Az igazságérzethez való megrögzött, makacs ragaszkodás hozhat pillanatnyi önigazolást, elégedett érzést a sértett félnek, de csupán az igazság nem állítja helyre a békét, nem hozza vissza a bizalmat. Egy párkapcsolatban, de semmilyen emberi kapcsolatban nem hoz tartós megbékülést, megnyugvást, ha konokul ragaszkodsz az igazságodhoz. Minél mélyebb, elkötelezettebb, intimebb egy kapcsolat, annál erősebb a békére való törekvésünk, és a legreménytelenebbnek tűnő helyzetekben is képesek vagyunk megbocsátani. Amikor megbántjuk egymást, akkor pontosan az igazság elnyerése és a megbocsátás utáni vágyunk között tipródunk. Szeretnénk, ha a másik vezekelne a vétkeiért és tanulna belőlük, közben pedig szívünk mélyén újra békességre, harmóniára áhítozunk, hogy egyikünk ölelésre tárja a karját, és újra rendben legyen a közös világunk. Ilyenkor csak az ő őszinte bocsánatkérése hozhat nyugalmat, csak így állítható helyre a bizalom és a szeretet.
A megbékélésre való törekvés nem behódolást, szőnyeg alá söprést, elkendőzést jelent, vagy azt, hogy valakinek átnyújtjuk a győzelem poharát. Csak egy egészségtelen kapcsolatban érezheti valaki úgy folyton, hogy bocsánatot kell kérnie azért, amit el sem követett. Számos kapcsolatban okoz gondot a bocsánatkérés és ennek fogadása. Az egyik fél békülni próbál, de úgy tűnik, mintha a békülési kísérletet a másik ember szándékosan nem ismerné fel. Miért nem tudunk bocsánatot kérni? A bocsánatkérésnek valóban nincs kultúrája, különösen a sebződött családokban nincs megfelelő példája, illetve mintája. Ráadásul tévesen a megalázkodással, behódolással, önfeladással azonosítjuk. „Most menj oda, és kérj azonnal bocsánatot!” – ripakodunk rá a gyerekre, aki, bár igazságtalannak érzi a helyzetet, mégis kierőszakolja magából a bocsánatkérést, ami inkább hoz kényelmetlen megaláztatást, mint feloldozást, megkönnyebbülést számára. A bocsánatkérés így észrevétlenül összekapcsolódik az elvárások, a kényszerűség, a párkapcsolati hatalomgyakorlás, dominancia megtapasztalásával, éppen ezért sok ember számára felnőttként is komoly lelki tusa odaállni valaki elé, és őszinte szívvel bocsánatot kérni.
Akinek a bocsánatkérés behódolással azonosul, sokszor mások bocsánatkérését sem tudja fogadni, sokszor nem tud azzal mit kezdeni. A bocsánatkérés fogadása tehát szintén nehézséget okoz, mert megbántott társként érezhetem úgy, hogy a bocsánatkérés elfogadásával semmibe lesz véve, a szőnyeg alá lesz söpörve a fájdalmam. Vannak, akik azért nem bocsátanak meg, hogy így láncoljanak valakit örökre önmagukhoz. Újra és újra felemlegetik a sérelmeket, folytonos maró bűntudatot keltve a másikban, aki akár évek múltán is vezekel, és azon igyekszik, hogy jóvátegye egykori botlását. Aki számára a győzelem fontosabb a szeretetnél, az ne kezdjen párkapcsolati építkezésbe, ne számítson harmonikus életközösségre. Mert a párkapcsolatban egymás békéje kell hogy legyünk, az otthonunk nem csatamező, nem hatalmi harcok hadszíntere. Kapcsolataink összeomlása nagyban függ attól, hogy nem tudunk egymástól megfelelően bocsánatot kérni, nem tudjuk elismerni a másik fájdalmát.
Meg kell tanulnunk nem reflexszerűen szabadkozni. A folytonos bocsánatkérés simulékonynak, előzékenynek mutat bárkit, de sok esetben inkább negatív gondolatokat társítanak hozzá. Az állandó szabadkozás bizonytalanságról, önbizalomhiányról, „bocsánat, hogy élek” attitűdről árulkodik. Sok embernek azt is meg kell tanulni, hogy bocsánatot kérni nem a gyengeség és a behódolás jele. Sajnos ma a férfiak (és persze a nők is) attól félnek, ha leveszik álarcukat, lebontják falaikat, és megmutatják valódi énjüket, félelmeiket, akkor sebezhetővé, sérülékennyé, kihasználhatóvá válnak. Az őszinte bocsánatkéréshez bátorság is kell, és aki megteszi, a megfelelő ember szemében sokkal inkább megbecsüléssel és tisztelettel fog találkozni. A bocsánatkérés elfogadása nem jön ösztönösen, tehát aki bocsánatot kér, számolnia kell bizonyos fokú alárendelődéssel, és azzal, hogy ebből a helyzetből nem biztos, hogy úgy kerül ki, ahogyan ő szeretné. A bocsánatkérő különösen kiszolgáltatott és sebezhető állapotban van, sokak számára ez az érzelmi kiszolgáltatottság és alárendeltség nyomasztó, ezért igyekeznek inkább elkerülni.
Király Eszter
Köszönjük szépen a Férfiak Klubja Női Támogató Körének az aktivitását!
Király Eszter író, mentálhigiénés szakember, a Meddig tart a kapcsolatunk? és A kapcsolat, amiért megéri című könyvek szerzője, három gyermek édesanyja. Írásainak, előadásainak témakörei a harmonikus és stabil párkapcsolat, a család, a kiveszőfélben lévő, hagyományos értékek megőrzése. Elhivatott segítője a pároknak, mottója: Két ember egy időre elfelejtheti az egymáshoz vezető utat, de hogy visszatalálnak-e egymáshoz, az legtöbbször döntés kérdése.”
További írások – férfiaktól: A férfi útja, Társadalmi témák;
írások a Férfiak Klubja Női Támogatói Köréből: női írások nemcsak nőknek;
interjúk ismert férfiakkal: Körkérdés.
Fotó: Image by cookie_studio on Freepik
