Főleg a párok női tagjai panaszkodnak arról, hogy partnerükből egyszerűen nem tudnak semmilyen érzelmi választ kicsikarni, de természetesen vannak nők is, akikre ez ugyanúgy jellemző. Jöhet sértődés, faggatózás, sírás, kiabálás, de akár kedveskedés is, zéró érzelmi reakciót tapasztalunk, tényleg olyan, mintha ezek az emberek semmit nem éreznének.
A címben szereplő „analfabéta” fogalomhoz talán többen is a megszégyenítést, megalázást társítják, mert ilyen jelzőkkel sértették azokat, akik nem értettek valamihez. Távol áll a tőlünk, hogy efféle céllal használjuk e szót. Az analfabetizmus átvitt értelemben azt jelenti, hogy valakinek nincs érzéke, vagy nem ért valamihez; fontos felismerni az okokat, a gyermekkori háttért, mert csakis így lehet változtatni az érzelmi hiányosságokon.
Az alexitímia görög eredetű kifejezés, szó szerinti jelentése: szavak hiánya az érzelmek leírására. Vagyis az alexitímiásnak nincsen megfelelő szókészlete az érzelmei kifejezésére. Nem képes az érzelmeit, lelki folyamatait tudatos szinten megélni, és ezeket szavakkal kifejezésre juttatni. Fiziológiai tüneteiket képesek csak meghatározni, például azt, hogy izzad a tenyerük, vagy hevesen ver a szívük, de azt már nem tudják beazonosítani, és megfogalmazni, hogy éppen boldogok, szomorúak, dühösek, csalódottak, a legtöbb érzelmileg nehéz és telített helyzetben az „idegesség” kifejezést alkalmazzák. Emellett nehézséget okoz meghatározni azt, milyen okok állnak az aktuális érzelmeik hátterében. Az érzelmek bagatellizálása, negligálása, tudomásul nem vétele különböző pszichoszomatikus betegségekhez vezetnek nála, migrén, pánikbetegség, gyomor-és bélrendszeri problémák, mivel az alexitímiás nem észleli a lelki fájdalmat, szomorúságot, haragot, bánatot, félelmet, azokat nem azonosítja be, nem nevezi nevén, nem hangosítja ki, és nem tud róla senkinek sem beszámolni. Például, ha elutasítást, kitaszítottságot él meg, a lelki fájdalmat nem éli át, csupán az ezzel járó fizikai tüneteket, pl. a fejfájást. Mások érzéseit sem képesek átérezni, híján vannak az empátiának, felszínes témákról a végtelenségig képesek beszélni, de ahogyan mélyebb tartalmak kerülnek terítékre, magukba zárkóznak, kivonódnak a beszélgetésből.
Egy érzelmileg gátolt társsal nem lehet érzelmileg kapcsolódni. Belső élményeiről, saját érzéseiről nem beszél. A „mondj már valamit” ismétlésébe lassan belefáradunk, fogalmunk sincs, mi zajlik benne. Érzelmi szükségleteit, alapvető vágyait kapcsolataiban nem képes kifejezésre juttatni.
A legtöbb viselkedésmintát a múltból, otthonról hozzuk, az önérvényesítést, vágyaink, akaratunk, igényeink kifejezésre juttatását, és annak módjait is gyermekként tanuljuk meg. Ahol nehezen, vagy egyáltalán nem beszéltek egymásnak az érzéseikről, könnyen előfordul, hogy a gyermek hézagos, vagy nem megfelelő mintát kap a fájdalmas érzésekkel való megküzdésre. Az a személy, aki gyermekként megtanulta, hogy érzelmeiről nem szabad beszélnie, későbbi kapcsolataiban is bizalmatlanság, gyanakvás és zártság jellemezheti. Az érzelmi kommunikáció hiányosságai félreértéseket okozhatnak, melyek megrekesztik a kapcsolatokat, és az elszigetelődés, elutasítottság, meg nem értettség érzéséhez vezetnek. Egy idő után a gyerek rájön, hogy nem érdemes kifejezni érzelmeit, mert úgysem figyel érzelmi igényeire senki, nem kapja meg azt a gondoskodást, amire vágyik, tehát, jobban jár, ha érzelmeit elrejti.
Ezekből a gyermekekből lesznek majd azok a felnőttek, akik nem engednek közel magukhoz egyáltalán senkit, vagy csak addig maradnak egy kapcsolatban, amíg az felszínes és konfliktusmentes. A konfliktus ugyanis már negatív érzelemmel jár, és az érzelmek veszélyesek számukra. Kialakul egy séma: ha kifejezi, hogy valaki fontos számára, ha átengedi magát annak a kapcsolatnak, az a valaki majd nem fog figyelni rá. A biztos és hatásos egyetlen védelem tehát a bezárkózás, vagy a kivonódás, akkor nem érheti őt csalódás.
Társként nagyon nehéz az áthatolhatatlan falon túllátni, amelyet önmaga köré épített, mégis szakember külső segítségével próbáljuk meg, mert a falon túl egy magára hagyott, szeretetlen gyermek ül, aki csak suttogni mer, vagy egészen elnémult, mert szülei úgysem figyelnek az érzéseire, és nem hallják meg a szavát.
Király Eszter
Köszönjük szépen a Férfiak Klubja Női Támogató Körének az aktivitását!
Király Eszter író, mentálhigiénés szakember, a Meddig tart a kapcsolatunk? és A kapcsolat, amiért megéri című könyvek szerzője, három gyermek édesanyja. Írásainak, előadásainak témakörei a harmonikus és stabil párkapcsolat, a család, a kiveszőfélben lévő, hagyományos értékek megőrzése. Elhivatott segítője a pároknak, mottója: Két ember egy időre elfelejtheti az egymáshoz vezető utat, de hogy visszatalálnak-e egymáshoz, az legtöbbször döntés kérdése.”
Fotó: Image by drobotdean on Freepik
