszköze marad annak, hogy kimutassuk elkötelezettségünket. Ha a párok néhány év együttélés után abbahagyják a csókolózást, akkor nem érzik többé szükségét annak, hogy egymás felé bármit is kimutassanak.

A csók tűnik el leghamarabb, amikor egy kapcsolat zabolátlan szenvedélye lecsendesül, megszelídül. Hosszabb ideje együtt élő párok nagy százaléka csupán a szex előjátékaként csókolózik. Így eltűnik a napi csókváltás, nincs reggeli, útra bocsájtó rövid, puha puszi, nincs jó éjt csók, de még egy időnkénti cuppanós sem. A szelídült társszerelem, a párkapcsolati komfortzóna már egy konstans, kőbe vésett állandóság, de egyre inkább hiányoznak belőle az intimitás eszközei az összetartozás kifejezésére, mint az ölelés, érintés, bújás, csók, simogatás. Pedig ezek világosabban, és tisztábban érthetők minden szóbeli megnyilvánulásnál.

Azok a párok tudják fenntartani az erős köteléket egymás között, akiknek sok az intimitás a kapcsolatukban. A kezdetekkor többnyire sok minőségi időt töltenek együtt, ezért rengeteg dopamin és oxitocin szabadul fel bennük, idővel ezek a helyzetek egyre ritkulnak. Maga a szemkontaktus már segíti az oxitocin felszabadítását, ami egy igazi anti-stresszhormon. Ha a párok gyakran néznek egymás szemébe, fogják meg egymás kezét, csókolják meg egymást, vagy élnek szexuális életet, akkor a kötődést hosszú távon is meg lehet tartani.

Rendszeresítsük újra a fizikai intimitás kifejezőeszközeit, öleljünk reggel, ahogyan elindul az új nap, és este, a mögöttünk álló nap lezárásaként. Egy jó éjt csók a legegyszerűbb módja a szerelem, és összetartozás kifejezésének. Nem feltétlenül végződik szeretkezéssel, hanem kimondatlan eszközként újra és újra és újra elmélyíti a közöttünk lévő érzést.

A tartós kapcsolatokban a párok minél több biztonságot nyújtó kiszámíthatóságot, szokásrendszert alakítanak ki ahhoz, hogy a mindennapokat családtagokként éljék, de sajnos férfiként és nőként annál inkább eltávolodnak egymástól. A betokosodott rutinok kiszorítják a randizást, az újító, frissítő energiákat a kapcsolatból. A kapcsolatunkat újra kell romantizálni, hogy újra beemeljük a régi idők spontaneitását, szenvedélyét. Ha egy kapcsolatban minden a rutinról szól, akkor nagyon nehéz vonzónak, vágyottnak maradni a társunk szemében. Ha nem vigyázunk, lassan megszűnik minden érintés, és a szenvedély valóban elpárolog, mint a testünkre szórt feromonpermet. Ne hagyjuk veszendőbe a csókot sem! A csóknak hatalma van.

Király Eszter

Köszönjük szépen a Férfiak Klubja Női Támogató Körének az aktivitását!

Király Eszter író, mentálhigiénés szakember, a Meddig tart a kapcsolatunk? és A kapcsolat, amiért megéri című könyvek szerzője, három gyermek édesanyja. Írásainak, előadásainak témakörei a harmonikus és stabil párkapcsolat, a család, a kiveszőfélben lévő, hagyományos értékek megőrzése. Elhivatott segítője a pároknak, mottója: Két ember egy időre elfelejtheti az egymáshoz vezető utat, de hogy visszatalálnak-e egymáshoz, az legtöbbször döntés kérdése.”

További írások – férfiaktól: A férfi útjaTársadalmi témák;
írások a Férfiak Klubja Női Támogatói Köréből: női írások nemcsak nőknek;
interjúk ismert férfiakkal: Körkérdés.

Fotó: Image by fxquadro on Freepik

Osszd meg a cikket!
Kapcsolódó cikkek
FFK A férfi útja
admin

Élet Alain Delonon túl – 7 jó tanács az ismerkedéshez fiatalon

Szinte minden héten vetíti valamelyik tévécsatorna a Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt? című vígjátékot, melynek címén rendre megakad az ember szeme, ám kevesen vagyunk rá igazán kíváncsiak, mert őszintén: ki akarja tudni a kérdésre a választ? Sokkal érdekesebb volna például arról filmet forgatni, hogyan szerezzünk meg, azaz – mivel nem birtokolni szeretnénk! – miként nyűgözzünk le mondjuk 7 őszinte lépésben (nem is kell 10) egy hölgyet. Akár a kiszemelt lányt a gimnáziumban, főiskolán, egyetemen, mert a diákélet a nagy találkozások, ismerkedések időszaka.

Tovább
FFK Kultúrát Apától
admin

Félúton a világhír felé – Molnár Farkas félbeszakadt életműve

75 éve hunyt el a neves avantgárd építész, Molnár Farkas, aki azért nem lett világhírű, mert külföldi mesterei és kollégái unszolás ellenére nem költözött Amerikába, hanem itthon maradt és felívelő pályafutásának 1945 januárjában egy bombatalálat vetett véget. Hivatásának tekintette az építészetet, aminek igazi mestere volt.

Tovább