Egy fiúgyermek számára a helyes modellt közvetítő apa elfogadása azt is jelöli, hogy képes értékként kezelni mindazt, amit a férfiminőség jelent. Magáévá teszi, elsajátítja és szereti mindazt, ami a férfiléttel együtt jár. Egy kislány számára a nőiesség első közvetítője az édesanyja. Ha az Anya szereti, és elfogadja önmagát, akkor ezt a sugárzó önszeretetet képes átadni a lányának, akkor bátran, egészséges önbizalommal telve együtt néznek farkasszemet a nőiességgel. A lány tiszteli a női szerepét megélő, önelfogadó anyát, és az ő tiszteletével, képes majd tisztelni az önmagában élő nőt is. Egy női önbizalmat tréningező anya odaadja a lányának a női lét teljességének receptjét. Így tud Nővé válni, így tudja előhívni, felszínre csalogatni holtig tartó női ragyogást. Mert egy Nő nem csak akkor ragyog, ha egy Férfi ragyogtatja – legyen ez a női lét egyik fontos szabálya! Amikor egy párkapcsolatban mindketten szinkronban vannak – mindkét fél a vele azonos nemű szülőtől kapott identitással – akkor nyert ügyük van, akkor van esélyük egy egyenrangú kapcsolat kialakítására.
Mi történik most? Megmutatjuk a férfiaknak, hogy egyedül is sikeresen megálljuk a helyünket az élet viharaiban, meggyőztük egymást, és önmagunkat arról, hogy simán megbirkózunk a feladatokkal önállóan is, nincs szükség férfijelenlétre. Hatékonyan hintettük el a kártékony, hagyományos nemi szerepekre gyilkos ideát a nőtársadalomban. Lehet, hogy mi voltunk azok, akiknek nem jutott már korrekt minta, mert már anyánk is egyedülállóként állt helyt az egyszemélyes családmodell fejeként, sosem engedte, hogy feladják a kabátját, és az évek során markáns, erős, férfias vonásokat növesztett, hogy elviselhesse a hányattatásokat? És lehet, hogy a mai harmincas, elköteleződésre képtelen, súlyosan kötelékfóbiás és kritikus életkezdési válságban szenvedő fiatalokat is a hamis családi minta köti gúzsba? Mert a család egysége végzetesen és gyógyíthatatlanul megborult, az elhagyó apakép máig kísérti őket, az anya pedig egyedül állt helyt, keményen, tökösen, ahogyan elvárta a társadalom. Nos, az ilyen családi hátterű férfiaktól várjuk el, hogy Férfiak legyenek, felelősséget vállaljanak, elköteleződjenek, és főleg lelkesedjenek a család és a közös gyerek gondolatáért.
Amikor csüggedten az égbe kiáltjuk, hogy igazi férfiak márpedig nem léteznek, kihaltak, megsemmisültek, vagy legalábbis kihalófélben lévő veszélyeztetett lényekké váltak, akik csak minden fényévben mutatkoznak, akkor a nővé válás folyamatának a legelején tartunk, ott „csetlünk-botlunk”, éppen csak az alapokkal ismerkedünk. Ez nem baj, hiszen minden mester tanítvány volt egyszer, csak ne higgyük naivan, hogy már kijártuk a „nőiesség iskoláját”. Ne reklamáljunk, ne sírjunk, hogy nincsenek férfiak! Történik úgy, igen, hogy a férfi a női álruhába bújt, bizonytalan, érzelmileg éretlen, hercegnő szindrómában szenvedő lányokkal randizik sorozatosan, és csodálkozik, hogy a „valami nem stimmel érzés” nem hagyja nyugodni. Belefeledkezik gyönyörbe, elkápráztatja a „lánytündér” bája, hiszen ő sincsen fából, aztán kilóg a lóláb: potenciális partneréről kiderül, hogy érzelmileg éretlen, selypegő lányka, aki azonban még nagyon az út elején jár, ennek ellenére toronymagas elvárásai vannak a kiszemelt férfival szemben. Egy tudatos, független, saját értékeivel tisztában lévő, erős erkölcsi iránytűvel rendelkező, érzéseit, világlátását és elveit rátermetten és őszintén kommunikáló férfi mégis csak a nő társaságát fogja keresni. Hiszen ugyanazt várja el partnerétől, amit ő képvisel. Hölgyeim, nekünk Férfi kell? Akkor legyünk végre Nők! Hagyjunk fel a lányos allűrökkel, dobjuk sutba a hisztit, tanuljunk meg adni, szórni a szerelem bőségét, kommunikáljunk világosan, álljunk ki az elveink mellett, legyünk odaadó szeretők és gondoskodó háziasszonyok!
Nem jön el a Férfi, amíg a nő nem tudja úgy igazán beengedni az életébe. Nem úgy, hogy a férfi hetente néhányszor ágyrajáró szabadidőpartner, és mire a kakas kukorékol, ruháit kapkodva, sietve távoznia kell, mert onnantól újra indul a nő privát, mindent egyedül is kézben tartó, mindent uraló egyszemélyes élete. Egy ilyen rendszerben a férfi nehezen találja majd meg azt a kapcsolódási pontot, amelyben ő Férfiként tud viselkedni. A nő meg tud csinálni mindent saját maga, egy igazi férfi nem hagyja ezt neki. De nem jön el, nem érkezik el a Férfi, ameddig a nő nem engedi. A férfinak Férfiként kell megnyilvánulnia, ez vonatkozik arra, hogy biztos egzisztenciája van, de arra is, hogy be tudja faragni a karácsonyfát a tartóba. A Nő a feminin oldalát kell csillogtassa, ez az ősi gén van belénk kódolva. Akkor miért nem tesszük? Szükségünk van a Férfijelenlétre, a segítségére, a támogató, inspiráló szerelmére, és nem azért, hogy támaszkodjunk rá, hanem hogy kiteljesedjünk vele.
Cikkajánló: A nő felelőssége
A férfi megadást követel, azt hogy a nő végre engedje, hogy megfogja a kezét, hogy tisztelje a döntéseit, hogy higgyen a hűségében, hogy el tudja engedni a kételyeit, hogy végre ráébredjen, nem kell mindig erősnek lennie, az élet úgyis halad a medrében, ha nem ő irányít folyton. Van hely a szívedben egy Férfi számára? Ő már megtanulta uralni erejét, indulatait, érzéseit, vágyait, ő már készen áll, mindent érted tenne. Addig nem fogad maga mellé, amíg te nem vagy kész, amíg még az út elején jársz.
Király Eszter újságíró
Köszönjük szépen a Férfiak Klubja Női Támogató Körének az aktivitását!
Fotók: Alexis via Pixabay.com
Solomon_Barroa via Pixabay.com
