Ahol soha nincs semmilyen konfliktus, ott egyikőnk feladta önmagát. A konfliktus nem valami rossz, ördögtől való ártalom, nem azt jelenti, hogy kapcsolatunk végérvényesen megromlott, és nem marad más kiút számunkra, mint a szakítás. Inkább visszajelzés, azt mutatja, hogy egyikőnk sem adta fel önmagát, szempontjait, igényeit, szükségleteit, és van bátorsága megfelelően hangot adni ezeknek. Amikor egy napról napra növekvő, elfojtott, szőnyeg alá söpört konfliktushalom tetején üldögélünk, szótlanul, egymásnak hátat fordítva, akkor lelkünk mélyén tudjuk, hogy itt a vége, eddig tartott a kapcsolatunk. Egy krónikus konfliktuskerülő mellett nagyon könnyű megélni az elszigeteltséget, a társas magányt. Nem húz határokat, nem mond nemet, de igent sem, ezért sokszor gondolatolvasásra kényszerít, ami ha sikertelen, akkor passzivitással, goromba beszólásokkal, vagy újabb elkerüléssel büntet. A konfliktuskerülés mindkét félnek hátráltató és fájón frusztráló. Abban a kapcsolatban, házasságban egy idő után megszűnik az intimitás, és egyre távolabb kerülnek egymástól.
A hosszú távú szerelem, a boldog kapcsolatok titka nem a konfliktusmentes élet. Az elfojtott feszültség ott bujkál majd minden „jó reggeltben”, „jó éjszakátban”, minden mozdulatban, és minden látszólag ártalmatlan megnyilvánulásban. Aki semmit nem mond a másiknak legbensőbb gondolatairól, félelmeiről, vívódásairól, vágyairól, negatív, vagy pozitív érzéseiről, szakadékot von a kapcsolatban. Ha nem beszélünk, az hosszú távon kétséget, bizonytalanságot, gyanút, szorongást kelt. Boldogok lehetnénk együtt, de mégis elköszönünk egymástól a rossz kommunikáció miatt. Hiába közelítünk, hiába törekszünk az összefonódásra, ha folyton falakba ütközünk. A fel nem oldott konfliktusokból, haragból, neheztelésből, titkokból, meg nem értettségből olyan masszív falakat építünk, amelyeken a másik embernek már szinte lehetetlen áthatolni. Egyszer csak azt észleljük, hogy mindig ugyanannak a problémának a taposómalmában őrlődünk, később úgy tűnik apróságokból lesz vérre menő vita közöttünk, pedig csak annyi történt, hogy nem fér több bántás, harag, csalás, hazugság, hamis ígéret a szőnyeg alá. Kicsordul a sok kezeletlen konfliktus, amelyek az évek során csak rakódtak egymásra. Érdemes ezért minél gyorsabban, vagy inkább azonnal reagálni. Hiszen a sérelmekre idővel csak újabbak rakódnak, a konfliktusok pedig további sérelmeket szülnek.
Kapcsolatunk szakaszaiban számos természetes krízisfolyamat játszódhat le, mert ez az élet normális rendje. De ha ezeket nem sikerül jól kezelni, az könnyen, tégláról téglára érzelmi falakat építhet, ezek egyre magasabbak lesznek, aminek eredménye a teljes elzárkózás. A konfliktusok felvállalása és kezelése tartja szorosan kötelékünket. A konstruktív vita, amelyben negatív érzéseinket is bátran, nyugodtan ki merjük nyilatkoztatni, kiszellőzteti a kapcsolatot, friss levegőt, életet visz bele. Nem kell kivetkőznünk önmagunkból, sem emberi méltóságunkat elveszíteni, inkább mindkettőnknek arra kell törekednie, hogy vitánk feloldást hozzon, és mielőbb egymást átölelve, megnyugodva, megelégedve lezárjuk a témát. „Az a házasság, amelyben még vitáznak, sokkal jobb az elnémult házasságnál, vagy amelyben afféle kínosan udvariaskodó szavakat váltanak” – írta Gyökössy Endre Házasságápolás című könyvében.
A konfrontáció jelzi a biztonságot, hogy merjük vállalni önmagunkat kapcsolatainkban. Van bátorságunk megmutatni sebezhetőségünket, tökéletlenségünket, a másiktól eltérő véleményünket, anélkül, hogy attól félnénk, megbántjuk a másikat, vagy elveszítjük elfogadását és szeretetét. Egy konfliktus alapja az érzelmi biztonság, hogy ebben a kapcsolatban vállalhatom önmagam, kiállhatok magamért, mondhatok nemet is, mert tudom, hogy a vitánk épít, a fejlődésünk része, és végül letisztázást, feloldást, megnyugvást hoz.
Király Eszter
Köszönjük szépen a Férfiak Klubja Női Támogató Körének az aktivitását!
Király Eszter író, mentálhigiénés szakember, a Meddig tart a kapcsolatunk? és A kapcsolat, amiért megéri című könyvek szerzője, három gyermek édesanyja. Írásainak, előadásainak témakörei a harmonikus és stabil párkapcsolat, a család, a kiveszőfélben lévő, hagyományos értékek megőrzése. Elhivatott segítője a pároknak, mottója: Két ember egy időre elfelejtheti az egymáshoz vezető utat, de hogy visszatalálnak-e egymáshoz, az legtöbbször döntés kérdése.”
További írások – férfiaktól: A férfi útja, Társadalmi témák;
írások a Férfiak Klubja Női Támogatói Köréből: női írások nemcsak nőknek;
interjúk ismert férfiakkal: Körkérdés.
Fotó: Image by DCStudio on Freepik
