Önmaga egészséges szeretete, önbecsülés
Ha önmagammal elfogadásba kerülök, akkor úgy leszek képes szeretni, és az életemet vezetni, hogy nem kell folyton bizonygatnom a világnak, mennyit érek. Önszeretet az is, mint meghozni a döntést, és felépíteni egy olyan életet, ami elől nem kell rendszeresen menekülnöm. Ezáltal úgy érvényesítem akaratomat, elképzeléseimet, szükségleteimet, hogy azzal nem sértek másokat, és hozzásegítem őket is ahhoz, hogy az ő érdekeik se sérüljenek. Egy igazi kapcsolatban tényleg az lehetek, aki vagyok, a felelős, határozott nemjeimmel együtt. Egy ilyen kapcsolatban nem lesznek játszmák, felesleges körök vagy az önfeladásra ösztönző elvárások, megszabások. Önmagam szeretete és elfogadása miatt tiszteletben tartom, és ismerem a saját lelki működésemet, így a saját határaimat is.
Hálás gondolkodás
A hálás gondolkodás boldogabbá és egészségesebbé tesz. Mert magához vonzza a pozitív érzelmeket, a reményt, az örömöt, a megelégedettséget, és összeegyeztethetetlen a keserűséggel, az irigységgel, a bosszúvággyal, vagy a sértődöttséggel. A hálatelt emberek jelenüket teljesebbnek, jövőjüket biztatóbbnak érzik. A nehézségekkel könnyebben birkóznak meg, mert minden helyzetben életük pozitív aspektusait tartják szem előtt. Jobban érzik magukat a bőrükben, mentális és fizikai immunrendszerük is rendben működik, ritkábban éri el őket a depresszió, egészségesebb az önértékelésük. A hála lehetetlenné teszi a boldogtalanságot. A hálatelt emberek megértették, hogy minden emberi kapcsolat, találkozás egy szívlecke, könnyebb, vagy nehezebb, és mindig tanulnivalót, feladatot, megválaszolatlan kérdést hordoz. Fel tudják tenni önmaguknak a kérdést: miben volt ez a kapcsolat a tanítóm? Miért lehetek hálás? Hogyan lesz előnyömre a változás? Hálát adni azt jelenti, hogy ki tudom mondani: nem rágódom sokáig azon, amim nincs, és értékelem azt, ami megmaradt.
Megbocsátás
A megbocsátás önmagunk miatt fontos, a saját terhünk letétele. Megbocsátani morális döntés, gyászfolyamat, lelki tusa, önmarcangolás. Valójában a valóság objektív elfogadását jelenti, amihez időre van szükség, egészen addig, amíg begyógyulnak a sebek, szertefoszlik a düh, és feledésbe merül a sérelem. Akarnunk kell azonban nem nyitva hagyni a sebeinket. Megbocsátani ugyanazt jelenti, mint önként elhúzni a feledés paravánját, mert aki tudatos elengedésre törekszik, annak sokkal könnyebb a megbocsátás is. A megbocsátás is csak teljes odafordulással, figyelemmel, empátiával lehetséges. Mert nem elegendő a szó, a lelkünkben zajló lelki méregtelenítési folyamatoknak be kell végződniük, hogy a másik ember valóban feloldozást nyerjen.
„Haragtartónak lenni olyan, mint forró szenet marokra fogni azzal a szándékkal, hogy valaki másra hajítjuk azt; mi fogunk elsőként megsérülni” – mondta Buddha, és ezzel pontosan kifejezte a megbocsátás valódi lényegét. A haragommal, a dühömmel és a sérelmeimhez kapcsolódó nehéz érzésekkel nem annak ártok, akivel megrekedtem, hanem inkább magamnak, mert az a saját testi-lelki egészségemet rombolja.
A krízisekkel való megküzdés
Az egyéni életünk és a párkapcsolati létünk is életciklusokra bontható. Amikor egy új életciklusba érkezünk, mindig van egy krízispont, ami változást követel egyéni életünk és kapcsolataink rendszerében, és éppen a krízispont az, ami a fejlődésünket lehetővé teszi önismeretben, szeretetadásban, a konfliktusok kezelésében. Minden személyiség és kapcsolat a kríziseken keresztül fejlődik, gazdagodik igazán. Egy krízist követően a szenvedés elkerülhetetlen, de a fejlődés lehetősége megmutathatja a fényt az alagút végén.
Elfogadás és elengedés
Az elfogadás azt jelenti, hogy megbékélünk a veszteséggel. Ez nem mindig és feltétlenül jelenti a fájdalom megszűnését is, és semmiképpen nem tagadást, terelést, elbagatellizálást, vagy teljes felejtést jelent. Sokkal inkább az elengedését mutatja, az életünkben való lassú előrelépegetést, vagyis a harc, a küzdelmek, a miértek keresésének feladását, a valóság elfogadását. A poszttraumás növekedés azt is jelenti, hogy a krízisekkel való megküzdés járhat a fejlődésünkkel.
Annak felismerése, hogy nincsen függőségi helyzetekben, ő irányítja az életét, senki más
Mit jelent a lelki életképesség? Egy érzelmileg érett személy már nem várja el, hogy „lelki köldökzsinóron” át áramoljon számára az éltető erő és életenergia, érzelmi fizikai komfortjának biztosítása, hanem lelkileg is megáll a saját lábán, támaszték nélkül sem veszít talajt, pszichológiailag is életképes. A döntéseiért maga vállalja a felelősséget, felvállalja a konfliktushelyzeteket, képes nemet mondani, nem hibáztat másokat vagy a körülményeket a tetteiért, vagy az állapotáért, hanem felelősségteljes felnőttként él. Kialakult saját énhatárai vannak, és saját morális értékrendszere, melyek mellett képes kiállni, kitartani. Egy lelkileg is életképes ember nemcsak kapcsolatok részeként, hanem különálló lényként is látja magát, önmagával is fel tudja venni a kapcsolatot, tudatosan definiálja saját érzéseit és képes érzelmi állapotát megfelelően a másik elé tárni.
Király Eszter
Köszönjük szépen a Férfiak Klubja Női Támogató Körének az aktivitását!
Király Eszter író, mentálhigiénés szakember, a Meddig tart a kapcsolatunk? és A kapcsolat, amiért megéri című könyvek szerzője, három gyermek édesanyja. Írásainak, előadásainak témakörei a harmonikus és stabil párkapcsolat, a család, a kiveszőfélben lévő, hagyományos értékek megőrzése. Elhivatott segítője a pároknak, mottója: Két ember egy időre elfelejtheti az egymáshoz vezető utat, de hogy visszatalálnak-e egymáshoz, az legtöbbször döntés kérdése.”
További írások – férfiaktól: A férfi útja, Társadalmi témák;
írások a Férfiak Klubja Női Támogatói Köréből: női írások nemcsak nőknek;
interjúk ismert férfiakkal: Körkérdés.
Fotó: Image by lookstudio on Freepik
