A kényelmes struccpolitika áthatja és beépül a kapcsolatba… Aztán váratlan fordulattal szembesül a pár férfi fele, amikor azt látja, nője csomagol, vagy véget nem érő drámai hisztériája könnyáztatta párnákba fullad: „nem figyelsz rám”, „nem értesz meg”, és további hasonló, kapcsolódások, kötődések hiányát veti fel. Vagy mikor kiderül, hogy régóta van valakije, akivel sokkal boldogabb, mert jelenlegi férfipárjával nem tudja megbeszélni a dolgokat.
A férfiak szeretik:
a kényelmet,
ha békén hagyják őket, de azért valaki sertepertél körülöttük,
a nyugalmat,
a csendet,
a pihenést,
a szabadságot,
a kötetlenséget,
ha nem kérik számon őket,
ha nem követelnek tőlük semmit,
és a többi, és a többi.
Ez mind rendben van. Most nézzük, mit szeret egy nő a párjától megkapni, milyen hozzáállást szeret normális esetben a férfitársától:
gondoskodást,
sok közös programot (még a főzést, a takarítást is együtt),
összebújást,
beszélgetést (mindent megbeszélni),
kiszámíthatóságot (például a pontosságot),
ha az, amit kér, megvalósul: pl. a férfi felfúrja a polcot a falra (és nem halasztja el),
figyelmességet (pl. ha elfogyott a párja samponja, hazafelé vesz neki egyet),
és a többi, és a többi.
Mi nők „kapcsolódásban” gondolkodunk. Több férfi inkább magában gondolkodik, és mellette van a nő (nem vele).
A már-már divatos „megint elkezdett nyavalyogni, így hát fogom magam és elmegyek a fiúkkal sörözni” struccpolitika nem válik be hosszú távon. Mint ahogyan az sem, amikor a nő elkezdené sorolni a sérelmeit, és a férfi belefojtja a szót, letorkolja, esetleg még hibáztatja is, hogy túl érzékeny, vagy nagyon lelkizős.
A másik „jó tanács”, amit ilyenkor egy nő kapni szokott: „Ne vedd már úgy a lelkedre/szívedre!” Hogy ne vegye, amikor szereti a férfit, oda van érte, amikor a szeretett féltől egy gombostűnyi rossz szó mint hegyomlás nyomja maga alá a szerencsétlen nőt!
Ezt senki sem tudja egy vállrándítással elintézni, és vidáman menni tovább az élet göröngyös útján!
A társ szó kötődést, összefonódást is magában foglal.
Az előbbiekben felsoroltam, a férfi mit ne tegyen inkább. Most azt írom le, mit tehetne!
Ha a nő kiborul, annak általában oka van: egyik oka a férfi, vagy a nő hormonháztartása, vagy az időjárás, vagy rossz napja van, vagy valami nem úgy jött össze, ahogyan szerette volna, stb. Az első okkal fogunk most foglalkozni. A többivel is érdemes lenne, annyiban azokkal is foglalkozunk: ha azok valamelyike miatt van a nőnek kiborulása, lehet, akkor is a férfit okolja. Nem tehetünk róla, a mi hormonjaink nem olyan nyugisak, mint a férfiaké. A világ is sokkal mélyebben hat ránk.
Tehát nézzük meg, mit tehetne a férfi, ha kiborul a nő.
Kiborulás: sírás, hiszti, panaszkodás – akár veszekedés formájában.
Rendkívül egyszerű a recept: meghallgatni. Ennyi. De nem csak úgy tettetni, hanem valóban odafigyelve meghallgatni. Közben teljes testtel felé fordulni, hogy még a csukott szemén át is érezze a figyelmet. Ez már megnyugtató hatással lesz rá. A másik, ami még alkalmazható: az érintés – persze csak akkor, ha hagyja magát. Ennek az érintésnek szívből kell jönnie! Ez lehet simogatás, egy lágy ölelés. Ha nem engedi, nem szabad erőltetni! Lehet később próbálkozni. Az érintés nem lehet szexuális irányultságú, hiszen most a lelke vérzik több sebből. Persze előfordulhat, hogy békülős szexbe fordul a vigasztalás. A békülős szex remekül összetartja a két embert ideig-óráig. Aztán ha a kapcsolat megfeneklik, nem halad tovább a kettejük által elképzelt jövő irányába, akkor hiába a jó szex, ha nincs kibeszélve, átbeszélve, megbeszélve a probléma. Többet ér a kibeszélés-meghallgatás, mint egy jó szex.
Megértőnek kell mutatkozni, és annak is lenni.
Tóth Kornélia
Köszönjük szépen a Férfiak Klubja Női Támogató Körének az aktivitását!
Fotók: jorge gonz@lez via Foter.com / CC BY-NC-SA
geralt via Pixabay.com
