A párkapcsolati harmónia nem jár együtt az egyéniség teljes feladásával, nem annyi, mint behódolni, szomorú kényszerkompromisszumot kötni, és szemétlapátra söpörni az egyéni vágyakat, igényeket. Fejlett érzelmi intelligenciával könnyebb elfogadóvá válni, elengedve szeretni. A magas EQ valójában a beleérző képesség és a tolerancia képessége. Az érzelmi intelligencia érzelmi tekintélyt, lelki tartást is ad, vagyis aki fejlett EQ-val bír, azt érzelmileg sokkal nehezebb elnyomni. Érzelmi intelligencia kérdése az is, hogyan lesz képes valaki megfelelni a párkapcsolat adta kihívásoknak. Azt jelenti, hogy eljutok olyan önismereti szintekre, amelyeken képes vagyok önelfogadással, önismerettel szemlélni a saját gyengeségeimet, így a kapcsolatunk réseit, hibáit is, és hajlandó vagyok változtatni. Az érzelmi intelligencia lényege, hogy fel tudjuk ismerni, ki merjük mutatni, meg tudjuk élni a bennünk zajló érzelmi folyamatokat, és ezekért felelősséget tudunk vállalni. Nemcsak a saját gyengeségeimet tudom elfogadással szemlélni, hanem megértem, a társam is úgy tud jobbá válni, fejlődni, visszajelzéseimre befogadóvá válni, ha előbb elfogadom annak és olyannak, aki ő.
Ahol elfogadás van a kommunikációban, a visszajelzésekben, a kölcsönös tükörtartásban, ott otthon érezhetem magam. Akkor úgy nyilvánulok meg, és az lehetek, aki valóban vagyok. A másik ember örömét leli az egyéniségemben, a küllememben, az élethez való hozzáállásomban, örül nekem, mellém szegődik, így leszünk társak. Az irreális elvárások azonban szorongatnak, és érzelmileg megnyomorítanak, örök, boldogtalan útkeresővé tesznek. A szeretetnek nincs feltétele, de a kapcsolatoknak mégis van, ezek azonban nem a másik lényén, egyéniségén buldózerrel pusztító elvárások. A szeretetkapcsolatok feltétele, hogy mindkét fél önként, önzetlenül, lepakolja a másik ember elé azokat az értékeket, amik nélkül egyetlen emberi kapcsolat sem lehet működőképes: tisztelet, őszinteség, gondoskodás, hűség, együttérzés, figyelem, tapintatosság, a szeretet kimutatásának képessége. Ahol szeretet van, ott nincs követelés, nincs érzelmi függés. Hiszen nem követelhetem senkitől, hogy tegyen boldoggá.
Valódi szeretet, tisztelet, empátia és elfogadás akkor lesz kapcsolatainkban, ha mindenki képes felismerni és tiszteletben tartani saját és a másik határait. Minden egészséges kapcsolat feltétele, hogy a másik elfogadja, a nemleges válaszra jogunk, lehetőségünk és okunk van, nem firtatja azt tovább, nem sértődik meg a visszautasítás miatt, nem indít bosszúhadjáratot, kommunikációs zárlatot. Ha tiszteletben tartjuk a másik döntését, éreztethetjük vele, hogy ő fontos a számunkra. Mert a határok meghúzása minden kapcsolatban valójában az önbecsülésem és a méltóságom barikádja, hogy eddig és nem tovább. Önszeretet az is, hogy meghozom a döntést, és felépítek egy olyan életet, ami elől nem kell rendszeresen menekülnöm. Ezáltal úgy érvényesítem akaratomat, elképzeléseimet, szükségleteimet, hogy azzal nem bántom meg a társamat, és hozzásegítem ahhoz, hogy az ő érdekei se sérüljenek. Egy igazi kapcsolatban tényleg az lehetek, aki vagyok, a felelős, határozott nemjeimmel együtt. Egy ilyen kapcsolatban nem lesznek játszmák, felesleges körök vagy az önfeladásra ösztönző elvárások, megszabások.
Van, aki alárendelődik, behódol, megalkuszik, és mindenféle megalázó, életidegen helyzetekbe sodródik, csak hogy megtartsa a szerelme szeretetét és figyelmét. Van, aki bántalmazóvá válik, kontrollál, követelőzik, elvár, drámázik, és fura nevelési szándékkal csenddel, befordulással büntet, vagy éppen szeretetéhes polipkarokkal fonódik a másikra, szintén azért, hogy megtarthassa szerelme figyelmét. Az erőszak, a féltékenység, az örökös kontroll is szeretethiányt tükröz, az önszeretet hiányát. Ha önmagammal elfogadásba kerülök, akkor úgy leszek képes szeretni, hogy nem kell folyton bizonygatnom a világnak, mennyit érek. A mellettem álló társ úgy tud jobbá válni, fejlődni, visszajelzéseimre befogadóvá, válaszkésszé válni, ha előbb elfogadom annak és olyannak, aki ő.
Király Eszter
Köszönjük szépen a Férfiak Klubja Női Támogató Körének az aktivitását!
Király Eszter író, mentálhigiénés szakember, a Meddig tart a kapcsolatunk? és A kapcsolat, amiért megéri című könyvek szerzője, három gyermek édesanyja. Írásainak, előadásainak témakörei a harmonikus és stabil párkapcsolat, a család, a kiveszőfélben lévő, hagyományos értékek megőrzése. Elhivatott segítője a pároknak, mottója: Két ember egy időre elfelejtheti az egymáshoz vezető utat, de hogy visszatalálnak-e egymáshoz, az legtöbbször döntés kérdése.”
További írások – férfiaktól: A férfi útja, Társadalmi témák;
írások a Férfiak Klubja Női Támogatói Köréből: női írások nemcsak nőknek;
interjúk ismert férfiakkal: Körkérdés.
Fotó: Image by Freepik
