Egy úriember arról ismerszik, hogyan bánik a nőkkel, tartja a mondás. Tetteivel bizonyítja, hogy a lovagiasság nem kihalóban lévő viselkedésforma, mert tudja még mi fán terem az udvarlás. A nőnek nem hízeleg, vagy beszól, hanem bókol, és nem ezerszer begyakorolt, unalmas macsó-allűrökkel dobálózik, mert tudja, hogy a nőt a bók élteti, ettől virágzik, ragyog, és néhány megerősítő mondat újra széppé, magabiztossá varázsolja. Egy nő minél pozitívabban látja önmagát, annál elégedettebb és derűlátóbb a mellette álló férfi. Egy Férfi tud bókolni, és jól is időzíti bókjait, de soha nem puffogtat ész nélküli üres szólamokat.
„Soha a nőkről csúnyán ne beszélj, nincs oly alantas asszonyi személy, aki ne volna méltó tiszteletre: hisz asszony nélkül férfi sem születne.”
Ha a férfi bókol, tegye azt úriember módjára. Legyen szexi, de nem szexista. A vonzó kisugárzás ne járjon karöltve tolakodó, leuraló magatartással, amikor a szavak, vagy a testbeszéd nyílt, vagy burkolt szexre utaló, egyértelmű üzeneteivel lerohanja a nőt.
A bókolás és a bók fogadása egyfajta örömjáték. A legjobb, legizgalmasabb kétszereplős társasjáték, és nem valami rossz szokás, társadalomra káros, ártó szenvedély, amiről le kellene szoknunk, hanem pontosan abból a tényből fakad, hogy nőnek és férfinak születtünk. Nő és férfi egészséges viszonyulásához a bókolás és a bók fogadása létszükséglet, mint a táplálék vagy az éltető oxigén, kell hozzá valamiféle cinkosság, játékosság és egy húron pendülés a másikkal. A bók ártalmatlan, könnyű játék, nő és férfi finom, érintés nélküli tánca, édes szócsata. A bók, főleg, ha fogadni is képesek vagyunk, aznapra felpezsdít, és ez az energia nem vész el, ott csillog majd a szemünkben, és minden zsigerünkben érezzük majd, hogy nőnek lenni jó.
A bók visszautasíthatatlan, és nekünk, nőknek újra meg kell tanulnunk fogadni a bókot. Ha annak stílusa, szókészlete, időzítése megfelel az emberek közötti érintkezés normáinak, akkor miért ne örüljünk neki csak úgy, önmagáért? Ha a bók egyébként rendben van, akkor fogadjuk pozitívan, ne tekintsük a női nem elleni támadásnak, ne diszkrimináljuk ezért a férfiakat, és ne égessük rájuk a szexizmus billogját. Amióta világ a világ, létezett kőművesfüttyentés, nem olyan nagy baj az, elengedjük a fülünk mellett, úgysem ez fogja bearanyozni a napot. A férfiak kezdeményezését, bókjait, elismerő megjegyzéseit éretten, nyugodtan kell tudnunk kezelni, mert a felnőtt női viselkedés egyik fontos fokmérője, hogy miképpen reagálunk ilyen helyzetekben, hogy képesek vagyunk-e egyszerre határozottan és udvariasan, méltósággal, tartással visszautasítani bárkit, és ez legyen igaz az élet minden területére.
Hol veszítettük el a bókot? Vajon mennyiben vagyunk okai mi, nők annak, hogy nem olyan bánásmódban részesülünk, melyet a minket körülvevő férfiaktól szívünk szerint várnánk? A bók társasjáték, és egyedül unalmas játszani, értelmét veszíti, ha egyoldalú. Ha a bók kedvünkre van, és kedvesen, visszafogottan, elegánsan fogadjuk, és viszonozzuk is a bókot, akkor jó eséllyel számíthatunk elismerő szép szavakra továbbra is. A férfiak könnyen leszoknak az udvarlásról, a bókolásról, és mi marad nekik? A „hová tűntek a férfiak?” lemez, amit időről időre hallanak tőlünk. Tényleg, hová tűntek a férfias férfiak? Talán úgy fair, ha azt is megkérdezzük, hová tűntek a nőies, befogadó, feminin tulajdonságokat előtérbe helyező, nagybetűs Nők? Nézzünk kicsit tükörbe, és a Hol vannak a férfiak kérdésre válaszoljunk őszintén: ebben a felborult szerepegyensúlyú világban sokszor mi, nők tüntetjük el őket fokozatosan, átneveljük, megváltoztatjuk, sikeresen kondicionáljuk a férfiakat. Megmutatjuk nekik, hogy mi egyedül is sikeresen megálljuk a helyünket az élet viharaiban, meggyőztük egymást, és önmagunkat arról, hogy simán megbirkózunk a feladatokkal önállóan is, nincs szükség férfijelenlétre. A mai modern férfi egyetlen percig sem akar kiszámítható, megbízható jófiú lenni, hamar megtanulta, ha nőt akar, ideje bedobni a rosszfiú-attitűdöt, így nagyobb az izgalom, és vibrál a változatosság, jobban ragaszkodunk majd hozzájuk. A férfiaknak szükségük van a hódítás édes ízére, hogy bókokkal, udvarlással hódítsanak, és eljátszhassák a saját, hagyományos szerepeiket, a nőknek pedig arra van szükségük, hogy meghódítva érezhessék magukat. A hódítások, ismerkedések, mély beszélgetések, flörtök, évődések, csábítások, udvarlások, bókok egyre inkább kiveszőfélben vannak, és lassan eltünedeznek, ha engedjük. Elvesznek a fantáziák, vágyak, elképzelések, csalogató részletek, nem marad kézfejen felejtett finom, igéző, hívogató parfümillat, várakozás. Ne hagyjuk, hogy így legyen!
Cikkajánló: A férfi vadászó, a nő csábító – Engedjük a férfiakat udvarolni!
Férfias férfiak igenis léteznek, de ahhoz, hogy valóban lássuk egymást, felszínre kell csalogatnunk a bennünk rejtőző nőt. Ha ugyanolyanok vagyunk elvész a játék öröme. Ha nincs vadász és vad, akkor a férfi nő kapcsolata, és a társkeresés elveszíti dinamikáját, izgalmát, unalmassá, válik, elillan belőle a fűszer, és cseppet sem jelent majd kihívást.
Király Eszter
Köszönjük szépen a Férfiak Klubja Női Támogató Körének az aktivitását!
Fotók: falco via Pixabay.com
StockSnap via Pixabay.com
