Manapság szinte mindenhonnan a test, és testiség dicsérete, a szabadosság, függetlenség, önmegvalósítás, carpe diem eszméi áradnak. A mai ember iszonyatosan ki van éhezve az elfogadásra, és a pozitív külső megerősítésre, folytonosan stimuláló visszajelzésekre vár, hogy szerethető, izgalmas, különleges, vagy szexuálisan vonzó. Miért lépünk félre? Belemegyünk, mert így akarjuk. Mert ahogyan a hűség döntés, ugyanúgy a hűtlenség is az, és hivatkozhatunk mindenfélére, csalfa természetre, családi halmozottságra, hormonok tombolására, kémiára, génelméletre, túl sok italra… De mindez szócséplés és üres magyarázkodás. A félrelépés szó tényleg valamiféle tudattalan, ideiglenes eltévelyedést sugall, mintha valaki tévedésből térne le eddigi útjáról, és nem is tehet róla, mert nem figyelt, így alakult, más irányba tévedt, félrelépett. Pedig aki félrelép, nagyon is tudatában van a döntésének, azért lép félre, mert az eddigi úton már nem akar járni, nem jó neki. Megelégeli a monotóniát, a járhatatlanságot, a nehézségeket, a rengeteg kimerítő hegymenetet, úgy gondolja, az az „út” már nem hoz számára újdonságot, kihívást, szépséget, izgalmat, és egyre ramatyabb a közérzete, majd a másik úton talán más ember lehet, másnak élheti meg önmagát. Megelégeli a monotóniát, ám a jelenlegi út járhatatlanságát, nehézségeit egyáltalán nincs kedve, ereje leküzdeni. Ha valaki letér az útról, tehát szintén hozott egy döntést, és ezt kár szépíteni. Az elkötelezettség érzése valójában az egyetlen ami megkülönbözteti az igazi, tartós kapcsolatot a felszínes temporális kötelékektől. Mert elkötelezettségben a feladni szó nem lehet opció.
Valami fontos hiányzik ilyenkor, valami alapvető, mint az autóból a benzin, vagy egy legyengült, beteg testből a vitaminok, melyek megújítanák a fáradt, leharcolt sejteket. Valami, ami feltöltené színekkel és élettel ezt az energiáit vesztett szerelmet. Amitől új erőre kapna, amitől visszaköltözne a spontaneitás, lenne végre őszinte érintés. A félrelépéssel, hűtlenséggel a legfontosabb sérül: a kapcsolat ártatlansága. Hiába próbáljuk később minden eszközzel helyrehozni, a vékony, alig-alig látható rések, repedések ott maradnak. A kezdeti ártatlanságot semmi nem hozza vissza már. A megcsalás terhét, hazugságokkal teli málháját egyikük mindig cipelni fogja, ha a hűtlenség ténye fényre derül, akkor ketten hordozzák majd kényelmetlenül feszengve, ha csak a megcsaló tud róla, akkor ő egyedül. Meg lehet bocsátani, de soha nem lehet elfelejteni. Fel lehet dolgozni, mert hiszen az idő tehetséges sebgyógyító. És fátylat lehet rá borítani, de soha nem tudjuk meg nem történté nyilvánítani. Aki valóban el akar köteleződni, annak a feladni szó nem lehet opció. Nem töri a fejét szökési terveken, menekülési útvonalakon, és nem félelemből, gyávaságból, vagy kényelemből marad. Meddig tart egy kapcsolat? Ameddig ketten éltetjük, gyógyítjuk és működtetjük. Ha az elköteleződés valódi, akkor a vészterhes időkben is hűséges maradsz, akkor is, amikor a hűség talpig nehéz, amikor a legnehezebb szeretni.
Cikkajánló: A férfiaknak is szükségük van elismerő szavakra
További cikkekért kattints rovatcímeinkre: A férfi útja, Az FK Női Támogatói Köréből (női szerzőink írásai), Férfiérték történetek, Körkérdés (interjúk), Férfiegészség.
Párokkal végzett interjúk, beszélgetések során kiderül, hogy azok, akik a házasságukat visszafordíthatatlan elkötelezettségnek tekintik, több lélektani munkát végeznek, vagyis több lelki energiát invesztálnak kapcsolatuk minden terepén azért, hogy elégedettségük és érdeklődésük fennmaradjon egymás iránt. Ellenben azok, akiknek a kötelékekkel kapcsolatos hozzállásuk lazább, vagyis szívük mélyén visszafordíthatónak definiálják, nagyobb eséllyel süllyednek bele a passzívitásba, amelyet a másik ember, vagy a körülmények folytonos hibáztatásával tűzdelnek meg. A visszafordítható szó temporális, ideiglenes állapotot sugall, mintha csak úgy elég volna ellenni benne, kivenni belőle a jót, és az első krízis idején csomagolni, fejvesztve menekülni, vagy másfelé fordulni. Sokszor éppen a „visszafordítható” hozzáállás az oka kapcsolataink működésképtelenségének és meghiúsulásának. Akik úgynevezett visszafordíthatatlan kapcsolatban élnek mélyebb, meghittebb kötődésről és lelki intimitásról számolnak be, elégedettebbek, mint azok, akik egy visszafordítható kötelékben a döntést valójában meg sem hozták egymás mellett.
Király Eszter
Köszönjük szépen a Férfiak Klubja Női Támogató Körének az aktivitását!
Király Eszter író, mentálhigiénés szakember, a Meddig tart a kapcsolatunk? és A kapcsolat, amiért megéri című könyvek szerzője, három gyermek édesanyja. Írásainak, előadásainak témakörei a harmonikus és stabil párkapcsolat, a család, a kiveszőfélben lévő, hagyományos értékek megőrzése. Elhivatott segítője a pároknak, mottója: Két ember egy időre elfelejtheti az egymáshoz vezető utat, de hogy visszatalálnak-e egymáshoz, az legtöbbször döntés kérdése.”
További írások – férfiaktól: A férfi útja, Társadalmi témák;
írások a Férfiak Klubja Női Támogatói Köréből: női írások nemcsak nőknek;
interjúk ismert férfiakkal: Körkérdés.
Fotók: freestocks on Unsplash
aletuzzi via Pixabay.com
