Számos terapeuta osztja a véleményt abban, hogy igenis jelentősége van annak, mikor történik az első szex. Sok férfi ugyanis automatikusan eltávolodik attól a nőtől, aki túl korán behódolt neki, még a szabad szerelem, és a laza szexkapcsolatok korában is, mert a szexi testtájakat látni kiváltság, megéri várni, megéri képzelegni, álmokat szőni, fantáziálni, és megéri a férfinak dolgozni érte.
Az induló párkapcsolatok három szakaszra bonthatók
Az első fázis az euforikus vonzalomról szól, amikor a férfi lelkesedik, udvarol, bókol, kényeztet és a csillagokat is lehozná. Az eufória néhány hónap alatt átcsúszik az eltávolodási fázisába, vagyis a férfi érzelmileg elhatárolódik a nőtől. Ha a nő ebben az elhidegülésben nem képes megőrizni a nyugalmát, méltóságát, és függő, kapaszkodó üzemmódba kapcsol, akkor tényleg elronthatja az ígéretesnek induló párkapcsolatot. A nő pontosan a legvonzóbb tulajdonságait, a magabiztosságot, függetlenséget, titokzatosságot, felszabadultságot veszíti el, ha függeni kezd, és ezt minden eszközzel ki is nyilatkoztatja. Ha ezt a periódust önbecsülését, méltóságát előre helyezve, nyugalmát megőrizve képes átvészelni, ha nem zárja le sértődötten a kapcsolatot, és nem is helyezi a férfit minden és mindenki elé, hanem éli tovább nyugodtan az életet, ahogyan eddig, függetlenül, magabiztosan, akkor a férfi jó eséllyel át fog lépni a harmadik, úgynevezett kötődési fázisba. A titok tehát abban áll, hogy érzelmi egyensúlyra és elegendő magabiztosságra tegyünk szert, a férfiak mindig megérzik, ha nem kapaszkodunk, ha nem akarjuk őket kontrollálni.
Egy érett gondolkodású férfi csak olyan nő mellett marad…
…akiben van valami, amit ő tisztelhet. Erős jellemét, vagy azt, hogy elveihez konokul tartja magát. Olyan nő mellett állapodik meg, aki megtanult egyedül lenni, és az egyedüllétben tett szert a megfelelő szintű önismeretre, nem egy férfitól várja lelkének kitavaszodását, ugyanakkor egyenrangú, és inspiráló társ lehetne. Önbecsülése a helyén, tiszteli önmagát, nem áll folyton készenlétben, titokzatos, kissé távolságtartó, ami egy férfi számára csupa kihívás és izgalom.
A férfiakra a kisugárzás, és a vonzó külső erőteljes hatással van, de mindezen túl legtöbbször a nő felszabadultsága, függetlensége, vidámsága, titokzatossága az, ami igazán lenyűgözi. Sajnos gyakran pontosan ezeket a tulajdonságait veszíti el a nő, és ha ez egy szorongó, kapaszkodni vágyó magatartás irányába mozdul el, főleg, ha túl korán következik be, akkor a férfi távolodni kezd, és pont. Amikor fájó már az egyedüllét, és ki tudja, hányadik idézőjeles igazin vagyunk már túl, akkor különösen hamar kereteket szabnánk egy kapcsolatnak, és kimondatnánk a férfival a játék nevét, ahelyett, hogy fenntartanánk a vadászösztönét, és engednénk még izgalmas, bizsergető bizonytalanságban lebegni. Minél régebben és fájóbban várunk arra a bizonyos nagybetűs Párkapcsolatra, amely végre nem csak egy felejteni való liezon, annál nagyobb a veszélye, hogy elrontjuk a túl korai kapaszkodással.
Honnan jön vadászösztön?
Miért mondjuk sok férfira, hogy már megint csak egy újabb trófeára hajt? A férfi amióta világ a világ azon igyekszik, hogy „megszerezze” a nőt. Ugyanez történik az állatvilágban is, a hímegyed arra törekszik, hogy a lehető legtökéletesebb, legtermékenyebb példányt szerezze meg magának, hogy saját génjeit minél nagyobb valószínűséggel tovább örökítse.
Szexuálpszichológusok állítják, a férfiaknak életük végéig szükségük van a vadászatra. Szerencsére, mi emberek képesek vagyunk leküzdeni ösztönkésztetéseinket. Egy érzelmileg érett férfi hiába érzi minden zsigerében, hogy vonzódik egy nőhöz, nem fog kezdeményezni, ha a nő ujján karikagyűrű csillog, vagy ha ő maga érzelmi biztonságban már elkötelezte magát. A férjek már nem vadásznak? Dehogynem. Csak szerencsére a párkapcsolatban élő férfiak zöme megelégszik azzal is, ha felkeltheti a nő érdeklődését, kicsit kedvesen bókolhat, ártatlanul udvarolhat, majd legfeljebb „agyban kirándul” tovább, és fantáziájában lejátssza az elmaradt részleteket. Mert bár minden egyes férfi tagadhatatlan velejárója ez a vadászó attitűd, mégis jobban szeretnek nyugodt, kiegyensúlyozott, szeretetteljes párkapcsolatban élni, emiatt aligha kockáztatják egy meglévő, boldog állapotot a pillanatnyi hódításért.
„A kíváncsiság fenntartásán áll vagy bukik minden párkapcsolat működőképessége és sikere”
Még mindig kalapál a szíved a jöttére, vagy a jól ismert, unásig hallott léptek a komfortzóna magától értetődő, alanyi jogon járó részét képezik csupán? Finom mozdulatokkal ujjai még mindig ugyanoda helyezik a parfümöt, ha téged vár? Megrészegít még az illata, jólesőn beleborzongsz az érintésébe, ámulatba ejtenek még az okos, csillogó szemek, a sziporkázó intelligencia? Képes megújulni, ezer színben ragyogni, és mindig meglepetéseket tartogatni? A kíváncsiság, az éhség, a rácsodálkozás, folyamatos felfedező vágy szűnik meg egymás iránt, mert az a másik ember úgyis ott marad, mindig elérhető, mindig kiszámítható, és mindig jelen van. A kíváncsiság fenntartásán áll vagy bukik minden párkapcsolat működőképessége és sikere. Egy férfinak élete végéig szüksége van a vadászatra, mégis a tökéletességet egy harmonikus monogám kapcsolatban, egyetlen nő oldalán találja meg. Ám ehhez fontos, hogy a nőben megmaradjon az a fajta inspiráló erő, amivel folyamatosan ébren tudja tartani a férfi érdeklődését.
„Azt a nőt kell megformálnunk, akit minden férfi magáénak szeretne, mégis csak egyvalaki kaphat meg”
Nekünk nőknek nem elég pusztán a férfi rendelkezésére állni, nem elég magától értetődőnek, kiszámíthatónak lenni, nem elég csak beékelődni, megtalálni a helyünket, akár egy jellegtelen, funkció nélküli bútordarab a férfi életének díszletei között. Egyetlennek kell lenni. És meg kell testesíteni számára az összes többi, elérhetetlen, vágyott nőt, akiket ha ideje, kedve, lehetősége, férfiösztöne engedné, meg akarna szerezni önmagának. Azt a nőt kell megformálnunk, akit minden férfi magáénak szeretne, mégis csak egyvalaki kaphat meg.
A nő titokzatosságának, elérhetetlenségének, izgalmas nőiességének megtartásával el tudja érni azt, hogy a szeretett férfi otthon hódítson, küzdjön, és végül győzzön. Ehhez azonban meg kell találni a bennünk rejlő Nőt. Nem az anyát, a dolgozó nőt, a feleséget, hanem a döntésképes, autonóm, izgalmas, nagybetűs Nőt. Nem létezik ettől inspirálóbb vonzerő. Milyen vonzó és szexi az a nő, aki számára a párkapcsolat nem oxigénpalack, vagy lelki köldökzsinór az élethez. Az ilyen nő nem támaszkodik, és nem válik energiarablóvá, hanem egyenrangú, inspiráló társ marad, akár egy életen át. Mondhat bárki bármit, a párkapcsolat motorja és szíve a nő. És ha az egyik nap langyos, a másik pedig izzik a szenvedélytől, a különbség ő maga.
Király Eszter
Ti mit gondoltok a témáról? Osszátok meg hozzászólásban a véleményeteket! Gondolkodjuk el a következő kérdéseken is, amelyeket szerzőnk, Király Eszter vetett fel nekünk írása végén: „Talán sokunkban felmerül a kérdés: ha a férfi számára ennyire fontos, hogy hódítson, és a nőnek, hogy elcsábítva legyen, akkor miért fordulnak meg a nemi szerepek? A modern férfi miért udvaroltat magának, és a modern nő miért nem várja meg, hogy a férfi kezdeményezzen, hódítson, harcoljon, végül győzzön?”
Köszönjük szépen a Férfiak Klubja Női Támogató Körének az aktivitását!
Fotók: macadam13 via Pixabay.com
aliceabc0 via Pixabay.com
